Össze is verték, mielőtt átzsuppolták Szerbiába

A Magyar Helsinki Bizottság menekülő ügyfelét minden vizsgálat és személyes körülményei figyelembevétele nélkül zsuppolták vissza Szerbiába. Öt év alatt 72 ezer esetben történt ilyen. A pakisztáni férfi esete abban nem különbözött sok sorstársáétól, hogy a hazai rendőrök „útravalóként” össze-visszaverték, abban azonban igen, hogy ő az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult. Csütörtökön az ún. „visszakényszerítésekről” is ítéletet mondanak majd: ha a strasbourgi bírák kollektív kiutasításként értelmezik azokat, akkor végre meg kell szüntetni ezt a förtelmes rendőrállami gyakorlatot.

Khurram Shahzad pakisztáni állampolgár 11 társával 2016. augusztus 11-én lépte át a szerb-magyar határt papírok nélkül. Egy Katymár melletti mezőn fogták el őket másnap délelőtt a magyar rendőrök. Ügyfelünk angolul többször elmondta, hogy menedéket szeretne kérni, de az eljáró rendőröket ez nem érdekelte.

Válogatás nélkül

Az akkoriban hatályba lépett új szabályozás szerint ugyanis mindenkit, akit érvényes papírok nélkül a határsávban találtak, válogatás nélkül vissza kellett kényszeríteniük a határkerítés túloldalára, azaz Szerbiába. A törvény azóta sem ismer semmiféle kivételt: beteg öregembert, sérült gyereket vagy terhes asszonyt éppúgy a határkerítés túloldalára kell „kísérni” a rendőröknek, mint azokat is, akik Khurram Shahzadhoz hasonlóan menedékjogot kérnek Magyarországon.

Míg 2016 nyarától „csak” a határsávból lehetett visszakényszeríteni az embereket Szerbiába, 2017 márciusa óta ez az ország egész területére érvényes szabály lett. Így olyanokat is képviselünk, akiket egyenesen a Liszt Ferenc Repülőtérről kényszerítettek át Szerbiába, miközben soha életükben nem jártak ott.

A rendőrök még a személyes adatokat sem veszik fel a visszakényszerítéseknél. 5 év alatt több mint 72 ezer ilyen esetet rögzített a rendőrség. Ez nem azt jelenti, hogy 72 ezren próbálkoztak 2016 nyara óta. A legtöbb visszakényszerített külföldi – más lehetőség híján – újból és újból nekiindul a határnak, míg csak sikerrel nem jár.

A legális úttól elvágva

Ügyfelünket a mezőn lefényképezték, majd egy rendőrségi kisbuszba rakták, és a többi társával együtt levitték őket a határkerítéshez. Ott felolvastattak vele egy papírt, hogy tudomásul veszik, miszerint nem kérhetnek menedéket, az csak a tranzitzónában lehetséges, és hogy panasszal élhetnek az intézkedéssel szemben.

Valójában a röszkei vagy a tompai tranzitzónán keresztül is csak keveseknek adatott meg, hogy szabályosan (legálisan) léphessenek be Magyarországra azért, hogy előterjeszthessék menedékkérelmüket. Arról nem is szólva, hogy ott nem volt biztosítva nekik tisztességes eljárás. Hiába próbálkoztak, az egyedülálló fiatal férfiaknak, így ügyfelünknek sem volt semmi esélye a gyakorlatban, hogy a tranzitzónába bebocsátást nyerjen, meghallgassák menekülési történetét, és érdemben kivizsgálják menedékkérelmét.

Fejsérülések

Khurram Shahzadot és alkalmi társait átterelték a határkerítésbe épített kapun, majd megparancsolták, hogy üljenek le a kerítés szerb oldalán a fűbe. A leültetett embereket, köztük az ügyfelünket tanúvallomása és a rendőrség által készített videó szerint is magyar rendőrök vették körbe a kerítés szerb oldalán. A videó – aminek meglétét eleinte eltagadta a rendőrség, majd a nyomozás során végül átadta az ügyészségnek – ezen a ponton ér véget. (A videó itt megnézhető 16:31-től.)

A történet ügyfelünk beszámolója és szerbiai kórházi jelentések alapján úgy folytatódott, hogy Khurram Shahzadot és társait körbeálló rendőrök egyike elkiáltotta magát, mire az egyenruhások agyba-főbe verték őket. Ügyfelünket egyebek mellett a fején érték az ütések, amelyek olyan súlyosak voltak, hogy még aznap éjszaka a szabadkai kórház sürgősségi osztályára került. A fején lévő 10 és 4 centi hosszú sebet ott varrták össze. A sérülésekről a bántalmazás után nem sokkal fénykép (itt látható), a szabadkai kórházban pedig látlelet készült.

Újra mérlegre kerülő rendőrállami szabályozás

A Magyar Helsinki Bizottság segítségével Khurram Shahzad két panaszt nyújtott be a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB). Az egyiket a visszakényszerítés miatt, amely – mint minden más esetben – nála is nélkülözött minden jogállami garanciát, a menedékkérelme vizsgálata nélkül távolították el Magyarországról, figyelmen kívül hagyva személyes körülményeit, így kollektív kiutasítás áldozatává vált, amelyet az Emberi Jogok Európai Egyezménye is tilalmaz. A másik eljárásban pedig a bántalmazása miatt indított nyomozás súlyos hiányosságai miatt tett panaszt a strasbourgi bíróságon. Most az első ügyben hirdet ítéletet az EJEB csütörtökön.

Ügyfelünk személyes sérelmén túl is fontos ítéletről beszélhetünk majd. 2020 decemberében az Európai Unió Bírósága (EUB) már kimondta, hogy a visszakényszerítések hazai szabályozása ellentétes az uniós joggal. Ezek után Varga Judit igazságügyi miniszter az Alkotmánybírósághoz fordult. A kormány rendőrsége pedig figyelmen kívül hagyva az EUB jogerős ítéletét, továbbra is tömegével hajt végre visszakényszerítéseket, 2020 decembere óta további mintegy 22 ezret. Ebben a helyzetben különleges jelentősége lehet a csütörtöki strasbourgi ítéletnek.