„Az empátia és belátás teljes hiánya” a börtönben

A miskolci börtön megsértette Richter Gyula fogvatartott emberi méltóságát, személyes szabadságát és az egyenlő bánásmód követelményét – mondta ki a bíróság. Az intézet úgy kezelte őt, mintha teljesen egészséges lenne, noha egyik lábát amputálták. Mindezek ellenére a törvényszék egyetlen fillér kártérítést sem ítélt az egykori rabnak, aki a Magyar Helsinki Bizottság segítségével megfellebbezi az elsőfokú ítéletet.

Richter Gyula évek óta magányosan él mozgássérülten egy tanyán, bal lábát 2018-ban combtőből amputálták. Közlekedni csak járókerettel, bottal tud. Ittas vezetés miatt került börtönbe 61 évesen, bűncselekményével balesetet nem okozott.

A koronavírus-járvány kellős közepén 2021 januárjában került börtönbe, és büntetéséből 26 hónapot töltött a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Büntetés-végrehajtási Intézetben. Ebből két hónapot az egyik emeleti, egészségügyi zárkában volt fogva tartva, a többit a földszinti fogházas részlegben töltötte.

Segítség nélkül

Erős dohányos, 20–25 szálat is elszív naponta. A földszinti zárkákban nem lehetett dohányozni, a dohányzó viszont messze volt tőlük. Olyan zárkája is volt, ami 162 méterre volt dohányzótól. Ennél is messzebb volt sétálóudvar, amihez el kellett vánszorognia járókerettel járvány idején kötelezően. A sétálóudvaron nem volt szék, amin megpihenhetett volna.

WC és a zuhanyzó sem volt a zárkában, így oda is segítség nélkül kellett elaraszolni. A mellékhelyiségben nem volt kapaszkodó, így nyitott ajtó mellett kellett szükségét végeznie. A helyváltoztatáshoz nem kapott segítséget az őrszemélyzettől. Fogvatartott társai segítettek neki olykor.

A börtön természetesen tisztában volt a férfi helyzetével, és azzal, hogy mozgássérültként segítségre szorul. Tapasztalatai szerint azonban a „panaszkodók” nem számíthattak sok jóra, eldöntötte hát, hogy átszállítását kéri másik börtönbe. Csakhogy a nevelő tisztje nem volt hajlandó átvenni a kérelmét, amit így titokban, egy szabaduló társával sikerült kijuttatni közvetlenül a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságához.

Megtorlás

Miután ez kiderült – mint a Miskolci Törvényszék is megállapította –, megtorlásként és jogellenes elkülönítésként áthelyezték az intézeten belül egy egészségügyi zárkába, fegyházas körülmények közé. A szabadságvesztését ugyanis a legenyhébb fokozatban, fogházban kellett volna letölteni, ahol nappal nyitva tartják a zárkaajtókat és kevesebb a fegyelmi megkötés. Ez neki fogyatékossággal élőként különösen fontos lett volna.

Csakhogy kiszúrásból fegyházas nem dohányzó egészségügyi zárkájába helyezték át, ahol az ajtót mindig zárva tartották. Külön csapás volt számára, hogy a zárka az első emeleten volt, lift és segítség híján lépcsőznie kellett, hogy sétaudvarra és börtönboltba le tudjon menni. Egyetlen zárkatársa egy sztómazsákos végstádiumú daganatos megbetegedésben szenvedő fogvatartott volt.

Per Miskolcon

Az elszenvedett sérelmei miatt Richter Gyula a Magyar Helsinki Bizottság segítségével indított személyiségi jogi pert a miskolci börtön ellen.

A Miskolci Törvényszék nem jogerős ítéletében most megállapította a jogsértéseket, az emberi méltóság, a személyes szabadság és az egyenlő bánásmód követelményének megsértését. Az ítélet szokatlan egyértelműséggel és erkölcsi elmarasztalással fogalmaz: a börtön intézkedései és mulasztásai amellett, hogy sértik a jogszabályokat, „egyben az empátia és belátás teljes hiányát” mutatják.

Mindezek ellenére a bíróság mégsem ítélt meg egyetlen fillér kártérítést sem a mozgássérült férfinak. Az indoklás szerint azért nem jár neki sérelemdíj, mert a férfi miskolci fogvatartása alatt nem tett formális, írásos panaszt az őt érő jogsértések miatt. A törvényszék szerint nem volt a félelme igazolt a lehetséges retorzióktól, noha éppen ez az ítélet állapította meg, hogy az áthelyezés miatt megtorlásként helyezték át az első emeletre. Vagyis nemhogy jobb, egyenesen rosszabb lett a helyzete a börtönben, miután kérést merészelt megfogalmazni. Ahogyan az is igazolta Richter óvatosságát, hogy a nevelő korábban nem volt hajlandó átvenni átszállítási kérelmét.

Így bár a számtalan jogsértés megállapítása tekintetében méltányos ítélet született, de Richter Gyula nem fogadja el, hogy az elszenvedett sérelmek után ne fizessen kártérítést neki a börtön. Ezért fellebbezést nyújt be.

Nem elég a bocsánatkérés

A Magyar Helsinki Bizottság szerint is egy állami intézmény, amely sorozatosan és folyamatosan sérti meg egy fogyatékossággal élő ember alapjogait, nem úszhatja meg mindezt egy írásos bocsánatkéréssel, amire az első fokú ítélet egyetlen szankcióként kötelezte.

„A jogsértések megállapítása és azok jogi minősítése példaértékű lett. Ez az ítélet hasznos hivatkozási alap lehet a fogyatékossággal élőknek nem csak fogvatartás, de bármely intézményi keretek között igénybe vett állami szolgáltatás esetén is. A sérelemdíj megítélésének hiányát azonban nem tudjuk annyiban hagyni, mert anyagi marasztalás hiányában félő, hogy rendszerszinten nem változik a büntetés-végrehajtási intézetek hozzáállása a fogyatékossággal élő fogvatartottak elemi szükségleteihez” – indokolta a fellebbezést Bieber Ivóna, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje.