„Minek ment oda?” – 10+1 válasz a hatósági erőszak mentegetőinek

A kommentelők sokkal megértőbbek az erőszakoskodó rendőrökkel és börtönőrökkel, mint a Btk. A hatósági erőszak mentegetése tévút, amelynek káros társadalmi következményi vannak.

Az elmúlt hetekben több olyan pert is megnyert a Magyar Helsinki Bizottság, amelyben ügyfeleinket rendőrök vagy börtönőrök bántalmazták súlyosan. Az ezekről szóló közösségi médiás posztjainkhoz sok olyan hozzászólás érkezett, amelyek szerint az áldozatok maguknak köszönhetik, ami velük történt.

Összegyűjtöttük a leggyakrabban visszatérő véleményeket, és most „csomagban” válaszolunk rájuk. A legtöbb kommentár évtizedek óta változatlan. A dühödt vagy ellenséges hozzászólókat nehéz abban a meggyőződésükben megingatni, hogy az állam emberének erőszakos fellépését minden esetben legitimmé teszi „a bűnnel szembeni háború”. Pedig a hivatali bűncselekmények is bűncselekmények, amelyeknek üldözését jó okkal teszi állami feladattá a Büntető Törvénykönyv (Btk.).

Történelmileg igazolt tapasztalat – és itt most Bibó István 80 éve leírt, örök érvényű alaptételét idézzük fel –, hogy „az emberi szabadság és az emberi méltóság egy és oszthatatlan”. Az egyik ember ellen akár helyzete, akár származása, akár neme vagy kora címén elkövetett minden sérelem mindenki más szabadságát, méltóságát is veszélyezteti. Ezért az önkényes fogvatartást, kínzást és az emberi méltóság mindenféle megalázását elfogadhatatlannak kell tekinteni.

Vagyis mindenkit megilletnek az emberi jogok, a tolvajt vagy fogvatartottat is. Emellett a rendőri visszaélések áldozatai nemcsak „bűnözők” lehetnek, hanem patyolattiszta előéletű – mint egyes ügyfeleink – szakmunkások, diákok, zenészek vagy tanárok is.

A rendőrök és börtönőrök nehéz, felelősségteljes munkát végeznek, nagy szükségünk van rájuk. A hivatalos eljárásban bántalmazó, kényszervallató vagy jogellenesen fogva tartó egyenruhások épp a hivatásuk becsületét rontják le, és őket éppúgy meg kell büntetni, mint a tolvajt, a sikkasztót, a garázdát vagy a rablót. Ehhez képest sok évtizedes, sőt sok évszázados gond, hogy a hazai hatóságok sokszor elmismásolják a dolgokat, és a rendőri, börtönőri brutalitás megtorlatlan marad, az elkövetők a helyükön maradhatnak, amivel rombolják a testületük morálját.

A Magyar Helsinki Bizottság alapítása óta kiáll a tisztességes eljárások és jogegyenlőség mellett. Nem hagyjuk, hogy a rendőri, börtönőri bántalmazások sértettjei ügyeiben ne járjon el az állam, és azért dolgozunk, hogy hasonló szigorral lépjen fel az egyenruhások bűntetteivel szemben, mint a civilekével.

1. Aki bűncselekményt követ el, annak is vannak jogai?

„Amikor elkövette a bűncselekményt, akkor kellett volna a jogaira gondolnia.”

„Szégyellhetitek magatokat, hogy a bűnözőket véditek.”

A bűncselekmény elkövetése nem jelenti azt, hogy valaki elveszíti minden jogát. Az emberi jog nem jutalom a jó magaviseletért, hanem minden embert megillető alapjog. A bűncselekményekért büntetés jár, nem az emberi méltóság elvesztése és senkit nem hatalmaz fel arra, hogy bántson bárkit – különösen nem egy rendőrt, akinek a feladata éppen a jogszabályok érvényesítésének ellenőrzése.

A büntetőjog pontosan meghatározza, milyen következményekkel járhat egy jogsértés. A verés például nem szerepel közöttük. A büntetést a törvény alapján egyébként is a bíróság szabja ki, nem az intézkedő rendőr vagy a börtönőr.

Mi, civil jogvédők nem a bűncselekményeket védjük, hanem az emberi jogokat. Ahogy az ügyvéd a terheltet is védi, az orvos pedig a bűnelkövetőt is ellátja, úgy mi is fellépünk bárki bántalmazott ember jogainak megsértése ellen. Ez nem jelenti az általa elkövetett bűncselekmény mentegetését. Azt szeretnénk, hogy mindenki feleljen a tetteiért, a bántalmazó rendőr vagy börtönőr is.

Tévedés azt hinni, hogy csak bűnelkövetőt érhet hatósági erőszak. A Helsinki Bizottság ügyfelei között volt mentális beteg tanárnő, melegre behúzódó hajléktalan, szabadnapos buszsofőr, autót vezető egyetemista, nyugdíjas klarinétos, gyógynövénygyűjtő vagy zöldséges kofa, és így tovább. Egyikük sem követett el bűncselekményt.

