Közös ügyünk, ki lesz az új magyar bíró Strasbourgban

Idén lejárt Paczolay Péter bírói mandátuma az Emberi Jogok Európai Bíróságán. Bár a szabályok értelmében mindaddig hivatalban maradhat, amíg az utódját meg nem választják, ám ezzel bizonytalan időre és indokolatlanul meghosszabbodik a megbízatási ideje, ami ellentmond a jogállami követelményeknek. Noha a bírói pályázatot már kiírták, a minisztérium egyelőre adós még a szabályozással, ami rendezné, hogy kik és hogyan fogják elbírálni a jelentkezéseket.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága, azaz a strasbourgi bíróság az európai emberi jogi védelmi rendszer legfőbb intézménye. Gyakori, még politikusainktól is – olykor szándékosan – elhangzó félreértés, hogy a strasbourgi bíróság uniós intézmény. Pedig nem az. Ezt a nemzetközi bíróságot az Európa Tanács keretében állították fel 1959-ben. Igaz, mind a 27 uniós tagállam egyben tagállama az Európa Tanácsnak is, de az jóval szélesebb körű, lényegében összeurópai szervezet, és jelenleg 46 állam a tagja, Magyarország 1990 óta.

A világszerte egyedülállónak számító európai jogvédelmi rendszerben bárki a strasbourgi bírósághoz fordulhat, akinek valamilyen emberi jogát az egyik tagállam megsértette – feltéve, hogy már kimerítette az összes nemzeti jogorvoslati lehetőséget. A strasbourgi eljárás az Emberi Jogok Európai Egyezménye alapján zajlik, a kérelmezők az abban foglalt alapjogok megsértésére hivatkozhatnak. Ha a bíróság kimondja, hogy a bepanaszolt állam valóban jogsértést követett el, kártérítést állapíthat meg a kérelmezőnek, amit az elmarasztalt állam köteles megfizetni.

Nagy szükség van magyar strasbourgi bírára

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának az Európa Tanács mindegyik tagállamából egy-egy tagja van, akik megválasztásukat követően kilenc éves mandátumuk alatt teljes körű autonómiát élveznek az ítélkezésben, tehát nem a „saját” államuk érdekeit képviselik, hanem kizárólag szakmai és lelkiismereti meggyőződésük alapján járnak el. Éppen ezért kulcsjelentőségű, hogy a bírókiválasztás folyamata mentes legyen az esetleges kormányzati befolyástól, hiszen csak így várhatjuk el a bírótól, hogy a saját államában bekövetkezett jogsértésekről szakmai alapon döntsön.

A saját államától független bírának ugyanakkor meghatározó szerepe van az országából érkező panaszok jogi hátterének feltárásában és a strasbourgi bíróság felé közvetítésében. A bírának befolyása van arra is, hogy az államából érkezett ügyek mikor kerülnek a bíróság tárgyalási rendjébe. Magyarország számára is nagy tétje van tehát annak, hogy ki az innen érkező bíró.

A kormányok kötelezettsége, hogy egyoldalú politikai befolyástól mentesen, átlátható folyamatban, előre lefektetett szabályok alapján nevezzenek meg három bírójelöltet, akik közül az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése választja ki az új bírát.

Bírójelölési blamázsok

Eddig három magyar bíró ítélkezett strasbourgi perekben. Elsőként a jelenlegi köztársasági elnök, Baka András két cikluson át volt itt bíró (1991–2008), őt a nemzetközi hírű jogtudós, Sajó András követte (2008–2017), tőle az Alkotmánybíróság korábbi elnöke, Paczolay Péter vette át a stafétát 2017-ben, és bár idén április 23-án lejárt a mandátuma, továbbra is a helyén marad, mivel az utódját még nem választották meg.

A bíróválasztási folyamat ugyanis rendkívül hosszadalmas, akár egy évet is igénybe vehet. Mivel a jelenlegi eljárásban még csak a pályázat kiírása történt meg, így Magyarországról idén már biztosan nem választanak új bírót.

Azzal is számolni kell, hogy az elmúlt évtizedekben szigorodtak az alkalmassági és kiválasztási szabályok az Európa Tanácsban, mert a strasbourgi bíróságnak egyre fontosabb szerepe lett nemzetközi emberi jogi bíróságként. Nem könnyű az előírásoknak megfelelni, az eljárást nem lehet félvállról venni.

Az Orbán-kormány mindezt figyelmen kívül hagyta, és ezért lépett kétszer is gereblyére, és ezért vitte jégre kétszer is jelöltjeit. 2016-ban a kiválasztási folyamat elégtelensége (a pályázat teljes hiánya) miatt kellett a három magyar jelöltnek visszalépnie, hogy aztán 2017-ben új fordulóban Paczolay Pétert mégiscsak megválasszák strasbourgi bírának.

