A kampány soha nem érhet véget

A Magyar Helsinki Bizottság blogposztsorozatot indít a választást fenyegető veszélyekről. Az első rész a kampány és kampányfinanszírozás rendszerszerű visszaéléseiről szól.

Számos olyan rendszerszintű probléma is van, ami veszélyezteti az országgyűlési választások tisztaságát is. Így látta a helyzetet 2022-ben az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) és az Európai Bizottság is legutóbbi jogállamisági jelentésében. A helyzet azóta sem javult.

A Magyar Helsinki Bizottság egyik küldetése, hogy feltárja a választások tisztaságával kapcsolatos veszélyeket, és aktívan fellépjen a választások tisztaságát sértő jelenségekkel, intézkedésekkel szemben. Ezért blogposztsorozatunkban április 12-ig sorra vesszük, hogy mik azok a fontos mozzanatok a választási eljárásban, amikre a leginkább figyelnünk kell. Megmutatjuk, mit teszünk mi azért, hogy javuljon a helyzet, és azt is elmondjuk, hogy te mint állam- és szavazópolgár mit tehetsz.

Elsőként a választási kampány és a kampányfinanszírozás kérdését járjuk körül. Ebben a témában korábban már megjelent egy hosszabb írásunk is.

Jól működő demokráciákban

A választási kampány a szavazást megelőző időszak, amikor megkezdődik a pártok versenye a választók meggyőzéséért. Ebben az időszakban a pártok sokféle kampányeszközt bevethetnek, például több helyen és könnyebben tehetnek közzé plakátot, mint egyébként, közterületen külön engedély nélkül gyűjthetnek aláírást, emellett személyesen vagy telefonon, e-mailben megkereshetik a választókat. Ezek azok az eszközök, amikkel a pártok közvetlenül elérik a választókat.

Ezek mellett olyan kampányeszközök is vannak, amelyekkel a szélesebb nyilvánossághoz lehet politikai üzenetet eljuttatni: ilyenek a politikai reklámok a tévében, rádióban, közösségi médiában. De ilyenek a választási gyűlések, nagy pártrendezvények is, ahol a jelöltek ismertetik a programjukat. A kampányidőszakban lehetőség van a jogsértő kampánytevékenységekkel kapcsolatban jogorvoslati eljárásokat indítani.

A jól működő demokratikus választási rendszerben a kampány során a pártoknak egyenlő esélyeik vannak az üzeneteik megjelenítésére és a választók meggyőzésére. Az esélyegyenlőség megvalósulásának az egyik feltétele, hogy a kampányra minden párt nagyjából hasonló összeget költsön. Ezt a párt- és kampányfinanszírozási szabályokkal lehet elérni. Egy másik fontos feltétel, hogy a pártoknak egyenlő lehetőségeik legyenek a médiamegjelenésre, a plakátolásra és más hasonló kampányeszközök alkalmazására.

Az idő kitágítása

Magyarországon a választási kampányban nem valósul meg a pártok közötti esélyegyenlőség. A kormánypártnak ugyanis összehasonlíthatatlanul több erőforrás áll rendelkezésére a választók meggyőzésére, mint az ellenzéknek. Ez az egyenlőtlenség bizonyos mértékig érthető, hiszen a hivatalban lévő kormánynak helyzetéből adódóan mindig könnyebb elérni a választók széles rétegeit. Épp ezért nagyon fontos egy jól működő demokráciában, hogy a kormány ne éljen, ne élhessen vissza ezzel a helyzeti előnnyel.

Magyarországon az egyenlő versenyfeltételek nincsenek biztosítva, mivel a hivatalos állami pénzügyi, kommunikációs és emberi erőforrások összefonódnak a kormánypárt erőforrásaival.

A kormánypárt és a kormány kommunikációjának összefonódása miatt nálunk gyakorlatilag folyamatos kampányidőszak van, mert a kormány folyamatosan közvetíti a politikai üzeneteit a médiában, a közösségimédia-csatornákon, óriásplakátokon, nyomtatott sajtóban. Ezek az üzenetek azonosak a kormánypárt politikai üzeneteivel, amelyek így nem csak a kampányidőszakban, hanem folyamatosan ömlenek a választókra. A választási eljárási törvény azonban úgy rendelkezik, hogy a kampányidőszak csak a választást megelőző 50 napot jelenti (ez a mostani választás esetében február 21-én kezdődött el).

Kampányidőszakon kívül a pártoknak sokkal nehezebb és sokkal többe kerül saját politikai üzenetüket eljuttatni a választókhoz.

Nézzük meg a plakátolás példáját. Kampányidőszakban, köszönhetően az ilyenkor sokfelé kihelyezett ingyenes plakáthelyeknek, könnyebb és olcsóbb plakátolni, a pártnak ilyen esetben csak a gyártás költségét kell állnia. Kampányidőszakon kívül azonban csak fizetett plakáthelyeket vehetnek igénybe, ami hatalmas költség. A kormánypártnak azonban van arra lehetősége, hogy az üzeneteit (például ellenzéki politikusokat, programokat támadó vagy a háborúval riogató plakátokat) a kormány hivatalos kommunikációjaként jelenítse meg, és így állami forrásból tudja finanszírozni, nem pedig a pártkasszából.