2. Nem jogos az erőszak, ha valaki ellenáll?

„Ha szót fogadott volna a rendőröknek, még most is életben lenne.”

„Ha minden határozottabb fellépésért meghurcolják őket, akkor legközelebb majd senki nem mer intézkedni.”

„Azért rángatták ki a kocsiból, mert nem vonult be a börtönbe. Vállalni kell a következményeket. Ezek voltak azok.”

A rendőrnek joga és kötelessége intézkedni, és ha szükséges, erőt is alkalmazhat, határozattan intézkedhet. Lefoghatja vagy megbilincselheti azt, aki ellenáll. A kényszerítő eszközök használatának azonban szükségesnek, arányosnak és jogszerűnek kell lennie.

Nem az a kérdés , hogy a rendőr intézkedhetett-e, hanem az, hogy az adott helyzetben jogszerűen, szükséges és arányos módon járt-e el. Az intézkedés lehet jogszerű, azonban ha nem az, annak legyenek következményei. Ez a kettő nem zárja ki egymást.

Ha valaki nem vonul be a börtönbe vagy ellenáll a rendőri intézkedésnek, annak lehetnek törvényes következményei. A bántalmazás nem tartozik ezek közé. A határozott fellépés és a bűncselekmény elkövetése között világos a különbség. A rendőrök nagy többsége nap mint nap képes határozottan és törvényesen intézkedni.

3. Tényleg olyan súlyos a bántalmazás?

„Gondolom ismét egy békés, csendben origamizó ártatlan lelket bántalmaztak ok nélkül ezek a csúnya smasszerek…”

„Aki bűncselekményt követ el, az ne csodálkozzon, ha nem bánnak vele kesztyűs kézzel.”

Nem az a kérdés, hogy az áldozat ártatlan volt-e, vagy mennyire viselkedett együttműködően. A rendőr akkor sem követhet el bűncselekményt ellene, ha ő, az intézkedés alá vont maga megsértette a törvényt. Ha a rendőr maga is törvényt sért, mennyivel különb az elkövetőnél?

Az egyik ügyünkben a rendőrök egy körülbelül 60 éves, 50 kilós nőnek több helyen eltörték mindkét karját, és maradandó fogyatékosságot okoztak neki. Ezt nem lehet egyszerűen határozott intézkedésnek vagy kemény bánásmódnak nevezni.

4. Nem lehet minden helyzetben higgadtnak maradni?

„A rendőr se úgy kel fel reggel, hogy ma valakit megverek. Nyilván előzménye volt.”

„A fotelből könnyű elemezni, a rendőrnek ott helyben kellett eldöntenie, veszélyben van-e.”

„Menj ki egy hétre járőrözni vagy dolgozz egy hónapot börtönben, aztán ítélkezz.”

Valóban, a rendőröknek gyakran nehéz és veszélyes helyzetekben, másodpercek alatt kell dönteniük. Éppen ezért fontos a megfelelő képzés, az alkalmassági vizsgálat és a konfliktuskezelési felkészültség. A nehéz körülmények azonban nem adnak felmentést a törvények betartása alól. Egy pedagógus sem ütheti meg a gyereket azért, mert dühítően viselkedik. Ráadásul a rendőrök a munkába lépésükkel kifejezetten azt vállalták, hogy a törvényesség őreként fognak fellépni, különösen elfogadhatatlan tehát, ha bűncselekményt követnek el.

A rendőri és büntetés-végrehajtási hivatás nehéz és nagy felelősséggel járó munka, amelynek fontossága elvitathatatlan. Ez azonban nem írja felül a jogszerű működés követelményét. A jogszerűség megítélése a bíróságok feladata. Számos általunk vitt perben jogerősen megállapították a jogsértést, az ilyen ügyekben különöse értelmetlen mentegetni az egyenruhás elkövetőket.

5. Nem az kerül bajba, aki maga is keresi?

„Engem még soha nem vert meg rendőr. Talán azért, mert tudok normálisan viselkedni.”

„Könnyű emberségről beszélni, amíg nem téged köpnek le, fenyegetnek vagy támadnak meg.”

Attól, hogy valakit még nem ért rendőri bántalmazás, a probléma létezik. Magyarországon például a 2006-os rendőri fellépések során is történtek súlyos jogsértések olyan emberekkel szemben, akik nem adtak okot erőszakra, egyesek mégcsak nem is vettek részt a zavargásokban.

A fenyegetés és a támadás természetesen elfogadhatatlan, és a rendőröknek is joguk van a védelemhez. Az emberséges bánásmód azonban nem személyes rokonszenv kérdése. A törvények azok méltóságát is védi, akik szabályt szegtek.

A rendőri túlkapások megelőzéséhez az is szükséges, hogy a rendőrök megfelelő képzést, támogatást és munkakörülményeket kapjanak. Ez mindannyiunk érdeke.

6. Nem a rendőrök tekintélyét rombolják az ellenük folyó eljárások?

„A rendőröknek már semmi tekintélyük, a bűnözők meg röhögnek a markukba, mert nekik jogaik vannak.”

