A hazai
jogállamiságra vet különösen rossz fényt az a tehetetlenkedés, ahogyan egy
olyan ember ügyében jártak el, akit a bíróságok által is elismerten 12 napon át
tartottak fogva jogtalanul. Végül az Alkotmánybíróság sem látott lehetőséget a
kártalanítására. Így a Magyar Helsinki Bizottság segítségével most a
strasbourgi bírósághoz fordul. Az itthoni pereskedésnek azért van pozitív
hozadéka is: mostantól ilyen esetekben járni fog majd az állami kompenzáció.
Az Alkotmánybíróság többsége lényegében
széttárta a kezét, amikor nem semmisítette meg azt a jogerős rendesbírósági
ítéletet, amely elutasította „Kiss Zoltán”
(nevezzük így) kártalanítási igényét. Hogy meghökkentően heves vita folyhatott
erről, mi sem jelzi jobban, minthogy Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke
is elfogadhatatlannak találta, hogy
a magyar „jogrendszer önreflexív mechanizmusai […] nem tudnak egy ilyen kirívó helyzetre adekvát választ adni”.
Horváth Attila alkotmánybíró nála is sarkosabban fogalmazott: „Egy olyan kirívóan súlyos esetben, mint a jelen ügy, ahol egy állampolgár szabálysértési elzárására lényegében csak azért került sor, mert a Baranya Megyei Kormányhivatal Siklósi Járási Hivatalának ügyintézője hanyagul kezelte a közérdekű munka dokumentálásával kapcsolatos iratanyagot, az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az indítványozót [„Kiss Zoltánt”] ért alapjogsérelem orvoslására kellett volna törekednie, ezzel valódi megoldást nyújtva egy kirívóan súlyos hatósági visszaéléssel szemben.”
Három alkotmánybíró (Szívós Mária is csatlakozott Sulyok különvéleményéhez) azonban kevés volt a többi kilenchez képest. „Kiss Zoltán” így nem kaphat kártalanítást Magyarországon, noha nem lehet kérdés, hogy igazságtalanság történt vele, és ebben nem ő, hanem az állam a ludas. Sokszorosan is.
De mi is az ő története?
Kihágás és hanyagság
„Kiss Zoltán” elmulasztotta a nevére átíratni a használtan vásárolt autóját. Ez szabálysértés. A siklósi rendőrség szabálysértési hatósága bírságot szabott ki a nyomorgó férfira, 60 ezer Ft-ot. Ezt ő nem tudta kifizetni. Elzárás fenyegette hát.
Viszont lehetőség van arra is, hogy a szabálysértő közérdekű munkavégzéssel rendezze le a tartozását az államnak. „Kiss” ezt időben meg is tette. Napi 6 óra munkáért 6 ezer Ft-ot vonnak le a bírságból. 72 órát dolgozott így az egyik községi önkormányzatnak 2019 kora nyarán. Megnyugodhatott, mert rendben letudta a közlekedési kihágásért rá kiszabott állami szankciót.
Csakhogy a járási hivatalnak erről „nem volt hivatalos tudomása”, mert a községi önkormányzat hiába küldte el az írásos igazolást, azt valahogy nem találták meg, amikor kellett volna. Így aztán a járási hivatal arról tájékoztatta a siklósi rendőrséget, hogy „Kiss Zoltán” elmulasztotta kötelezettsége teljesítését. A rendőrök erre kezdeményezték a Pécsi Járásbíróságnál, hogy a pénzbüntetést változtassák át elzárásra.
Az állam lesújt
A bíróság abban a tudatban, hogy „Kiss Zoltán” nem fizetett és nem végzett közérdekű munkát, 12 nap szabálysértési elzárásra változtatta át a korábbi bírságot napi ötezerrel számolva. Erről levélben értesítették őt, ám az soha nem jutott el hozzá.
A rendőrség „Kiss” elővezetéséről határozott, ami 2020. június 3-án meg is történt. Az elképedt férfi hiába tiltakozott, hiába mondta, hogy „már ledolgozta a büntetését”, a rendőrök nem tehettek mást, bevitték a börtönbe, és le kellett ülnie a 12 napot.
A nem túl súlyos kihágásért kétszeresen kellett tehát bűnhődnie, ráadásul másodjára rácsok mögött. Előbb 72 óra munka, majd 12 nap börtön – nem túl jó üzlet egy hatvanezres bírságért. De nem volt vége a kálváriának.
Az állam hibája bocsánatos
Egy hónappal az alaptalan fogvatartás után a járási hivatal foglalkoztatási osztályánál csoda történt.
Az ügyintéző „szekrénytakarítás közben megtalálta” az igazolást.
Az még nagyobb csoda, hogy erről értesítették a rendőrséget is, az pedig az ügyészséget. A Mohácsi Járási Ügyészség 2020. október 20-án perújítási kérelmet terjesztett elő, mert a szabálysértési elzárásra átváltoztató döntés jogszabálysértő volt. Így aztán a Pécsi Járásbíróság hatályon kívül helyezte a korábbi végzését.
