Vasárnap zárul a sokadik „nemzeti konzultáció”. A központi költségvetésből finanszírozott fideszes pártpropaganda-akció szervezőinek senkinek nem kell elszámolniuk. Jogi lehetőségek még csak-csak lennének a számonkéréshez, de az elvileg független intézményeket is megszállta a kormányerő. Az állam nálunk nem semleges, különösen nem az a politikai versenyt illetően.
Az állam semlegessége alapvető elvárás egy képviseleti demokráciában, amilyen Magyarország is. Az állam a hatalmával, pénzével, a választók elérésére való egyedülálló képességével nem avatkozhat be a pártok versenyébe. Ez biztosítja, hogy a választásokon a figyelmünkért, egyetértésünkért egymással egyenlő feltételek mellett versengő politikai pártok közül választhassuk ki, melyik képviseli leginkább a véleményünket, érdekeinket.
A tisztességes verseny és ezáltal a tisztességes választások alapvetése, hogy egyik párt javára sem lejt a pálya, egyik párt érdekében sem szól bele a versenybe az állam. Az állam része a kormány is, amit az országgyűlési választásokon győztes párt vagy pártok alakítanak, az ő irányításukkal működik az ország a két választás közötti ciklusban. A kormány esetében ezért nehezebb a pártérdekek félretételét érvényesíteni, azonban hiába pártok politikusai alkotják a kormányt, ők sem használhatják fel a saját győzelmük és politikai ellenfeleik félreállítására a hatalmukat. Így bár a kormányzó párt(ok) által meghatározott politikát hajtja végre a kormány, és hirdetheti is az eredményeit, de a kormányzás miatt birtokolt közhatalmat, közpénzt stb. nem fordíthatja arra, hogy a kormányt alkotó párt(ok)at a politikai versenyben előnybe hozza.
A demokrácia fontos ismérve, hogy nemcsak egyetlen párt alkotja az államot, hanem négyévente tisztességes versenyen mérettetik meg magukat a pártok. A győztesek kormányt alakítanak, a vesztesek pedig a parlamentben, a törvényhozáson keresztül vesznek részt az ország építésében, továbbá a kormánytól független intézmények vezetőiről együtt döntenek. A Fidesz-KDNP kétharmados parlamenti többsége miatt a kormány és a törvényhozás már eleve összeolvadt, az állam egyéb intézményeit pedig a kormánytöbbség szintén bekebelezte (elsősorban a kormány és kormánypártok iránt lojális személyek kinevezésével, illetve kétharmados megválasztásával). Így már szinte a teljes állami intézményrendszer egybefonódott a kormánnyal és a kormányzó pártokkal. Egyedül a bírósági szervezetrendszer egyes részei őrzik még a függetlenségüket.
A kormány a hatalmát a Fidesz választási győzelme érdekében, akár visszaélésszerűen is hajlandó használni, és nem csak a szorosan vett kormányzati eszközrendszert, hanem az azon kívüli állami apparátust is. Lásd például a Szuverenitásvédelmi Hivatalt, ami csak a kormánynak nem tetsző szervezeteket, médiát támadja, vagy a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságot, aminek a médiapiacot érintő gyakorlata jól dokumentáltan elfogult a kormánypárti média javára.
A jogállamiság és a demokrácia védelmében elvárhatjuk, hogy a kormány tartózkodjék a pártok versenyébe és a választásokba való beavatkozástól, tartsa be az állam semlegességének alapelvét.
Az állam semlegességének követelménye a választási kampányidőszakok között
Az Alaptörvényben vagy más jogszabályunkban nincs szó szerint kimondva, hogy az államnak semlegesnek kell lennie a politikai pártok versenyében, azonban egyértelműen ez következik több alaptörvényi rendelkezésből is:
- A pártok közreműködnek a nép akaratának kialakításában és kinyilvánításában.
- A pártok közhatalmat közvetlenül nem gyakorolhatnak.
- Magyarország független, demokratikus jogállam.
- Az országgyűlési képviselőket a választópolgárok a választók akaratának szabad kifejezését biztosító választáson választják.
Tehát a pártoknak joga és feladata egymással versengeni a választók figyelméért, egyetértéséért és szavazatáért, mindennek része a demokratikus vita. Szavazóként akkor tudjuk kiválasztani a pártunkat, ha a lehető legtöbb információ birtokában, egy egyenlő esélyeket biztosító pártversenyben dönthetünk. Egyik párt sem ragadhatja magához a hatalmat a demokrácia és a jogállamiság szabályainak felrúgásával, nem állíthatja a saját érdekeinek csatasorába az állami intézményeket és azok erőforrásait. A versenyből az államnak ki kell maradnia, semlegesnek kell lennie, hiszen az állami hatalomnak a pártok érdekében való felhasználása egyrészt eltorzítja a versenyt, másrészt gátolja az állam jogszerű és a közjó érdekében való működését. Mindemellett az állam elvileg mindannyiunkért van, nem csak egy párt választóiért.
