2021. január 2-án hivatalba lépett legújabb tisztségében Varga Zs. András, a Kúria új elnöke. Mostantól 2030. január 1-jéig Magyarországon a bírói hatalmi ágat olyan főbíró képviseli, aki korábban nem érzett elhivatottságot a bírói pálya iránt, aki szerint Magyarországnak erős végrehajtó hatalomra van szüksége, és aki kész programot dolgozott ki a bíróságok függetlenségének korlátozására.
Nem elhivatottságból, hívásra
Az elkövetkező kilenc évben a magyar igazságszolgáltatás szervezetrendszerének csúcsán olyan főbíró áll majd, aki soha nem tekintett életpályaként a bírói hivatásra. A Kúria elnökévé történt megválasztását megelőzően nem is dolgozott a rendes bírósági rendszerben: nem járta végig a bírói ranglétrát, nem szerzett jártasságot a fogalmazók, bírósági titkárok és a különböző fokon ítélkező bírák mindennapi feladataiban.
Egy 2016-os interjúban azt mondta, pályakezdőként nem is vonzotta a bírói pálya, mert úgy érezte, „nemcsak jót tesz, de kell is az ügyészségi fegyelem”. Saját bevallása szerint csak az ügyészi hivatást választotta céltudatosan, pályafutása következő állomásaira már mindig hívták. Mindezt szakmai életútja is tükrözi.
Pályája döntő részében közvetlen beosztottja volt a jelenlegi legfőbb ügyésznek, Polt Péternek, hol ügyészként, hol az Országgyűlési Biztosok Hivatalában, attól függően, hogy Polt épp melyik intézménynél töltött be pozíciót. 2014-ben, az Alkotmánybíróság egypárti többséggel megválasztott tagokkal való feltöltése során lett alkotmánybíró. Hivatali idejének épp csak felét töltötte ki, amikor Áder János a Kúria elnökének jelölte.
A bírák önigazgatási szerve, az Országos Bírói Tanács előtti meghallgatásán így nyilatkozott:
„hogyha elhangzik egy ilyen jelölés, akkor a jelölt elgondolkodik ezen, ha pedig elfogadja, akkor reménykedhet abban, hogy alkalmasnak bizonyul, de hát az élet olyan, hogy ez mindig csak utólag derül ki”.
Nehezen hihető azonban, hogy Varga Zs.-t váratlanul érte a jelölés.
Kész programja volt a bírói hatalom korlátozására
Varga Zs. Andrást – sok más bírótársával ellentétben, akik életpályaként tekintettek a bíráskodásra, és hosszú éveket húztak le a tárgyalótermekben – mindeddig nem kötötték a bírák véleménynyilvánítási szabadságát korlátozó jogszabályi rendelkezések. Nem vonatkozott rá a bírák etikai kódexe sem, amely szerint a bíró „nyilvánosság előtt tartózkodik a politikai jellegű megnyilvánulásoktól”.
Az elmúlt években számos interjút adott, véleményt publikált és emellett tudományos cikkeket és tanulmányokat jelentetett meg, amelyekben meglehetősen határozott véleményt formált fontos politikai kérdésekben: többek között a magyar jogállamiság és a bíróságok függetlensége kérdésében is.
2019-ben például, miközben az Alkotmánybíróságon előadó bírója volt a közigazgatási bíróságok felállításáról szóló törvénnyel szemben előterjesztett panasznak, nyilvános interjúban védte meg a törvényt. A jogállamiság koronaékszerének nevezte a közigazgatási bíráskodást, amelynek bevezetni tervezett hazai változatát a hazai jogvédők és a nemzetközi szereplők egyöntetűen a bíróságok függetlenségével szembeni támadásként értékelték. Egy rendes bíróság előtt folyamatban lévő ügyben egy rendes bíró ezt nem tehette volna meg, nem nyilváníthatott volna véleményt a folyamatban lévő ügyről. Az alkotmánybírókra azonban nem vonatkoznak a bírókra irányadó szigorú szabályok.
Varga Zs. András a Kúria elnökévé történő jelölése évében különösen aktívan foglalkozott az igazságszolgáltatás aktuális kérdéseivel. Villámsebességgel – még ugyanazon lapszámban – reagált egy kúriai bíró cikkére, amely a frissen bevezetett korlátozott precedensrendszert bírálta. Határozottan kritizálta az Európai Unió Bíróságának a lengyel fegyelmi bíróságokkal kapcsolatos döntését, amelyet úgy értékelt, hogy az „nyilvánvaló kihívás a bírói függetlenség ellen”. Néhány hónappal a megválasztását megelőzően pedig egy tanulmány formájában komplett programot fogalmazott meg arról, hogyan lehet kordában tartani a bírói hatalmat.
A tanulmányban Varga Zs. arra a következtetésre jutott, hogy „a bírói hatalom kétségtelenül a legveszélyesebb hatalmi ág”, ezért
„halaszthatatlan feladat a bírói függetlenség természetes korlátainak újra-felfedezése és érvényesítése”.
