Napi 9 perc havi majdnem 20 ezerért nem oldja meg a rabok visszailleszkedését

A jelenlegi méregdrágánál  olcsóbb telefonálás a börtönökben össztársadalmi érdek. A petíciót már 1500-an írták alá.

Béla 5 év 4 hónapos börtönbüntetését tölti, otthon várja őt felesége, Katalin és két kisgyermeke, akik 3 és 5 évesek. Béla börtön fokozatban és általános rezsimben tölti büntetését, ami azt jelenti, hogy hetente 50 percet telefonálhat. A börtönben lévőkre vonatkozó szabályok ugyanis korlátozzák azt is, hogy kivel, hogyan és milyen időtartamban tarthatnak kapcsolatot. Most a koronavírus-járvány miatt a heti 50 percet kiegészítették heti 15 perccel, ugyanakkor a személyes találkozót a kisebb gyerekekkel továbbra sem engedélyezik.

Béla bekerülése óta a család Katalin fizetéséből él, segítségük nincsen. Katalin fizetése fedezi azt is, hogy telefonon tudják tartani a kapcsolatot. Béla ugyan dolgozik a börtönben, de a levonások után havonta mindössze 24 ezer forint marad a zsebében.

Bélának a büntetés megkezdésekor 35 ezer forint letéti díjat kellett fizetnie, hogy egyáltalán készülékkel rendelkezhessen, amit a bv. biztosít. A telefonálás költsége, ha mobilszámot hív, 75 forint percenként, vezetékes szám esetén a díj magasabb. Ha tehát él a számára biztosított heti összesen 65 perc telefonálási lehetőséggel, az hetente 4875 forint, ami egy hónapra 19 500 forintba kerül.

Összehasonlításként, egy átlag telefonáló számára egy ilyen nagyságrendű összeg fedezi a készülék havi törlesztőrészletét, korlátlan telefonálást, sms-küldést és internetet egy ötfős családi flottában.

Bélának naponta így átlagosan 9 perce jut arra, hogy családja három tagjával kapcsolatot tartson, amire rámegy a fizetése négyötöde. Bélának ebből a 24 ezer forintból kéne tudnia fedezni az egyéb kiadásait is, így például tisztálkodószereket, papír-írószert és postaköltséget, hogy tudjon levelet küldeni a családjának, zöldségeket és gyümölcsöket, amik amúgy ritkán szerepelnek a benti menüben. Éppen ezért szorul rá arra, hogy felesége, Katalin anyagilag támogassa őt.

A telefonálás magas díja iszonyú anyagi terhet ró a családra, pedig nagyon fontos lenne, hogy Béla megfelelő időtartamban és minőségben tudjon kapcsolatot tartani a szeretteivel. A drága telefonálás azt is jelenti, hogy a kisgyerekek nem tudnak eleget beszélni édesapjukkal, pedig ők nem követtek el semmit. Nekik is szükségük van az édesapjukra, aki egy idő után visszatér hozzájuk. 

Az anyák, feleségek megtörnek, a kapcsolatok tönkremennek, ha nem tudnak egymással beszélni. Nagyon fontos volna, hogy a fogvatartottak és családtagjaik érzelmi támogatást nyújthassanak egymásnak, és a kint lévőknek meglegyen a lehetőségük arra, hogy érzelmileg megtartsák büntetésüket töltő társukat. Ez nemcsak a családok érdeke, hanem mindenkié. Azt a rabot, aki nem aggódik családja elvesztéséért, könnyebb őrizni, mint aki hosszú időn át nem látja, nem hallja szeretteit.

Az olcsóbb telefonálásra azért is szükség van, mert a megfelelő kapcsolattartás elengedhetetlen a sikeres visszailleszkedéshez a társadalomba. Ha egy rab nem tud kapcsolatot tartani a hozzátartozóival, akkor nagyon nehéz a szabadulása után újra megtalálnia a helyét az életben. Ez pedig akár újabb bűnelkövetéshez is vezethet. A drága telefon éppen ezért nemcsak a fogvatartottnak büntetés, hanem a gyerekeinek, szüleinek, házastársának is, és közvetve negatív hatást gyakorol a társadalomra.

A Magyar Helsinki Bizottság szerint nemcsak az jelentené a megoldást, hogy a telefon percdíjak olcsóbbak legyenek, hanem hogy mindenki letéti díj megfizetése nélkül használhasson a bv. által biztosított mobilkészüléket. Így nem kerülhetne még nagyobb hátrányba az, aki szegény. Az is sokat javítana a fogvatartottak és a családjaik helyzetén, ha ezek a készülékek visszahívhatóak lennének.

Nyilvánvaló, hogy a szabadságvesztés része az is, hogy korlátozzák a kapcsolattartást a külvilággal, de a sikeres visszailleszkedéshez a társadalomba elengedhetetlenül szükséges, hogy megmaradjanak az érzelmi kötelékek, hogy a fogvatartottat szerető család vagy közeg várja haza, és hogy tudja, lesz hova mennie.

A Magyar Helsinki Bizottság büntetés-végrehajtást kutató munkatársai is tagjai a FECSKE-nek, a fogvatartottakat és családtagjaikat képviselő csoportnak. A FECSKE egy tisztességes és emberséges börtönrendszerért dolgozik, ennek pedig része, hogy a fogvatartottak és családtagjaik anyagi helyzetüktől függetlenül más kapcsolattartási formák mellett telefonálni is tudjanak. A fogvatartottak sikeres visszailleszkedése a társadalomba össztársadalmi érdek.

A FECSKE ezért petíciót indított, amit már 1500 ember aláírt, és a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságához (BVOP), a Belügyminisztériumhoz és az Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz fordult, és azt kérte, hogy csökkentsék a telefonálás díját, ezzel támogatva a fogvatartottak sikeres reintegrációját.