A választási eljárási törvény szerint a választási kampányidőszak a választás napját megelőző 50 napon keresztül tart, de már hozzászoktunk, hogy Magyarországon szinte folyamatosan politikai kampány van. Ebben pedig a Fidesz oldalán a kormány is részt vesz, rengeteg közpénzt elköltve például a nemzeti konzultációkra. Idén a hatalom megtartása, tehát a Fidesz érdekében végzett kormányzati tevékenység talán az eddigieknél is kiterjedtebb.
Orbán Viktor miniszterelnökként (tehát egy elvileg valamennyi magyar polgár védelmét és szolgálatát megkövetelő pozícióban) elmondott beszédeiben már 2025 elején fenyegette a neki nem tetsző civil szervezeteket és médiát, valamint a politikai ellenfeleit. Ezt hamarosan további szakpolitikáktól független kommunikáció és szimbolikus jogalkotás követte, ami egyértelműen a kormányt ellenőrző, kritikus, független hangok elhallgattatását, a politikai ellenfelek megfélemlítését és sarokba szorítását célozta.
Ennek során a kormány és a kormánypártok alkalmazták azt a bejáratott módszert, amelynek értelmében a jogalkotási folyamatot aszerint indítja a kormány vagy kormánypárti képviselő, hogy politikai, illetve kommunikációs szempontból melyik megoldást látják kedvezőbbnek. Gulyás Gergely például a kormány nevében azt mondta, hogy nem nyúlnak már a választási törvényekhez, majd kevesebb mint két hét múlva fideszes képviselők benyújtották a választási kampányköltések felső határát eltörlő törvényjavaslatukat, amit a parlament még júniusban el is fogadott. Bár ez a gyakorlat nyilvánvalóan vet fel aggályokat (különösen olyankor, amikor kormánytagként is dolgozó képviselők jelennek meg egy-egy képviselői törvényjavaslat benyújtóiként), formailag nehezen támadható.
Tavasz végén azonban sokkal kuszább és már jogilag is megkérdőjelezhető tevékenységek kezdődtek a kormánypártok háza táján. „Szerencsénk” volt egy a „nemzeti konzultációkhoz” hasonló, a kormány politikai népszerűségének növelésén kívül értelmetlen, viszont nagyon drága, VOKS2025-höz. A „nemzeti konzultációk” immár szokásos politikai kommunikációs eszköznek számítanak.
Ezt követően Orbán Viktor hagyományos – erdélyi civilszervezetek vendégeként megtartott, de a Miniszterelnöki Kabinetiroda által közzétett – tusványosi előadásában jelentette be a Digitális Polgári Körök megalakulását, megemlítve, hogy ezeknek választási jelentőségük is van. A Digitális Polgári Körökbe sok olyan állami vezető lépett be, akiktől erkölcsileg elvárható lenne vagy jogilag is elvárt a politikai pártatlanság. Volt, aki arra hivatkozott, hogy a polgári köröknek semmi közük a pártokhoz. Ezzel szemben a Harcosok Klubja októberi rendezvényén Orbán Viktor pártelnökként a digitális térhódítás körében tisztázta, hogy mi a célja a „Harcosok” és Digitális Polgári Körök működtetésének, és ennek során a polgári köröket egyértelműen a kampányeszközök közé sorolta.
A párt, kormányzati, állami és más szereplők összekavarodása körében megemlíthető a CÖF-CÖKA civil szervezet által szervezett Békemenet is számos kormánytag részvételével, ami pont tökéletesen ékelődött az október 23-i állami ünnepség programjába, ahol pedig Orbán Viktor miniszterelnökként mondott beszédet többek között arról, hogy milyen munka vár a támogatóira a választásokig, és hogy ők tudni fogják, hova szavazzanak.
A fenti felsorolásban érezhető, hogy nem válnak el élesen egymástól a kormány, a párt és a különböző, a kormánypártokhoz közeli szervezetek által szervezett tevékenységek, hiszen tulajdonképpen mindegyik arról szól, hogy a jelenlegi kormánypártok hogyan tudnak győzni a 2026-os választásokon. Azonban a kormány ezeknél még alapvetően figyelt arra, hogy a játékszabályokat betartsa. Tehát papíron minden külön fut, a források is elkülönülnek (Fidesz pénze, pártalapítvány pénze, civil szervezetek adományokból származó pénze), és Orbán Viktor az adott eseménynek, szerveződésnek jogilag megfelelő szerepében tűnik fel (fideszes eseményen pártelnökként, civil szervezetén meghívott vendégként, államin miniszterelnökként).