Nem tévedés, ez 2021 Magyarországának valósága: a jelenlegi magyar legfőbb bíró a hazai bíróságok hatalmának korlátozását javasolja.
Varga Zs. receptje a függetlenség korlátozására
#1 – a bírói önigazgatás téveszme, fel kell számolniNéhány hónappal a megválasztását megelőzően Varga Zs. András minden kertelés nélkül arra tett javaslatot, hogy a jogalkotó számolja fel a bírói önigazgatási testületeket. Ahogy ő fogalmaz:
„A hazai szabályokat érdemes tehát újragondolni a bírói testületek szerepének furcsa félreértése, a bírói önigazgatás téveszméjének kiküszöbölése érdekében.”
A javaslat több szempontból is visszás.
Először is, Varga Zs. a Kúria elnökeként hivatalból tagja az Országos Bírói Tanácsnak (OBT), vagyis annak a testületnek, amelynek a felszámolására néhány hónappal a megválasztását megelőzően javaslatot tett. Habár a kormánypárti országgyűlési képviselők – egyelőre – nem szavaztak ilyen törvénymódosításról (ehhez egyébként az Alaptörvényt is módosítani kellene), gyakorlatilag enélkül is levegőnek nézték az OBT-t, amikor Varga Zs.-t a tanács egyöntetű tiltakozása ellenére választották meg a Kúria elnökének.
Másodszor, a bírói önigazgatás felszámolását Varga Zs. épp azért tartja szükségesnek, mert úgy látja, hogy ezek a választott testületek átpolitizálják a bíróságot. Mindez meglehetősen fonák érv épp Varga Zs.-től, akit egyetlen politikai párt a törvények utolsó pillanatban eszközölt módosításával és a bírói kar képviselőinek tiltakozása ellenére ejtőernyőztetett a bírósági szervezetrendszer élére.
Harmadszor, mert a javaslat önellentmondásba keveri magát Varga Zs. Andrást is, aki érvként hozta fel az igazságszolgáltatási tanácsokkal szemben, hogy „a bíró egy dolgot nem tehet meg: nem mondhatja meg, hogy milyen legyen a törvény, mert ‘ez a politika dolga’.”
Formálisan persze lehet azzal érvelni, hogy Varga Zs. javaslata a bírói önigazgatás felszámolására akkor keletkezett, amikor ő maga még nem volt bíró. A javaslatot megfogalmazó tanulmány 2020. júniusában jelent meg, Varga Zs. pedig 2020. július elején kapott bírói kinevezést.
Valójában azonban semmilyen probléma nincs azzal, ha a bírók és a bírói testületek nyilvánosan véleményt formálnak a saját függetlenségüket és integritásukat érintő jogszabályokról. A bírói kar függetlenségével kapcsolatos garanciák ugyanis fontos kivételt jelentenek a bírák véleménynyilvánítási szabadságának korlátozása körében.
A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága éppen Baka András, a Legfelsőbb Bíróság korábbi elnökének eltávolítása kapcsán a magyar állammal szemben indult ügyében mondta ki, hogy az igazságszolgáltatási rendszer működésével kapcsolatos kérdések megvitatását kiemelt védelemben kell részesíteni. Habár a bírák pártatlan bírói tekintélyük megőrzése érdekében a lehető legnagyobb mértékű titoktartásra kötelezettek az általuk tárgyalt ügyekkel kapcsolatban, az, hogy egy kérdésnek vannak politikai vonzatai, önmagában nem elég indok arra, hogy egy bíró ne nyilváníthasson véleményt a kérdésről. Mindezek alapján a strasbourgi bíróság arra jutott, hogy a bírókat – szakmai minőségükben – megilletheti a véleménynyilvánítás szabadsága az igazságszolgáltatás függetlenségét érintő reformokkal kapcsolatban, függetlenül attól, hogy a hatalommegosztással kapcsolatos kérdések a politikai vita tárgykörébe tartoznak.
A bíráknak – köztük most már Varga Zs. Andrásnak is – igenis lehet nyilvánosan vállalt véleménye arról, hogy milyen törvényekre van szükség a bírói hatalom függetlenségének biztosításához. Ezzel semmilyen határt nem lépnek át, nem politizálják át a bírói hatalmat és nem rontják le a függetlenség meg pártatlanság látszatát. Sőt, épphogy erősítik azt.
Ezért kezdeményezett az érintett hivatásrendek körében nyilvános vitát és gyűjtött jogalkotási javaslatokat az Országos Bírói Tanács a jelenlegi igazgatási modell felülvizsgálatára. A bírák szerint ugyanis „változtatásokra van szükség ahhoz, hogy a központi igazgatás a bírói függetlenség tiszteletben tartása mellett hatékonyan támogassa az időszerű és magas színvonalú ítélkezést”.
