Politikai etika 2026 forradalmárainak

Demokrácia nem létezhet demokraták nélkül. Ők építik meg, ők működtetik, és ők védelmezik az alkotmányos demokráciát, ha kell. Márpedig gyakran kell. Bibó István és társai tanácsot adnak ahhoz, hogyan tegyük.

Újra demokrácia épül. Igenis közünk van hozzá, milyen lesz. És igenis szerepünk van abban, mi lesz az eredmény. Nem vagyunk sikerre ítélve. Az utóbbi harminc évben azokban az országokban, amelyek megbuktatták az autokratáikat, és kivívták maguknak a demokratikus fordulat lehetőségét, öt éven belül 90 százalékban újra győzött az önkény.

A választások és a politikai fordulat nálunk is esélyt adott arra, hogy Magyarország újra jogállam legyen. De a politika jóindulata és az jogállami intézmények megerősítése kevés ehhez. Láthattuk, hogy mihez vezet, ha a társadalmat nem hatja át demokratikus kultúra, ha a közéleti aktivitás helyett a közöny válik általánossá.

Nagy szükség van tehát a demokrácia és a jogállam elkötelezett híveire, rád és ránk. Feltetted már a kérdést: te személyesen mit tehetsz azért, hogy az önkény többet már ne győzhessen Magyarországon? Milyen közéleti vállalásaid lehetnének?

Ne légy kishitű. Ne hidd, hogy kevés, amit hozzátehetsz a demokrácia és a jogállam visszaépítéséhez. Meglepően sok lehetőséged van. A Magyar Helsinki Bizottság is összegyűjtött belőlük húszat: nézd meg választékot, és válassz közülük!

Szerencsére nem kell a meleg vizet feltalálnunk. Tanulhatunk elődeinktől. Igaz, a magyar történelem tele van elszalasztott vagy elrabolt lehetőségekkel, de már jó kétszáz éve tudható, milyen sok múlik rajtunk, honpolgárokon. Csokonai, Széchenyi, Petőfi, Babits, József Attila, Bibó, Moór Gyula, Göncz Árpád meg is írták és személyes életprogramjukká tették, hogyan kell az önkénynek gátat szabni. Hallgassunk rájuk, vegyünk róluk példát.

Ezért a segítségükkel összeállítottunk egy kilencpontos vállalást. Ez, persze, csak játék a lehetőségekkel. Sosem dugta össze a fejét Csokonai József Attilával vagy Petőfi Göncz Árpáddal. Fikció, de termékeny fikció.

A legtöbbet Bibó Istvántól emeltünk át. Ő a magyar politikai etika mindmáig legnagyobb alakja, és az 1956-os forradalom 70. évfordulóján és a mi jogállami forradalmunk első hónapjaiban különösen érdemes nézeteit, tanácsait felidézni. Nagy haszonnal forgattuk egy fiatalkori fogalmazványát (1938–40?), amit önmagának írt, soha nem publikált, de a benne szereplő fogadalmakat valóban életprogramjává tette. Ez A szabadságszerető ember politikai tízparancsolata.

De lássuk milyen személyes vállalásra biztatnak minket kiváló elődeink:

A demokrácia és jogállam híveként fogadom:

1. Még egy rabságban élni nem fogok. (Weöres Sándor: Rapszódia a kivívott szabadságról) Sziszegve se szolgálok aljas, nyomorító hatalmakat. (József Attila: Ars Poetica)

2. Szüntelenül szem előtt tartom, hogy az emberi szabadság és az emberi méltóság egy és oszthatatlan, és az egyik ember ellen akár társadalmi helyzete, akár származása, akár neme vagy kora címén elkövetett minden sérelem mindenki más szabadságát, méltóságát is veszélyezteti. Ezért az emberi szabadság minden korlátozása, önkényes letartóztatás, fogvatartás, egyéni vagy hatósági hatalmaskodás, s az emberi méltóság mindenféle megalázása ellen azonnal együttesen, de ha az rögtön nem lehetséges, akár egyedül is fellépek. (Bibó István: A szabadságszerető ember politikai tízparancsolata)

3. Semmiféle anyagi visszaélést vagy panamát el nem hallgatok, sem elfedezni nem segítek, bármilyen hatalmas embert kell is ezzel lelepleznem. (Bibó István: A szabadságszerető ember politikai tízparancsolata)

4. Én nem fogom be pörös számat. (József Attila: Ars Poetica) Mert vétkesek közt cinkos aki néma. (Babits Mihály: Jónás könyve)

5. Minden közügyben meggyőződésem szerint vallok színt: fenyegetéstől meg nem ijedek, hízelgésnek be nem dőlök, szavazatomat vagy aláírásomat semmi pénzért vagy előnyért el nem adom. (Bibó István: A szabadságszerető ember politikai tízparancsolata)

6. Az államhatalom erkölcsileg csak akkor elviselhető, ha nem zsarnoki, vagyis ha a politikai szabadság útján a hatalomnak alávetettek maguk is beleszólhatnak a hatalom gyakorlásába. (Moór Gyula: A szabad akarat problémája) Vagyis semmit rólunk nálunk nélkül. (Széchenyi István: Hunnia)

7. Ezért minden felismert közérdek ügyében kezdeményezőleg lépek fel, minden közérdekű szövetkezésben vagy mozgalomban tehetségem szerint munkámmal és adománnyal veszek részt, és igyekszem azt győzelemre segíteni, mert a közügyek elhanyagoltsága vagy méltatlan emberek kezébe való kerülése egyedül a tisztességes emberek kezdeményezésének hiánya és közéleti bátortalansága miatt történik. (Bibó István: A szabadságszerető ember politikai tízparancsolata)

8. Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni: nem félni a más véleményűektől, a más nyelvűektől, a más fajúaktól, a forradalomtól, az összeesküvésektől, az ellenség ismeretlen gonosz szándékaitól, az ellenséges propagandától, a lekicsinyléstől és egyáltalán mindazoktól az imaginárius veszedelmektől, melyek azáltal válnak valódi veszedelmekké, hogy félünk tőlük. (Bibó István: A kelet-európai kisállamok nyomorúsága) Nem félek a vitáktól, mert vitában érik az igazság. Mindig is bíztam és bízom az igazság erejében, mint ahogy bízom abban is, hogy a magyar nép tökéletesen érett a demokráciára. (Göncz Árpád: Első államfői beszéd a parlamentben)

9. Ember és polgár leszek. (Csokonai Vitéz Mihály: A tihanyi ekhóhoz)