Kié a „Nemzet Főtere”? Tényleg a nemzeté, mint azt a rekonstrukciós gigaberuházás szlogenje ígérte, vagy az Országgyűlés Hivataláé, amely a terület vagyonkezelője? Egy bírósági ítélet szerint kizárólag az utóbbié. Még ahhoz is előzetes írásbeli megállapodás kell, ha egy rossz törvény ellen tiltakozni akarunk például mécsesek kihelyezésével. Pofa súlyba a „nem-köztér” Kossuth téren! Kis magyar mécses-gate.
Lassan öt éve kezdődött el ez a véleménynyilvánítási vita, amiből pereskedés lett, de még mindig nem került pont a végére. Németh Eszter, akinek a Közép-európai Egyetem (CEU) melletti nyilvános szolidaritási akcióját megakadályozta a rendőrség intézkedése, most kénytelen lesz Alkotmánybírósághoz fordulni, mert a rendesbírósági út véget ért.
Ha a jogvita legutóbbi fordulójának, a Fővárosi Törvényszéken nemrégi befejezett pernek a legfontosabb iratait, a kereseti kérelmet, az alperesi védiratot, a felperesi észrevételeket és a 19 oldalas jogerős ítéletet „átfutja” a kívülálló, meglehet, arra a következtetésre jut, hogy itt egy bagatellügyről, valamiféle felesleges „tyúkperről” lehet szó. De mindez elhamarkodott következtetés volna.
Köztér csak engedéllyel
Komoly jogi apparátusok feszülnek itt egymásnak, és nem kevesebbről van itt szó, minthogy a mindenkori kormányerő önkényesen kisajátíthat-, kiszakíthat-, einstandolhat-e olyan nyilvános tereket magának, amelyek korábban a szabad véleménynyilvánítás magától értetődő színhelyei voltak. Vajon ezeken az egykori köztereken olyan magatartási szabályokat írhatnak-e elő, amelyek elfogadhatatlanul korlátozzák szabadságjogainkat, és ezeket a korlátozásokat rendőri erővel kényszerítheti-e ki?
Ilyen kiszakított terület a Kossuth tér is. Jó, ha mindenki tudja, a Parlament környéke 2014 óta már nem számít közterületnek. A kiemelt nemzeti emlékhely használatának rendjéről szóló kormányrendelet szerint a vagyonkezelővel kötött polgári jogi megállapodás szükséges a mostanában „Nemzet Főterének” titulált közterület használatához.
Ez rendben van, ha veteránautó-fesztiválról, kosárlabdagáláról vagy divatbemutatóról van szó. De vajon egy rossz törvény elleni magányos vagy csoportos tiltakozáshoz is kelljen jogi megállapodás vagy esetleg előzetes engedély? A Fővárosi Törvényszék decemberi ítélete szerint igen, kelljen. Mindjárt kiderül, miért.
Az elfojtott tiltakozás
2017 tavaszán Németh Eszter úszásoktató is egyike volt azoknak, akit a kormányerő politikája elleni tiltakozás az utcára vitt. Akkoriban a legtöbbeket a civil szervezetek és a CEU elleni manőverek háborítottak fel a legjobban. 2017. április 4-én fogadta el a kormánytöbbség a Lex CEU-t, ami ellen tízezrek tüntettek, és az egyetem Nádor utcai épülete és az Országház között is élőláncot húztak a demonstrálók.
Németh Eszter már ezen a tüntetésen is részt vett, és a Kossuth téren égő mécsesekkel rakta ki az egyik akkor használatos szlogent: I stand with CEU. (A CEU-val vagyok.) Képünkön is ez látható.
A tiltakozássorozat másnap is tartott. Hősünk is újra kiment a „Nemzet Főterére”, és meg akarta ismételni korábbi szolidaritási akcióját. A téren egyébként is egy hasonló tartalmú demonstráció zajlott. Miközben elkezdte kirakni a feliratot, meglepetésére rendőrök akarták igazoltatni. Ő pedig rákérdezett, hogy mégis miért. Mire azt a választ kapta, hogy a Kossuth tér nem közterület, ezért majd a mécsesek eltakarítását rá fogják terhelni. Előbb két rendőr állt fel vele szemben, majd hét rendőr vette közre, végül tizenkettő. Mire a nő főleg az intézkedés miatt elrakta mécseseit, és letett arról, hogy így és itt tiltakozzék a Lex CEU ellen.
Németh Eszter a Magyar Helsinki Bizottság segítségével
megpanaszolta a rendőrök megfélemlítő és a szabad véleménynyilvánítást csorbító
eljárását az V. kerületi Rendőrkapitányság vezetőjénél. Ő azt elutasította, ahogyan
a budapesti rendőrfőkapitány is. Így került először bíróságra az ügy. A
Fővárosi Törvényszék 2020 szeptemberében új eljárásra kötelezte a rendőrséget.
