Mi fán teremnek a
„lerajzolt” emberi jogok? Mi köze van a szentábrázolásoknak a kortárs
könyvillusztrációkhoz? A Magyar Helsinki Bizottság felkérésére négy fiatal női
képzőművész illusztrálta a civil jogvédők emberi jogi kalendáriumát. A könyv
alapját a 444 egyik blogjának, a Helsinki Figyelőnek a 366 posztja
képezi.
Göcsörtös és igen kemény fába vágta fejszéjét négy fiatal
képzőművész. Fischer Judit, Poór Dorottya, Szemző Zsófia és Thury Lili arra
vállalkozott, hogy színezett grafikákkal jelenítik meg az emberi jogokat.
Alakot ölteni az emberi jogok eszméje leginkább emberekben és azok
történeteiben szokott, de például Fischer Judit kifejezetten törekedett arra,
amennyiben lehetséges, ő elkerülje emberalakok szerepeltetését. Mint később
kiderül, ez nem mindig lehetséges.
Az emberi jogi gondolkodás már jóval korábban megjelent, minthogy a felvilágosodás korában elkezdték a kifejezést használni. A természetjog vagy isteni törvények fogalmai abból a felismerésből eredtek, hogy a hatalom, az uralkodó vagy az állam törvényei sokszor nem azonosak azzal, amit a humánum, az erkölcs vagy az (isteni) igazság diktálna. Ahogy az emberi méltóság is valami mélyebb vagy éppenséggel magasabb rendű követelményből fakad, amely független a világi hatalmaknak vagy akár más embereknek a szándékaitól, legyenek azok bármennyire magasztosak is. Ezért van az, hogy nem az irgalom, a könyörület vagy a szánalom a forrása az emberi jogoknak, hanem a hatalomtól függetlenül létező egyetemes emberi méltóság.
A XVIII. század óta készülnek emberi jogi katalógusok, és
ezek a jogok szerencsés helyeken beépültek a tételes jogba is. A jogot
megfesteni, megrajzolni vagy szoborba önteni igen hálátlan feladat – a törvények
ritkán csinosak vagy látványosak, fizikai dimenzióik nincsenek, így meglehetősen
absztraktak és testetlenek. Nem velük, hanem hatásukkal találkozunk többnyire.
Márpedig hatásuk nyilvánvalóan lényeges. A képzőművész feladata az, hogy
megteremtse a kapcsolatot a testetlen jog és a földi, látható valóság között.
Már-már lehetetlen, szorosan vett teremtést igénylő feladat. Ezt próbálta meg
az a négy képzőművész, aki elfogadta a Magyar Helsinki Bizottság felkérését az
emberi jogi kalendáriumkönyv illusztrálására.
A méltóság mázsakönyve közösségi adománygyűjtés révén valósul meg. A novemberben megjelenő könyv alapját a 444 egyik blogjának, a Helsinki Figyelőnek a 366 posztja képezi. Itt lehet támogatni a kiadást, és megszerezni az első 500 példány egyikét 9000 Ft-os vagy annál magasabb adomány révén.
Az emberi jogi kalendárium abból a szempontból is
ritkaságnak számít mostanság, hogy kortárs képzőművészek kifejezetten a könyv
számára készített színezett grafikái tagolják. Mid a 12 hónap egy képpel indul,
ami vizuálisan összefoglalja a fejezet tartalmát. Emellett hónaponként 4-4
grafika 4-4 napi bejegyzést illusztrál. Összesen tehát 60 eredeti alkotás
található a kötetben.
A négy művész teljesen szabad kezet kapott, hogy a hónapok bejegyzéseiből, mit kíván ábrázolni. Aligha meglepő – lévén, fiatalok és nők –, hogy választásukból jelentőst részt hasítottak ki a női témáknak és a gyermekjogoknak. Legtöbbjük XX. századi emberi jogi történetekre reflektál, de hát magának a könyvnek is a nagyobbik részét adják ezek a históriák.
A magasabb eszmék megjelenítésének vizuális hagyományához
tartoznak a kanonizált szentképek is. A katolikus szentábrázolások ugyanis nem
csak magukat az emberalakokat, hanem az ő révükön valamilyen (keresztény vagy
isteni) erényt is megmutatnak. Hit, remény, szeretet. Az egykori attribútumok,
allegóriák vagy szimbólumok ma már nehezen érthetők, a megfejtésük kulcsa a
közönségnek az évszázadok alatt elveszett, felismerésük ikonográfiai szakértők,
művészettörténészek és teológusok belső ügyévé vált.
Fischer, Poór, Szemző és Thury bizonyos képeken ehhez a hagyományhoz nyúlik vissza. Persze, azokon a képeken legegyértelműbb az ikonográfiai folytonosság, amelyeken szentek, bibliai alakok szerepelnek, ahol a kalendárium az ő példaadó életükről szól. Mutatunk erre néhány példát.
Szent Pál megtérése
Poór Dorottya Saulus pálfordulását mutatja meg. Azt a pillanatot, amikor a farizeust a damaszkuszi úton a jelenés, az átmeneti vakságot okozó fényesség és Isten hangja letaszítja a lováról, és megvilágosodik és Paulusszá, Jézus ellenfeléből Jézus követőjévé válik. Szent Pál egyik legmegkapóbb ábrázolása, Caravaggióé is éppen ezt a revelatív pillanatot örökítette meg. Miért fontos ez? Mert ez a példázat is bizonyítja:
mindenkiben ott van a változás lehetősége.
Jeanne d’Arc
Jeanne d’Arc hivatalos megítélésében több nagy fordulat is volt, amire 1920-ban szenté avatták.
Thury Lili képén rendben ott találhatók Szent Johanna ma már kanonizálódott attribútumai: a páncél, a máglya, a kard, a keresztes lobogó és a fegyverek, amelyek ez esetben az ifjú női mártírt veszik célba. Ezek közül már a korai ábrázolásokon látunk néhányat, mint például ezen az 1485-ös miniatúrán is. A tisztességes eljárást megtagadhatták Jeanne d’Arctól, de ő a tisztességtelen tortúra alatt sem veszítette el méltóságát, és ennek tanújelét is adta.
Szent Antal halaknak prédikál
Páduai Szent Antal megkapó legendája a témája Szemző Zsófia képének. Az anyaszentegyház allegóriájának is felfogható történet szerint a tengerparton a halaknak és más vízi állatoknak prédikáló szent csak átmeneti sikereket ért el, mert ugyan a szentbeszéd alatt a vízi lények megbánták bűneiket, de valójában mindent folytattak tovább, az alaptermészetük mit sem változott.
És igen, sokszor a civil jogvédők is osztoznak „a hasztalan prédikálás” érzésében.
Jézus Krisztus születése
A karácsony Krisztus születésének ünnepe. Ez az egyik legkedveltebb témája a keresztény ikonográfiának. Nagy feladat a mindenkori művésznek, hogy egyszerre ábrázolja Jézus emberi és isteni természetét. (Itt a természetet nehéz felülmúlni, mert a csonthéjas diónál kevesebb szebb allegóriája van a kétlényegűségnek.) Fischer Judit most nem erre törekedett. Az ő csecsemő Krisztusa egyedül van a nagy barátságtalan térben. Bár a gyermekből fény árad, mint annyi más ábrázoláson, de éppúgy hiányoznak mellőle szülei, az őt imádó pásztorok vagy háromkirályok, ahogyan a betlehemi csillag vagy a jászol ártatlan barmai.
A megváltás rémisztően magányos tevékenység.
