Egy XV.
kerületi kilakoltatás ellen tiltakozó, csupán passzívan ellenálló lakhatási
aktivistát lőttek meg sokkolóval a
rendőrök közvetlen közelről pár hete. Kiszely Tibor a Magyar Helsinki Bizottság
segítségével megpanaszolta a rendőri intézkedést. Elmeséli, mit érzett, amikor
elektromos sokk érte. Ahogyan azt is, miért tartja fontosnak, hogy ne maradjon
szó nélkül a szükségtelenül és aránytalanul erőszakos rendőri intézkedés.
Kiszely Tibor szociológiát tanult, kezdetben hajléktalanellátásban dolgozott, így kezdett el érdeklődni a lakhatási aktivizmus iránt. Két éve dolgozik szociális munkásként az Utcáról Lakásba Egyesületnél a lakhatási szegénységben élő emberekért.
Munkatársaival együtt abban hisznek, hogy a lakhatás alapvető emberi jog, és mindenki számára emberhez méltó lakhatást kell biztosítani, amire a tömegszállások nem alkalmasak. Igyekeznek a közvéleményt is meggyőzni, hogy több bérlakásra, és átláthatóbb rendszerre van szükség. Munkája során azt tapasztalta, hogy a lakhatás a legfontosabb sarokkő a stabil élethez. Évek óta kapcsolatban van A Város Mindenkié csoporttal. Korábban is részt vett az általuk szervezett élőláncokban, amivel kilakoltatásokat próbáltak megakadályozni, gyakran sikerrel.
[56:40-től a Kiszely elleni rendőri intézkedés.]
Mi történt aznap?
Kiszely Tibor így idézi fel a kilakoltatáson történteket:
„Az utolsó pillanatig azt hittük, hogy nem lesz kilakoltatás. Csak azután kezdtük el szervezni az élőláncot, amikor kiderült, hogy az önkormányzat nem áll el a szándékától. 10 óra körül értem a helyszínre, kb. 20 aktivista gyűlt össze. Voltak köztük tapasztaltabbak és pár új ember is. Délig felkészültünk, egymás között átismételtük az erőszakmentes polgári engedetlenséggel kapcsolatos tudnivalókat, hogy az új emberek is képben legyenek. Mert fegyelmezettnek kell lenni, se szóban, se fizikailag nem bánthatjuk az intézkedő rendőrt.
Délben
érkeztek meg a rendőrök, és 12:45 körül bejöttek a végrehajtókkal együtt, és
felszólítottak minket, hogy menjünk el. Nem mentünk el, hanem összekulcsoltuk
magunkat egymással, és az üzenetünket skandáltuk az esetleg az élő közvetítést
néző polgármester asszonynak és a többi embernek.
A végrehajtók rendőri intézkedést kértek. Az első felszólításra egy ember ki is állt az élőláncból, aztán a rendőrök elkezdték egyesével kiszedni az embereket. Szétfeszítették a karjaikat és kivitték őket, miközben skandáltunk.
A harmadik ilyen kör után az első sorban kevesen lettek, ezért előre ültem, ezután kezdték meg velem szemben az intézkedést. Rajtam végig maszk volt, mert a COVID-fertőzöttek száma épp emelkedett. A maszk és a hangzavar miatt nem tudtam szóban érthetően válaszolni a rendőrök felszólítására, csak bólogattam, hogy megértettem az utasítást. Mondták, hogy testi kényszert fognak alkalmazni, amire számítottunk. Ez a kezek szétfeszítése, évek óta így csinálják. A lábaim szabadon voltak, ezeket kezdték el ráncigálni.
Nem hallottam figyelmeztetést a sokkolózás előtt, csak a szemem sarkából láttam, hogy ott van a rendőrnél egy sárga, pisztolyszerű tárgy. Mivel hallottam róla, hogy előző nap a Margit hídon valakit lesokkolóztak egy tüntetésen, elkezdtem félni. Nem tudtam, milyen érzés lesz, mennyire fog fájni és milyen következményekkel jár. Megijedtem. A jobb vállamba kaptam, és elég nagyot ordítottam, ami a videón is hallatszik. Elég fájdalmas volt, és a fájdalom két részből állt. Az egyik egy éles fájdalom, mintha darazsak csípnének, aztán egy sokkal ijesztőbb, belülről jövő, egyszerre rázó és görcsölő érzés rángatja a fél felsőtestem, amivel egyszerűen nem tudok mit kezdeni. Ez pár másodpercig tartott, de amikor kivittek még hosszú percekig zsibbadt a két kezem és szédültem.