A panaszt ismét elutasította mindkét rendőri vezető. Az ügyet ismét a Fővárosi
Törvényszék tárgyalta, amely immáron jogerősen helyben hagyta a panasz
elutasítását.
Ítélet a jogalapról
Az ítélet kitér Németh Eszter és a rendőrség számos érvére. Utóbbi számos hajánál fogva előrángatott indokkal magyarázta intézkedését, a köztisztaságitól a műemlékvédelmiig. Üdvözlendő például, hogy a bíróság ezek közül nem fogadta el a rendőrségnek azt az „aduászát”, miszerint mivel az országos főkapitány fokozott ellenőrzést rendelt el, így abban az időszakban minden igazoltatás jogszerűvé vált, így értelemszerűen ez is.
A törvényszék indoklásában éppen arra a strasbourgi ítéletre hivatkozott, amelyben a Magyar Helsinki Bizottság ügyfelének panasza nyomán mondták ki, hogy a fokozott rendőri ellenőrzés a túlzottan laza, jogorvoslatot sem biztosító hazai szabályozás miatt nem adhat jogalapot az egyébként indokolatlan igazoltatásokhoz.
Valóban az igazoltatás jogalapja az igazi alapkérdés. Vajon milyen (feltételezett) normasértés indokolta, hogy a mécseseket kirakó nővel szemben a rendőrök intézkedni kezdtek a CEU melletti szolidaritási rendezvényen?
A bíróság itt elfogadta a rendőrségnek az az indokát, hogy mivel a tiltakozó nő „tevékenységét” kiemelten védett területen „végezte” megállapodás nélkül, így a kormányrendelet alapján „a rendőrök kétségtelenül a jogszabályi előírásoknak megfelelően jártak el, amikor a felperes [Németh Eszter] tartózkodása jogszerűségének megállapítása céljából a személyazonosságának megállapítása érdekében annak igazolására szólították fel”.
Az ítélet kitér arra is, hogy bár a kormányrendelet „széles körben” ad lehetőséget a fő szabály alóli kivételre, amikor bizonyos tevékenységekhez nem kell a vagyonkezelő Országgyűlés Hivatalával kötött polgári jog megállapodás, „azonban a véleménynyilvánítás gyakorlása nem tartozik” ezek közé.
Ezek szerint írásbeli megállapodás nélkül lehet a Kossuth téren sétálni, nézelődni, villamosozni, biciklizni, ünnepelni, kátyút elhárítani, villanyt szerelni, államfőt fogadni, de tüntetni, tiltakozni – akár mécsesek elhelyezésével – nem.
De miért kellene külön beírni a kivételek közé a polgárok alapvető szabadságjogának számító véleménynyilvánítás szabadságát vagy a gyülekezési jogot, ha az ilyen városi terek lassan két évszázada magától értetődően számítanak a politizálás demokratikus színtereinek, civil agóráinak is? Meg miért kellene egy kormányrendeletbe ezt beleírni, amikor maga az Alaptörvény védi ezeket az emberi jogokat?
Rendelet kontra alapjog
A törvényszék tán maga is érezhette, hogy az alkotmányos jogainkkal szemben nem túl erős egy szimpla kormányrendeletre hivatkozni. A bírói tanács mindezt igyekezett azzal elütni, hogy Németh Eszter keresete nem jelölte meg, mi is volna az a jogszabály, amely alapján egy ilyen mécseses akciónál nem volna szükség használati szerződésre.
Valójában azonban a kereset az Alaptörvény mellett még egy szemléletes párhuzamot is felhozott: „a hivatkozott kormányrendelet nem alkalmazható, mert az alapjog gyakorlása felülírja e jogszabály alkalmazását. Ha ez nem így lenne, akkor az úttesten tüntetőket is minden esetben bírságolni kéne a KRESZ megsértése miatt.”
A józan ész alapján nem lehet és nem is alkalmazzák szó szerint a kormányrendelet kivételekről szóló („taxatív”) listáját már csak azért sem, mert például a kutyasétáltatás sincsen felsorolva. Ehhez képest a kutyasétáltatásért senkit nem igazoltatnak a Kossuth téren. Hogy van az, hogy a véleménynyilvánítási szabadon élni akaró polgárokat meg mégis?
A Fővárosi Törvényszék szerint a bíróságok nem alkothatnak jogot. Ez igaz is. Azonban itt semmi szükség nem volt ilyesmire, pusztán alkalmazni kellett volna a jogszabályi hierarchiában a kormányrendelet felett álló előírásokat, így például az Alaptörvényt vagy Emberi Jogok Európai Egyezményét. A jelenlegi jog alapján is meg lehetett volna védeni Németh Eszter emberi jogait az önkényes rendőri intézkedéssel szemben. Itt azonban az állami önkény kapott megerősítést.