A tér kitágítása, a valóság meghajlítása

Hasonló kampányeszköz volt tavaly a kormány Voks2025 kampánya, jelenleg pedig a Nemzeti Petícióé, de a korábbi nemzeti konzultációk is fideszes kampánycélokat szolgáltak csakúgy, mint a legutóbbi a “Tisza-adóról”. A kormányerő számára hatalmas előnyt biztosít a választási versenyben, hogy ezeket a tevékenységeket az állami költségvetésből tudja finanszírozni, és a közmédiában állami forrásból folyamatosan tudja sulykolni a kormánypárt politikai üzeneteit.

További problémát jelent, hogy a pártok kampányköltéseire vonatkozóan immár nincs semmilyen felső korlát. Korábban a vonatkozó törvény azt írta elő, hogy a pártok a kampányban nem költhetnek többet, mint jelöltenként kb. ötmillió forint, tavaly azonban ezt eltörölték. A limitet egyébként egyik párt sem tartotta be (ez is volt a hivatalos indoka az eltörlésének), mivel az Állami Számvevőszék (ÁSZ), akinek ez a feladata lenne, nem is ellenőrizte hatékonyan. A 2022-es választásokkal kapcsolatos elemzések egyébként ki is mutatták, hogy a kormánypárt tízszer többet költött kampánytevékenységre, mint az ellenzék.

A kampánylimit eltörlésével egyértelművé vált a helyzet: a legtöbb anyagi forrással rendelkező kormánypárt most már jogszerűen költhet nagyságrendekkel többet riválisainál. Határ a csillagos ég. Ez a választási esélyegyenlőséget csorbítja, hiszen a kisebb vagy a most először induló pártoknak sokkal kevesebb anyagi erőforrás áll rendelkezésükre.

A kormányerő hatalmas anyagi erőforrásaiból arra is képes, hogy civil szervezeteket támogasson, amelyek cserében a kormánypárt politikai üzeneteit népszerűsítik. Ilyen nem is túl burkolt kampányfinanszírozást jelent például a Civil Összefogás Fórum támogatása, amely a kormánypárt népszerűsítése érdekében szervezi a Békemenetet.

A kormányzati és pártpolitikai funkciók összefonódásának másik problémás jelensége, hogy nagyon gyakran állami vezetők a pozíciójukat felhasználva hivatalos eseményeken pártkampányt folytatnak. Ez történik akkor, ha például egy település polgármestere vagy önkormányzati képviselője önkormányzati forrásból oszt támogatást, anyagi juttatást (pl. rászorulóknak tűzifát, bölcsődébe nyuszimotort) úgy, hogy azt a kormánypárttól érkező támogatásként tünteti fel.

Azt is megfigyelhetjük, hogy magas rangú kormányzati tisztviselők gyakran aktívan részt vesznek a kormánypárt szimpatizánsait összefogó DPK-kban, akár még olyan állami intézmények vezetőiként (pl. a Szuverenitásvédelmi Hivatal elnökeként) is ott feszítenek, amelynek a politikától függetlenül kellene tevékenykedniük.

Ez a helyzet azért is tartható fenn régóta, mert a tiszta választási kampányt biztosítani hivatott állami szervek a kormánypárttal szemben általában nem lépnek fel. Az ÁSZ feladata, hogy ellenőrizze a kampányfinanszírozás törvényességét, és az ellenzéki pártokkal szemben gyakran meg is állapít törvénysértést, kemény bírságokat kiszabva. A kormánypárt esetében viszont mindig mindent rendben talál. Az ÁSZ döntésével szemben ráadásul nincs helye bírósági felülvizsgálatnak.

A téridő-kontinuum helyreállítása

A kampányfinanszírozás visszásságai ellen az átlagos választópolgár nehezen léphet fel, hiszen inkább rendszerszintű problémáról van szó, nem egyedi jogsértésekről. A Magyar Helsinki Bizottság igyekszik kihasználni a szűk körű jogi lehetőségeket. Folyamatosan monitorozzuk a helyzetet és tájékoztatjuk a nyilvánosságot.

Igazán a választási versenyben résztvevő pártoknak van arra lehetőségük, hogy a Nemzeti Választási Bizottsághoz (NVB) kifogást nyújtsanak be, ha valamelyik párt kampánytevékenysége során törvénysértést tapasztalnak, amely sérti a választási esélyegyenlőséget. (A békéscsabai DPK ügyében például érkezett is ilyen kifogás a Tiszától, azt azonban az NVB és felülvizsgálat során a Kúria is elutasította.)

Tudatos választópolgárként annyit tehetsz, hogy minél több emberrel megosztod a kampánnyal kapcsolatos visszásságokat, az esélyegyenlőséget sértő gyakorlatokat. Ezzel hozzájárulsz a probléma tudatosításához, és ahhoz, hogy minél több választó minél tájékozottabban hozhasson majd döntést a szavazáskor.