Annyit igazoltatnak a rendőrök, mint Biszku Béla idején

Biszku Béla, Kádár János hírhedett belügyminisztere is elismerően csettintene, ha látná, hogy mennyiszer igazoltattak tavaly a magyar rendőrök. Pedig a valós bűnügyi cél nélküli igazoltatás drága mulatság és indokolatlan beavatkozás a magánszférába.

Az igazoltatás a jog nyelvén azt jelenti, hogy a rendőr valakit személyazonosságának megállapítása céljából a személyazonosító adatai hitelt érdemlő igazoltatására szólítja fel. Igazoltatni csak a törvényben meghatározott okokból lehet. Az igazoltatást a ruházat (beleértve a táskát is) vagy gépjármű átvizsgálása is követheti, ha bűncselekmény vagy szabálysértés gyanúja áll fenn, az illető nem akarja igazolni magát, vagy ha az a közbiztonság érdekében szükséges.

Speciális eset, ha a rendőrség egy adott területre fokozott ellenőrzést rendel el. A hazai jog szerint ez önmagában indokolja az igazoltatást a ruházat és a jármű átvizsgálását. A fokozott ellenőrzés eredetileg arra szolgálna, hogy a rendőrség például bűncselekmény helyszínét vagy sportrendezvény területét biztosíthassa, csakhogy a rendőrkapitányságok rendkívül tágan értelmezik a lehetőséget. Így fordulhatott elő többször is, hogy az egész ország, egyes megyék vagy a főváros teljes területére fokozott ellenőrzést rendeltek el.

Nemcsak rendőr (beleértve a határvadászt is) igazoltathat, hanem adott esetben NAV-os pénzügyi nyomozó, fegyveres biztonsági őr vagy közterület-felügyelő is stb. De mi most csak a rendőri igazoltatással foglalkozunk, ott is leginkább a számokkal.

A rendőrség hivatalosan az igazoltatást nem önálló célként, hanem más kényszerítő intézkedések vagy eljárások (pl. elfogás, előállítás) alapjának vagy kísérő intézkedésének tekinti. Ez így is van. Ezzel együtt a rendőrség közrendvédelmi statisztikájában szerepel területi bontásban is a kitöltött igazoltató lapok száma.

Tolnától Budapestig

A számok túlzás nélkül bődületesek és értelmezésre szorulnak. Ezek szerint tavaly majdnem 2 millió rendőri igazoltatást regisztráltak. Mindez különösen látványos adat, ha összevetjük a 2019-es kevesebb mint 600 ezerrel. Jó háromszoros növekedés 6 év alatt! Gyakorlatilag tavaly annyit igazoltattak, mint az 1990-es rendszerváltás utáni években – vagy inkább, mint még korábban. Az igazoltatások száma a Kádár-korszakban a rendőrség egyik látványos teljesítménymutatójának számított, ám hiába volt magas a szám (2 millió vagy fölötte), a bűnözés az 1980-as évek végére a kétszeresére nőtt az 1960-as években mérteknek.

A rendőrök tudják jól, a konkrétan megfogalmazott kriminológiai indokhoz és törvényes célhoz nem köthető igazoltatás nem hatékony eszköze a bűnüldözésnek és bűnmegelőzésének, ráadásul sokszor olyan demoralizáló látszattevékenység, amely energiát és erőforrást von el más, fontosabb feladatoktól. A rendőrök sem rajonganak a hajléktalanok vegzálásáért, a drograzziázásért vagy a közlekedésbiztonsági akciózásért. Viszont a megrendelőként fellépő politika nagyon is igényli a rendőrség minél látványosabb „közterületi jelenlétét”, amelynek egyik vadhajtása a töméntelen indokolatlan igazoltatás is.

Már csak azért is az, mert statisztikailag ugyan könnyebben igazolhatóvá válik a rendőri tevékenység, de valójában a töméntelen igazoltatás érdemben nem szolgálja a hatékony bűnüldözést. Az igazoltatási színjátéknak dupla ára van, mert régóta kevés a rendőr, különösen a tapasztalt, hozzáértő rendőrből van hiány. Pazarlás őket kivonni más, értékesebb területekről.