A kötcsei találkozón történt azonban egy „elszólás”: Orbán Viktor bejelentette, hogy „nemzeti konzultációt” indítanak a Fidesz kihívója, a TISZA párt állítólagos adópolitikai terveiről a mozgósítás érdekében. A „nemzeti konzultációs” levelet a kormány küldi, a kormány (is) reklámozza, a kormány fizeti – mindezt a központi költségvetésből.
A mozgósítás a Fidesznek feladata lehet a választási győzelem érdekében, de a kormány erőforrásait erre biztosan nem használhatja fel. Ezt követően a miniszterelnök egy interjúban elmondta, hogy a jogászok izzadnak, hogy jogilag megfelelő legyen a „konzultáció”, mert bár szükségszerűen van egyenlőtlenség a kormányzó pártok és az ellenzék lehetőségei között, és „nem szoktunk magunk ellen dolgozni”, figyelni kell rá, hogy a konzultáció a „fönnálló jogszabályoknak megfeleljen”. Tehát a miniszterelnök elárulta, dolgoztak rajta, hogy sikerüljön úgy megírni ezt a fideszes mozgósítási kormányzati levelet, hogy ne lehessen jogszerűtlenséget rábizonyítani.
A „nemzeti konzultáció” pedig valóban ismét azzal a jól bevált jogi kiskapuval él, hogy nem nevezi nevén a TISZA pártot, hanem csak általában ellenzékről beszél. (Korábbi tapasztalat, hogy a bíróságok szerint rendben van az általános utalás az „ellenzékre”, ha nincs pontosan megnevezve, hogy melyik pártról vagy politikusról van szó. Míg például a Magyar Helsinki Bizottság civil szervezet megnevezése egy 2017-es nemzeti konzultációban nem volt elfogadható, és ezért bocsánatot is kellett kérnie a kormánynak.)
Azonban a kommunikációs hiba már megtörtént, és azóta csak tovább nő azoknak az eseteknek a száma, amikor a kormány hivatalos honlapja vagy a miniszterelnöki és a kormányzati Facebook-oldalak rendszeresen megosztanak olyan tartalmakat, ahol a TISZA pártot megnevezve, kifejezetten a TISZA párt ellenében szólal meg a miniszterelnök vagy más kormányzati politikusok. Mindez már kilóg a kormány által jól ismert és (ki)használt keretekből, hiszen egyre kevésbé állnak a szokásos álfalak a kormányzat, a párt és az egyéb kormányközeli szervezetek egy irányba mutató politikai kommunikációs tevékenységei között.
Jogi lehetőségek
Lennének jogi lehetőségek a fentiekkel szemben, de nem merjük remélni, hogy a sokszor csak nevükben független intézmények a kormányt, a Fideszt vagy a körülöttük forgó médiát, civil szervezeteket és cégeket hirtelen elkezdik valóban ellenőrizni és szankcionálni.
Az egyenlő bánásmód követelménye biztosítja a jogot, hogy az állam (benne a miniszterelnök és a minisztériumok) senkit ne különböztessenek meg hátrányosan a politikai véleménye miatt. Tehát nem elfogadható jogilag sem, ha például a miniszterelnök ebben a tisztségében (nem egyértelműen pártelnökként) szélsőségesen negatív megjegyzéseket, szándékosan hamis vagy félrevezető állításokat tesz egy ellenzéki pártra, míg a sajátjára nyilvánvalóan nem. Különösen egyértelmű a jogsértés, ha ezt állami források aránytalan és elfogult felhasználásával teszi, például közpénzből létrehozott tartalmakon keresztül szintén közpénzből működtetett felületeken, rendezvényeken.
Az elvileg kormánytól független állami intézményeknek fontos szerepük lenne az ellenőrzésben a választási időszakokon kívül is. Így például az Állami Számvevőszék dolga lenne legalább azt vizsgálni, hogy a közpénzből üzemeltett kormany.hu és kormányzati Facebook-oldalak a pártfinanszírozási törvényben tiltott támogatást nyújtanak-e a Fidesznek. Azt is vizsgálni kellene, hogy a miniszterelnök kötcsei beszéde alapján a TISZA párt ellenében és a Fidesz érdekében a kormány által folytatott nemzeti konzultáció tiltott támogatás-e a Fidesz számára. Ráadásul ez a támogatás nem csupán azzal valósul meg, hogy a kormány fizeti közpénzből a költségeket, valamint a miniszterelnöki levél és a kormányzati kiadás a hivatalosság látszatát kelti, hanem azzal is, hogy – szemben a kormánnyal – a Fidesz eleve nem tudna névre szóló levelet küldeni minden háztartásba, mivel nem fér hozzá a szükséges adatokhoz.