Tavaly pedig az Orbán-kormány jelöltjeit már a Parlamenti Közgyűlés bíróválasztással foglalkozó bizottsága – eljárási okokra hivatkozva – elutasította. Ennek a sikertelen eljárásnak lett a következménye, hogy idén áprilisra nem választották meg az új magyar bírát, hogy átvegye Paczolay helyét.

Tizennégy hazai civil szervezet, köztük a Magyar Helsinki Bizottság már 2016-ban bírálta, hogy nem volt előre meghatározott eljárásrend, és a jelöltek kiválasztási folyamata sem a jogász szakma, sem a szélesebb nyilvánosság számára nem volt átlátható. Ezek az eljárási hibák az Európa Tanács által meghatározott alapvető követelmények sérelmét jelentik.

Három jelöltből egy bíró

A bíróválasztási folyamat tehát két részből áll: a nemzeti jelölési eljárásból és az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése általi választásból. Mindkét szakaszban az Európa Tanács szakértői testületei segítik a döntéshozatalt.

A jelölési folyamatnak kulcsjelentősége van abból a szempontból, hogy a választás sikeres lesz-e. Mivel az eljárás összetett és hosszadalmas, minden államnak érdeke, hogy megfelelő időben, jóval a hivatalban lévő bíró megbízatási idejének letelte előtt elkezdődjön a folyamat - már amennyiben az állam értéknek tekinti az emberi jogokat meg a jogállami működést, és szeretne teljes jogú tagja maradni a civilizált európai államok közösségének.

A fideszes kormányzás alatt mindezek a szempontok leértékelődtek az autokrácia hatalmi igényeivel szemben.

Úgy tűnik, az új kormány ebben is szakítani kíván elődje gyakorlatával. Augusztus közepén határozatban hívta fel az igazságügyi minisztert, hogy készítse elő a nyilvános pályázati eljárást a magyar bírójelöltek kiválasztására, és annak eredményéről 2026. november 30-ig tájékoztassa a kormányt. A miniszter pedig szeptember 15-én kiírta a strasbourgi bírójelölti pályázatot. A pályázók egy hónapot kaptak pályázati anyaguk benyújtására.

Mindez üdvözlendő, az viszont már nem, hogy a minisztérium egyelőre adós annak meghatározásával, hogy kik és milyen szempontok alapján fogják elbírálni a jelentkezéseket. Márpedig ezek nélkül nem beszélhetünk átlátható pályáztatásról.

Átlátható jelölési folyamat kell

Tudnivaló, hogy a folyamat átláthatósága nem a hazai civilek rögeszméje, hanem az Európa Tanács kötelező elvárása a strasbourgi bírójelölteket kiválasztó tagállamok felé. Bár az országoknak van mozgásterük az eljárás kialakításában, az Európa Tanács számos olyan alapvető szempontot határozott meg, amelyeket az eljárás során érvényesíteni kell, máskülönben a Közgyűlés elutasítja a jelölteket.

Ahhoz, hogy a 2026–2027-es magyar bíróválasztás eredményes legyen, az Igazságügyi Minisztériumnak mindenképpen olyan eljárásrendet kell kialakítania, amely megfelel a nemzetközi követelményeknek. A jelölteket például egy független szakértői bizottságnak kell értékelnie, a szakmai kvalitások és szóbeli meghallgatás alapján. Az eljárásból az egyoldalú befolyásolás lehetőségét ki kell zárni, a jelölteket kiválasztó testületben többségben kell lenniük a kormánytól független szakembereknek.

Olyan bírójelölteket kell választani, akiknek a függetlensége és pártatlansága megkérdőjelezhetetlen, és a legfelkészültebb, legmagasabban kvalifikált, az emberi jogok és a nemzetközi jog területén is hosszú ideje jártas, stabil angol és francia nyelvtudással rendelkező jogászok közé tartoznak. A jelöltlista összeállításában a minisztériumnak érdemben együtt kell majd működnie az Európa Tanács független szakértőkből álló tanácsadó testületével, amelynek a véleményét figyelembe kell venni.

Hat hazai civil szervezet a héten háttéranyagot küldött a minisztériumnak (itt olvasható). Ez éppen abban kívánja segíteni a tárcát, hogy ne kövesse el az előző kormány hibáját, és sikerüljön végre átláthatóan kiválasztani Magyarország három bírójelöltjét a megüresedett strasbourgi pozícióra.