Az előző kormány folyamatosan szigorító büntetőpolitikája azonban nem magyarázza meg a hajmeresztő területi különbségeket. 2025-ben a mintegy 3 milliós összlakosságú Budapesten és Pest megyében, ahol ugyan a legtöbben fordulnak meg, a legnagyobb a GDP, és hagyományosan kiemelkedő a bűnelkövetések száma, mégis az összes magyarországi igazoltatásnak csak a 6,7 százalékát hajtották itt végre.

Ehhez képest a 370 ezres Jász-Nagykun-Szolnok megyében tavaly hivatalosan 230 ezerszer (!) igazoltattak, a 301 ezres Somogyban pedig 198 ezerszer. Ha a lakosságszámhoz viszonyítjuk az igazoltatások számát Szolnokban ez 62, Somogyban 68 százalék. De még ennél is volt „igazoltatásmániásabb” főkapitányság, és ez a tolnai, ott a megye lakosságához képest 88%-os (!) volt a tavalyi igazoltatási ráta. Vajon lehet annak bármilyen értelmezhető bűnügyi indoka, hogy Tolna megyében 22-szer nagyobb legyen az esélye annak, hogy igazoltassanak, mint Budapesten, hogy az igazoltatások abszolút száma is háromszorosa legyen Tolnában a fővárosinak? Aligha.

Továbbélő rossz hagyományok

A Magyar Helsinki Bizottság évtizedek óta bírálja a hazai rendőrség maradi igazoltatási gyakorlatát, és nemcsak hatékonysági problémái miatt. A törvényes indok nélküli, célhoz nem kötött, a rendőri zsargon szerint „általános igazoltatás” ugyanis jogsértő rendőri intézkedés, amely érthetően bántja a polgárok önérzetét, indokolatlanul sérti méltóságukat és magánszférájukat. A céltalan igazoltatás szükségtelen konfliktusforrás rendőr és a társadalmi normákat tiszteletben tartó polgár között. A Magyar Helsinki Bizottságnak számos olyan ügyfele volt, aki nem sértett szabályt, nem követett el semmiféle kihágást, mégis intézkedtek vele szemben.

Azt azonban érdemes észben tartani, hogy a jogsértő intézkedésnek sem lehet ellenszegülni, és a helyszínen kötelesek vagyunk együttműködni a rendőrrel. Jogorvoslatra az vitatott igazoltatás után nyílik lehetőségünk.

Mit tehetsz, ha azt gondolod, nem volt jogszerű az igazoltatásod? A rendőri intézkedéssel szemben panaszt lehet tenni. Két lehetőség van. Az első, hogy az intézkedést végrehajtó rendőrkapitányságnak lehet panaszt tenni az intézkedéstől számított 30 napon belül. A második, hogy az alapvető jogok biztosához, azaz az ombudsmanhoz fordulsz az intézkedéstől számított 1 éven belül. A két eljárás között fontos különbség, hogy a rendőrkapitányság 35 napon belül köteles elbírálni a panaszt, az ombudsman eljárására viszont nincs határidő, így az ügyek kivizsgálása elhúzódhat. Mindkét típusú panasz írásban (levélben vagy e-Papíron) és a rendőrségen vagy az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalában szóban is megtehető. Fontos tudni, hogy az email-ben elküldött panasz nem megfelelő, azt nem kötelesek elbírálni.

A rendőrségre benyújtott panasz elutasítása esetén 15 napon belül fellebbezhetsz, a fellebbezés elutasítása esetén a döntés ellen 30 napon belül bírósághoz lehet fordulni. Ha segítségre van szükséged ehhez, fordulj a Magyar Helsinki Bizottsághoz. Ügyed jellege és ügyvédi kapacitásunk függvényében hamarosan döntünk, hogy a tájékoztatáson túl tudunk-e ingyenes jogi segítséget nyújtani neked.