Kint leültem, kértem vizet, majd az egyik aktivista társam kérte a rendőröket, hogy hívjanak mentőt. A rendőrök közben igazoltattak. Nem tudom felidézni miket kérdeztek, miközben ebben a sokkos állapotban voltam. A mentősök hosszan és alaposan vizsgáltak. Azt mondták, ők sem tapasztaltak még ilyet a munkájuk során, és biztosra akartak menni.
Aztán napokig
nem tudtam még másra koncentrálni. Dolgozni se nagyon tudtam, csak ezen pörgött
az agyam. Pár nappal később néztem csak vissza csak a felvételt, és az nagyon
ijesztő volt számomra, hogy az aktivista társaim mennyire megijedtek. Engem
kivittek, ők meg ott maradtak, nem tudták mi van velem, ez egy elég stresszes
szituáció lehetett.
Fogalmam sincs, miért pont engem sokkolóztak le. Remélem, hogy a rendőrség egyszer választ ad rá. Nem viselkedtem máshogy, mint a többiek. Eddig is szét tudták választani enélkül is az embereket, nem értem, hogy ez most miért kellett. Végig teljesen erőszakmentesek voltunk és nagyon fegyelmezetten és méltóságteljesen viselkedtünk. Sokkal érthetőbben és többször kellett volna figyelmeztetniük, és akkor lehet, hogy elengedtem volna a többiek kezét.
A Magyar Helsinki Bizottság ügyvédjének, Tóth Balázsnak a segítségével panaszt nyújtottunk be a XV. kerületi Rendőrkapitánysághoz. Azért akartam panaszt tenni, mert semmiféle agresszív viselkedést nem tanúsítottam, csak ültem egy helyben hátrakulcsolt kézzel. Szerintem felesleges és erősen eltúlzott volt sokkolót használni velem szemben. Bármelyikünkkel szemben az lett volna.
Ha nyerünk,
akkor talán kiderül, hogy nem lehet így alkalmazni ezt az eszközt, ha meg nem,
akkor legalább ki lesz mondva, le lesz írva, hogy lehet egy helyben ülő
tüntetőket sokkolni, és akkor világosan látszik, hogyan épül ki a rendőrállam.
A lényeg, hogy a hatalom mondjon erről valamit, hogy világos legyen a helyzet.”
A panaszbeadvány érvei
A rendőrségnek benyújtott panaszbeadvány szerint ezek miatt volt jogsértő az ülő aktivista elektromos sokkolása:
„Magyarországon eddig tulajdonképpen ismeretlen és erős fájdalmat és sokkot okozó elektromos sokkoló alkalmazása szükségtelen és aránytalan volt az alábbi indokokra tekintettel, nem vitatva, hogy testi kényszer alkalmazására jogszerűen kerülhet sor [a panaszossal] szemben:
- a) Korábban, 10 éven keresztül számos hasonló koreográfia szerint zajló tiltakozást testi kényszerrel, fájdalom okozás, mentális sokk nélkül a rendőrség minden alkalommal fel tudott számolni.
- b) Az adott tiltakozás során senki mással szemben nem kellett alkalmazni elektromos sokkolót, pedig mindenki azonos magatartást tanúsított, panaszossal szembeni eljárás »specialitásának« semmilyen ésszerű oka nincs, nemhogy szükséges és arányos indoka.
- c) Szakmailag értelmetlen volt a panaszossal szemben kezdeni az élőfal megbontását, mivel ő két ember között ült. Ha a sor szélén kezdik megbontani a passzív ellenállást, akkor egy keze és két lába szabad, amikor vele szemben testi kényszert alkalmaz a megjelent akár tucatnyi rendőr. A panaszos testsúlya talán 70 kg lehetett az intézkedéskor, a passzív ellenállása mellett semmi nem indokolta a testi kényszeren túlmenő kényszerítő eszköz alkalmazását vele szemben.”
Elsőként most a XV. kerületi rendőrkapitánynak kell
a panaszt elbírálnia. Ha a panaszos nem lesz elégedett a határozattal,
bíróságon tudja azt megtámadni.