„Több ezer tisztességes rendőr dolgozik, de mindig azt az egy hibát mutogatják.”

Valóban sok tisztességes rendőr dolgozik Magyarországon, és éppen az ő munkájuk hitelességét veszélyeztetik a súlyos jogsértéseket elkövető kollégáik. A rendőrség tekintélyét nem az erőszak, hanem a szakszerű, következetes és törvényes működés alapozza meg.

Az ilyen esetek feltárása nem a rendőrség elleni támadás. Mindannyiunk érdeke, hogy a rendőri bántalmazásokat hatékonyan kivizsgálják, és az elkövetőket felelősségre vonják. Ez erősítheti a rendőrség iránti közbizalmat.

7. Miért jár kártérítés egy bűnelkövetőnek, ráadásul közpénzből?

„Szóval menekülő bűnöző, mások életét veszélyezteti, és még neki jár kártérítés?”

„Elsikkasztott egy rakás pénzt, aztán még mi fizessünk neki kártérítést, mert rosszul bántak vele?”

Nem, bűncselekmények elkövetőinek nem jár kártérítés. Vagy ha így érthetőbb: nem elkövetőkként jár nekik kártérítés. Csak annak jár kártérítés, aki jogsértés áldozata lett. Mindezt nem befolyásolja az, hogy korábban követett-e el valaki szabálysértést vagy bűncselekményt. Attól, hogy valaki korábban bűncselekményt követett el, az ellene elkövetett jogsértésért még felelősségre kell vonni annak elkövetőjét is.

A rendőrök által elkövetett jogsértésekért az állam is felelősséggel tartozhat, ezért fordulhat elő, hogy a jóvátételt közpénzből kell kifizetni. Az állam ugyanakkor igénnyel élhet a bántalmazó személyével szemben.

8. És mi lesz az eredeti bűncselekmény áldozataival?

„Az elkövetőnek ügyvéd, jogvédő meg kártérítés jár, az áldozattal meg ki foglalkozik?”

„Azt, amit kártérítés gyanánt kapott a bántalmazásért, remélem már meg is kapták azok, akiktől ő csalt ki pénzt.”

„Ilyen esetben az elkövető hozzájut egyáltalán a pénzhez? A bűnügyi költségeket térítik meg belőle (vissza) az államnak, esetleg a károsultak kárát, vagy megtarthatja a pénzt?”

Minden bűncselekmény sértettje megérdemli a védelmet és a jóvátételt. Mi is bűncselekmények áldozatait képviseljük: azokat az embereket, akit rendőrök, börtönőrök bántalmaztak.

Komoly probléma ugyanakkor, hogy a sértettek sokszor csak hosszadalmas eljárásokban juthatnak kártérítéshez vagy akár el is esnek ettől. Ezért fontosnak tartjuk a sértetti igények gyorsabb érvényesítését és az áldozatok állami támogatásának erősítését. Mindez az egyenruhások által elkövetett bűncselekmények áldozatait is megilleti.

9. Nem a kemény büntetés tartja vissza a bűnözőket?

„Egy kis pofon többet ér száz figyelmeztetésnél.”

„A bűnelkövetőket elrettenteni kell, nem simogatni.”

A bűnözés visszaszorítása mindannyiunk érdeke, de a rendőri bántalmazás nem törvényes, és bizonyítottan nem is hatékony elrettentési módszer. A rendőri bántalmazás is a bűnözés része, annak visszaszorítása is mindannyiunk érdeke.

A kriminológiai kutatások szerint a bűncselekmények megelőzésében többet számít a felelősségre vonás valószínűsége és gyorsasága, mint a büntetés túlzott szigora. A cél az, hogy az elkövetőket következetesen felelősségre vonják, és arányos büntetést kapjanak.

A jogellenes erőszak nem helyettesíti a hatékony bűnüldözést.

10. Honnan lehet tudni, mi történt valójában?

„Persze a videó mindig pont ott kezdődik, amikor a rendőr visszaüt.”

Egyetértünk abban, hogy a rendőri intézkedések minél teljesebb dokumentálása segítene a vitás esetek tisztázásában. Ezért támogatjuk a testkamerák és a rendőrautókba szerelt kamerák széles körű alkalmazását.

Ezek nemcsak a rendőri jogsértések bizonyítását segíthetnék, hanem a szabályosan intézkedő rendőröket is megvédhetnék az alaptalan vádaktól.

10+1. Más országokban nem bánnak még keményebben a bűnelkövetőkkel?

„Próbálja meg ugyanezt Amerikában, ott lehet, hogy már rég lelőtték volna.”

Az Egyesült Államokban is törvények szabályozzák a rendőri erőszak alkalmazását, és ott is előfordulnak súlyos rendőri jogsértések és komoly felelősségre vonások is.

A magyar rendőrök intézkedéseinek jogszerűségét azonban a Magyarországon érvényes jogszabályok és emberi jogi kötelezettségek alapján kell megítélni. Egy másik ország tessék-lássék fellépése a rendőri, börtönőri erőszakkal szemben egyébként sem igazolhatja az itthoni hatóságok tétlenkedését.