Ahogy már fentebb is írtuk, az Állami Számvevőszék persze ennél is továbbmehetne, és megnézhetné, hogy az egyéb akcióknál (Harcosok Klubja, Digitális Polgári Körök, média) pontosan hogyan folynak a pénzek és az utasítások, mivel legalábbis gyanús lehetne a számára, hogy nem csak egy cél irányába mutatnak a tevékenységek, hanem gyakran azonosan időzítve, azonos üzenetet hordoznak a kormányt, illetve a kormánypártot támogatva.
A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság vizsgálhatná a közmédia elfogultságát a Fidesz irányába, a kormányközeli médiakoncentrációt és a társadalmi célú besorolással vetített vagy besorolás nélküli virtuális reklámokat, amelyek valójában jogsértő politikai reklámok. Az ügyészség közérdekvédelmi feladatai keretében kereshetné arra a választ, hogy az előbbi két szerv miért nem teszi a dolgát. Az ügyészség egyúttal azt is vizsgálhatná, hogy a rendőrség miért táltosodott meg és csapott le a szokásosnál jóval gyorsabban és nagyobb szigorral, amikor Juhász Péter youtubernél egy politikailag érzékeny ügyben vagy Horváth Alexander jelöltnél egy kiélezett időközi választási kampányidőszak közepén házkutatást tartott.
Mindezek várhatóan elszalasztott jogi lehetőségek maradnak csak, hiába lennének alkalmasak arra, hogy egy kicsit javítsanak a pártok tisztességes versengésének feltételein, és ezáltal végsősoron erősítsék a választás tisztességességét, ahol a pártok versenye kicsúcsosodik. A múltbeli tapasztalatok mellett sajnos nem számítunk jelentős előrelépésre, már csak azért sem, mert az elvileg független Állami Számvevőszék és Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság vezetőit a kormánypártok kétharmados többsége választotta.
Fontos viszont, hogy a közvélemény átlássa, miért jelent problémát az állam és a kormánypárt erőforrásainak összekeveredése, és tisztességes politikai versenyt követeljen az országban.
Az állam semlegességének követelménye a kampányidőszakban
Az állam semlegességének elve még inkább fontos a választási kampány idején, az erre vonatkozó szabályok is lehetnének egyértelműbbek. A 2022-es választások után az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának független választási megfigyelési missziója is kifogásolta az állam és a párt összefonódását, és javasolta, hogy ezzel kapcsolatban legyenek megfelelő ellensúlyok a rendszerben. Például a 2022-es és 2024-es kampányidőszakban a kormány a COVID-19 elleni oltásra regisztálóknak küldött a Fidesz politikai üzeneteivel egybevágó e-maileket, vagy a 2022-es választási kampány során uniós forrásból vásárolt laptopokat adtak át iskolákban kormányzati munkatársak, akik egyben jelöltek is voltak.
Mindehhez hozzájárult egy 2018-as törvénymódosítás, ami kiemelte, hogy az állami szervek jogszabályokban meghatározott tevékenysége nem minősíthető választási kampánynak, így ezekre nem vonatkoznak a választási szabályok. Ez azért is visszás, mert a kormány a saját feladatait a saját maga által írt statútumrendeletben határozza meg, amelyben természetesen kommunikációs tevékenységek is szerepelnek, ezek körébe pedig már szinte bármi beleérthető így a kormány tulajdonképpen „menlevelet” adhat saját magának arra, hogy kampányidőszakban a kormánypárt kommunikációját és üzeneteit erősítse. Megjegyzendő, hogy a 2018-as a törvénymódosítás egy a Fidesznek nem tetsző bírósági döntés után született, valószínűleg éppen annak érdekében, hogy legközelebb már a számára kedvezőbb szabályozás alapján kelljen a bíróságnak hasonló ügyekben döntenie.
Ugyanakkor a törvénymódosítással sem kapott olyannyira szabad kezet a kormány, mint amennyire úgy tűnhet a kampányidőszakokban. A módosításra rásegít a többségében Fidesz által választott és delegált tagokból álló Nemzeti Választási Bizottság, ami szinte mindig a kormány javára dönt olyan ügyekben, amelyek felvetik a kormányzati és pártkommunikáció egybemosódását. Ilyen volt például az, amikor 2022-ben érvénytelen lett a kormány által kezdeményezett homofób népszavazás, és ezután a Nemzeti Választás Bizottság jogi alap nélkül megbírságolta azokat a civil szervezeteket, amelyek érvénytelen szavazatra buzdítottak. (A Kúria a bírságok nagyrészét később megsemmisítette.)
Azonban – amint azt helyi ügyekben a Kúria is többször megállapította – a mostani szabályozás szerint is elvárás lenne, hogy a kormányzati, önkormányzati, állami intézményi és a pártpolitikusi szerep a választók számára is jól láthatóan elkülönüljön egymástól.