Nem tudni, hogy Varga Zs. az Országos Bírói Tanácshoz is eljuttatta-e a testület felszámolására tett jogalkotási javaslatát. Tény azonban, hogy míg korábban határozottan javasolta a bírói önigazgatás „téveszméjének kiküszöbölését”, bíró társai előtt tartott meghallgatásán kitért a véleménynyilvánítás lehetősége elől. Amikor a Tanács Varga Zs. Andrást mint a Kúria elnökének javasolt személyt meghallgatta, arra a kérdésre, hogy szükségét látja-e az OBT hatáskörei bővítésének, Varga Zs. így válaszolt:
„én nem nagyon hiszem, hogy nekem az a feladatom, hogy jogalkotással kapcsolatos álmokat szőjek”.
#2 – a szabad bírói jogértelmezés önkényhez vezet, korlátozni kellA bírói függetlenség korlátozásának elméleti hátterét Varga Zs. András gondolatmenetében az adja, hogy „a bíró függetlensége teljes értelmezési szabadsággá fajult.” Szerinte a bírói jogértelmezés szabadsága egy biankó felhatalmazással ér fel:
„valójában a bírói döntés pont annyira önkényes, mint az abszolút uralkodó döntése, csak nem a koronás fő hozza, hanem a koronás testület.”
Ezt a célt, vagyis a bírói jogértelmezés szabadságának korlátozását szolgálja a 2020-ban bevezetett korlátozott precendensrendszer, amelyben a vitás jogértelmezési kérdések végső fokon a jogegységi panaszeljárásokban dőlnek el, ráadásul a jövőre nézve kötelező erővel, vagyis megkerülhetetlenül megkötik a bírók kezét. Az újonnan bevezetett részletszabályok azonban Varga Zs. Andrásnak a Kúria elnökeként kitüntetett szerepet biztosítanak a jogegységi panasztanácsok összetételének meghatározásában. Mindez pedig végső soron azt eredményezheti, hogy a beiktatott korlátozott precedensrendszer a Varga Zs. által veszélyesnek ítélt szabad bírói jogértelmezést mint az „önkény eszközét” valójában nem kiiktatja, csupán kontroll alá helyezi.
A szabad bírói jogértelmezés valójában nem szűnik meg, csak Varga Zs. András és az általa kiválasztott tagokból álló tanács monopóliumává válik.
#3 – az alkotmányos önazonosságot meg kell őrizniA bírói függetlenség harmadik korlátját Varga Zs. az alkotmányos önazonosság védelmében látja, elsősorban az uniós joggal szemben. Varga Zs. szerint az elkövetkező évtizedek legnagyobb kihívása a bíróságok számára az uniós jog és az alkotmányos identitás közötti összhang, „alkotmányos párbeszéd” megteremtése.
Az Országos Bírói Tanács előtti meghallgatásán azt nyilatkozta, hogy „ez az a feladat, ami miatt megérte számomra megfontolni a Kúria fölötti alkotmányos kontrollban betöltött szerep felcserélését, ha az Országgyűlés úgy dönt, a Kúria igazgatási vezetésével”. Az alkotmányos önazonosság védelmére és az uniós jog – azon belül különösen az Európai Unió Bíróságának esetjogából következő jogelvek – alkalmazásának visszaszorítására ugyancsak tökéletes eszközként szolgálhatnak a jogegységi panaszeljárás eredményeként meghozott, a teljes bírósági rendszerre kötelezően alkalmazandó jogegységi döntések, amelyek elzárhatják a hazai bíróságokat attól, hogy az uniós joggal való ütközés esetén félretegyék a hazai törvények alkalmazását.
Új elnök, bővített jogkörökkel
A Kúria elnöke rendkívül fontos szerepet tölt be a magyar igazságszolgáltatási rendszerben. Feladatköre nem csupán reprezentatív, hanem a bíróságok – és különösen a Kúria – mindennapi működése és az ítélkezés szakmai minősége szempontjából is jelentős. Az OBT előtt Varga Zs. úgy fogalmazott, a Kúria elnöki feladatait „kivétel nélkül el kell látnia és nem is bővítheti ezt a listát”.
Varga Zs. valóban nem bővíthette a listát, megtette helyette azt az a 2020 decemberében kihirdetett törvénymódosítás, amely 2021. január 1-jétől lépett hatályba. A törvény több ponton bővítette a Kúria elnökének jogkörét, többek között tág mozgásteret biztosítva a számára az ügyelosztási rend és a tanácsok összetételének változtatására.
Nehéz másra következtetni mindebből, minthogy a Kúria jelenlegi elnöke feladata az abban való közreműködés, hogy a hatalmi ágat elválasztásával ellentétesen a kormányzat jogállami kontrollja utolsó maradékának tekinthető független igazságszolgáltatás bírósági pillérjét felszámolhassa. A Helsinki Bizottság korábban más szervezetekkel megfogalmazott aggályait mindez igazolja, hiszen ennek a lengyel törekvéshez hasonló folyamatnak egyetlen végeredménye csak egy olyan, kormánynak alárendelt igazságszolgáltatás lehet, amely csupán a végrehajtó hatalom megtartásának egyik eszköze.