– Világos, hibáztak a hivatalok, ezért az állam jótállni köteles, kártalanítania kell az alaptalanul elzárt, kétszer szankcionált embert – gondolhatja a bizakodó polgár. Csakhogy „Kiss Zoltánnak” ebben sem volt szerencséje.
Hiába indított pert a Magyar Helsinki Bizottság segítségével, két bíróságot is megjárva jogerősen elutasították a kártérítési igényét. A bíróságok arra hivatkoztak, hogy az átváltoztatás feltételei akkor még fennálltak, mert nem igazolták vissza időben a közérdekű munkavégzését. A jogszabály, a szabálysértési törvény pedig nem rendelkezett ilyen esetek kártalanításáról.
Ez igaz. Noha ettől még nem válik igazságossá. Az a faramuci szabályozás volt érvényben 11 éven át, hogy míg hasonló esetben egy büntetőeljárás során alaptalanul fogva tartott polgárnak járt volna kártalanítás, addig szabálysértési elzárásnál már nem.
Kettős mérce
Tóth Balázsnak, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédjének segítségével fordult Alkotmánybírósághoz „Kiss Zoltán”. Leginkább azt szerették volna elérni, hogy a testület nyilvánítsa alaptörvény-ellenesnek, és semmisítse meg a kártérítést elutasító jogerős ítéletet. Ez – mint fentebb látható – nem sikerült.
Az Alkotmánybíróság többsége nem volt hajlandó súlya szerint foglalkozni a férfit testi és lelki megpróbáltatásaival, a rendőri előállítás és a börtön okozta megaláztatással.
Ahogy Horváth Attila alkotmánybíró is idézte a Nemzeti hitvallást bírótársainak: „népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi”. Jogegyenlőség pedig ott van, ahol nem érvényesül az „amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek” alapigazságtalansága – tesszük hozzá mi. Ám mindezeken rugalmasan átlendült az alkotmánybírók többsége.
De mi ne tegyük. Mert mi is történt? A polgár hibázott, nem íratta át időben az autóját. Ezért megbírságolták. Ő azt közérdekű munkával rendben kiváltotta. Ennek ellenére börtönbe zárták.
Hősünk tehát kétszeresen is viselte szabálysértése következményeit. Sőt jött a harmadik csapás: a hosszú és eredménytelen pereskedéssel járó vesződségek és költségek.
És mi következett az állam hasonló kihágásából, abból, hogy egy hivatalnoka hibájából alaptalanul tartotta fogva polgárát, majd képtelen volt őt kompenzálni ezért? Hát annyi, hogy máig az áldozatnak kell viselnie az állam hanyagságának következményeit is. Itt biztosan nem beszélhetünk jogegyenlőségről vagy „népuralomról”.
Az Országgyűlés mulasztása
Az Alkotmánybíróság nem mehetett viszont már el a kártalanítási szabályok végletes igazságtalansága mellett. Ezért „Kiss Zoltán” alkotmányjogi panasza nyomán megállapította, hogy a szabálysértési törvény alaptörvény-ellenesen nem ad lehetőséget azoknak a kártalanítására, akiket azután zárnak el alaptalanul, hogy korábban már eleget tettek a bírósági szankciónak.
Az Alkotmánybíróság megtehette volna, hogy egyből megsemmisíti az eddigi rossz szabályozást, de inkább azt választotta, hogy december 31-ig ad haladékot az Országgyűlésnek orvosolni a mulasztását. Ez a kormányerő szempontjából a lehető legtapintatosabb megoldás volt, mert az egyik salátatörvényben már 2022 novemberében megváltoztatták az addigi szabályozást, és az új rendelkezések (öt nappal az Alkotmánybíróság határozata után) július 2-án hatályba is léptek.
Szóval nem vállaltak túl nagy kockázatot.
Irány Strasbourg
Példátlan eset volna „Kiss Zoltáné”, akit nem kártalanítottak alaptalan szabálysértési elzárása miatt? Nem. A Magyar Helsinki Bizottságnak például több fogyatékkal élő ügyfelét zárták el, noha esetükben azt törvény tiltja, ám mégsem kapott mindegyikük pénzbeli kompenzációt. Ha rajtuk még nem is, a hasonló helyzetbe kerülőkön majd biztosan segíteni fognak az új kártalanítási szabályok.
De mi lesz „Kiss Zoltánnal”? Mivel a magyar állam képtelen volt a nyilvánvaló jogsértését kompenzálni, ő most a strasbourgi bírósághoz fordul. A jogellenes fogvatartást és az állam tehetetlenkedését ott ugyanis szigorúbb mércével ítélik meg, mint itt, ahol láthatóan akkor is a polgárnak kell viselni a következményeket, ha az állam hibázik.