A munkáltató elbocsátja a tanárokat a szülési szabadságuk alatt, majd eltűnik

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, 23. cikk

Iwona képeket mutat azokról a gyerekekről, akiket korábban tanított. Szeretettel mosolyog. Arról mesél, hogy mennyire szerette a munkáját, és soha nem tapasztalt semmilyen problémát. Egészen addig, míg egy váratlan esemény mindent tönkre nem tett.

Amikor Iwona Podstawska szülési szabadságon volt, egy kollégája jelezte, hogy valószínűleg már nincs is munkája. Az üzenettől megdöbbenve felvette a kapcsolatot a társadalombiztosítóval. Ők megerősítették, hogy már valóban nincs munkavállalóként nyilvántartva.

Nyom nélkül

Iwona nem akarta elhinni, ami történt. A tanárok, mind fiatal anyák, egyik pillanatról a másikra jövedelem nélkül maradtak. Kapcsolatba léptek az iskolával, hogy megkérdezzék, mi történt. Meglepetésükre a vezetőség azt állította, hogy ők maguk is áldozatok, és az iskola pénzügyeiért felelős magáncéget hibáztatták. A cég viszont megszűnt létezni.

Az elbocsátott nők összefogtak, és a Helsinki Alapítvány az Emberi Jogokért nevű szervezethez ( Helsińska Fundacja Praw Człowieka) fordultak segítségért. Csoportos keresetet indítottak. Három hosszú, kemény év következett a bíróságon. Bár gyakran nehézségekbe ütközött a bírósági tárgyalásokon való részvétel, Iwona gondoskodott arról, hogy minden egyes tárgyaláson ott legyen.

Kezdetben az iskola képviselői is részt vettek a meghallgatásokon, de ők hamarosan elmaradtak. Végül a bíróság úgy döntött, hogy a munkaviszony megszüntetése valóban jogellenes volt, és az érintettek hivatalosan még mindig alkalmazottak.

Megérte a küzdelmet

A tanárok győzelme keserédes volt, de Iwona szerint a legnehezebb valójában annak megtapasztalása volt, hogy az állam semmilyen védelmet nem nyújt az ilyen visszaélésekkel szemben. Az alapítvány ügyvédje, Jarosław Jagura „kafkai helyzetnek” nevezte az esetet. Az iskola minden felelősséget tagadott, a cég úgy szűnt meg, mintha soha nem is létezett volna, a juttatást folyósító hatóságok pedig nem reagáltak.

Jarosław elmagyarázta, hogy Lengyelországban a nők munkahelyi védelme valójában egy fiktív dolog. Minden ötödik nő tapasztal hátrányos megkülönböztetést a szülési szabadságról való visszatérése után, és Iwona éppen ezért nem adta fel. Meg akarta mutatni a munkaadóknak, hogy a nők nem fognak egyszerűen „lefeküdni és meghalni”, és arra figyelmezteti az embereket, hogy mindig ellenőrizzék a szerződéseiket, és bizonyosodjanak meg a munkaadójuk kilétéről. Ezért érzi úgy Iwona, hogy az erőfeszítéseik megérték a fáradságot.

Csatlakozz hozzánk:

#otthonazemberijogokban
#érezdmagadénak

Kampányunkban bátor emberek személyes történeteit mutatjuk be nyolc különböző országból. Kövesd a történeteket weboldalunkon és Facebookon is! És tegyél minden nap az emberi jogokért a saját közösségedben!