A magyar állam nem tesz eleget azért, hogy megelőzze a rendőrök és a börtönőrök által elkövetett bántalmazásokat. A strasbourgi bíróság és az Európa Tanács szerint is gyakran marad el az elkövetők felelősségre vonása. Hogyan lesz képes ez a rendőrség megvédeni a gyerekeket a javítóintézetekben?
A Magyar Helsinki Bizottság alapítása óta küzd a fogvatartásban lévők ellen elkövetett rendőri és büntetés-végrehajtási bántalmazás ellen. Amíg a két fegyveres testület fel nem mondta a megállapodást, a civil jogvédők rendszeresen monitorozták a rendőrségi fogdákat és börtönöket, a tapasztalatok alapján pedig javaslatokat tettek a helyzet javítására. Emellett rengeteg hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás miatt indított büntetőügyben képviseltek áldozatokat.
Ezeket a bűncselekményeket nehéz felderíteni és bizonyítani. A zárt intézetekben legtöbbször csak az áldozat és az elkövető(k) vannak jelen a bántalmazásoknál, nincsenek tanúk, nincsenek kamerafelvételek, a sértettek sokszor nem akkor találkozhatnak a családtagjaikkal, amíg látszanak az áldozatok sérülései. Olykor az őr adja a szavakat a látleletet felvevő nővér tollába, nem a fogvatartottat kérdezik. Még ha az áldozat nem is fél az eljárás megindításának következményeitől, a panasza nyomán indult ügyészségi nyomozás rendszerint csigalassúsággal halad. Évek (!) telhetnek el akár a sértett meghallgatásáig is, a bizonyítékokat pedig sokszor a panaszolt bántalmazókat foglalkoztató rendőri vagy börtönhatóságtól kérik.
100 erőszakos hivatali bűncselekmény miatt tett feljelentésből átlagosan mindössze 5-ben emelnek vádat, 95%-ban megszüntetik a nyomozást. Ha civil személy bántalmaz rendőrt, akkor 60-70%-ban kerül bíróság elé.
Az elmúlt években a bíróság elé kerülő ügyek összességének 98%-ában elítélték a vádlottat, ha civil bántalmazott egyenruhást, akkor 95% volt a váderedményesség 2023-ban. Viszont a hivatalos személyek által elkövetett bántalmazás ügyekben a vádlottak 40–90%-át (2019 és 2023) ítélte el a bíróság, 2023-ban összesen 18 hivatalos személyt. Ha a büntetőeljárás lezárultával mégiscsak elítélik az egyenruhás elkövetőt, akkor leginkább csak pénzbüntetést szab ki a bíróság. A rendőr általában marad a helyén.
A bíróságok 2022-ben és 2023-ban egyetlen hivatalos személyt sem tiltottak el attól, hogy tovább szolgáljon. Ha ez mégis megtörténne, akkor a belügyminiszter dönthet úgy, hogy engedélyezi a rendőrként, börtönőrként való további munkavégzést. 2012 óta Pintér Sándor a hivatásos állomány elítélt tagjai által benyújtott kérelmek közel 60%-ában méltányosságból engedélyezte a további szolgálatot. (Az adat valamennyi bűncselekményt érinti, nem ismerhető meg, hogy mely bűncselekmények esetében adtak be kérelmet és kaptak engedélyt a kérelmezők.)
Mindez egyben azt is jelenti, hogy a gyakorlatban minimális az esélye az egyenruhás elkövető hivatalos eljárásában elkövetett bántalmazás miatti felelősségre vonásnak. A valóságos következmények elmaradása pedig nem csak az elkövető morálját rombolja, de a tesületét is, és a társadalom, a sértett és közössége a fegyveres testületekbe vetett bizalmát.
A strasbourgi bíróság ítéletei számos alkalommal marasztalták el a magyar államot, hogy nem mutat kellő eltökéltséget a rendőri bántalmazások megfelelő nyomozására és a felelősség megállapítására. Az Emberi Jogok Európai Bírósága leszögezte: nemcsak maga a bántalmazás sérti az emberi jogokat, hanem az is, ha az állam nem tesz eleget azért, hogy kivizsgálja az ügyeket és megtalálja a felelősöket.
Az Európa Tanács a vonatkozó strasbourgi bírósági ítéletek nyomán már 7 éve kiemelt ellenőrzést folytat a következmény nélkül maradó rendőri bántalmazások miatt. Ezt az eljárást kellő előrelépés hiányában nem tudják lezárni. Az Európa Tanács legutóbb 3 éve értékelte Magyarország teljesítményét. Ekkor azt állapították meg, hogy:
a kormány nem mutatja annak jelét, hogy zéró toleranciát hirdetne a rendőri bántalmazásokkal szemben;
a kormánynak nincsen átfogó terve a rendőri bántalmazások megelőzésére, és nincsen átfogó képzési terve erre vonatkozóan;
a rendőri munka videón való rögzítése komoly hiányosságokat mutat;
hiányosak a képzések, elégtelenek a kihallgatási technikák és a rendőri munka értékelése;
a nyomozások tartalmi hiányosságokban szenvednek;
nem részesül független orvosi vizsgálatban az, aki bántalmazást panaszol;
alacsony a vádemelési arány és enyhe az ítélkezés;
az elítélt rendőrök tovább szolgálhatnak;
a sértettek nem jutnak kártérítéshez;
hiányzik a fogvatartás és az eljárási garanciák ellenőrzése.
A Magyar Helsinki Bizottság 7 éve monitorozza a kormány teljesítményét a rendőri bántalmazások megelőzésével kapcsolatban. Az áldozatok védelme érdekében tett ajánlásaikon alig kellett változtatni az eltelt időben. A civil jogvédő szervezet elengedhetetlennek tartja, hogy a kormány:
tegye világossá, hogy a hivatásos szervek alkalmazottai által elkövetett bántalmazások semmilyen körülmények között nem megengedhetőek;
dolgozzon ki hosszú távú tervet az intézkedéseire;
biztosítsa a független orvosi vizsgálatot;
és a biztonságos panasztételi lehetőséget;
szerelje fel test-, illetve fedélzeti kamerával az egyenruhásokat és a rendőrautókat;
képezze a rendőröket a méltányos, de hatékony kihallgatási technikákra;
fordítson kiemelt figyelmet a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazások hatékony nyomozására;
biztosítsa a büntető igazságszolgáltatási szervek független külső ellenőrzésének lehetőségét.
A magyar állam tehát komoly hiányosságokkal küzd a rendőri bántalmazások megelőzése és az áldozatok védelme terén.
A kormány a javítóintézetek felügyeletével újabb olyan feladatot bízott a testületre, amelyhez komoly felkészültség, érzékenység szükséges, mert ennek hiányában elképzelhetetlen, hogy a javítóintézetben lévő gyerekek megbíznának abban a testületben, amely hozzájárult a fogvatartásuk végrehajtásához. Bármilyen jó szándékkal lépjen fel a nevelőintézetbe vezényelt rendőr, a gyerekek az ellenük vádat emelő ügyészség és az őket esetlegesen bántalmazó intézeti dolgozók cinkosaként fogják észlelni, nem pedig olyan személyként, akihez bizalommal lehet fordulni, akitől védelmet remélhetnek.