Az Alkotmánybíróság hosszú ideje nem akadályozza, sőt olykor elősegíti a kormány autokratikus törekvéseit. Ha nem független a politikától az alapjogok védelme, akkor a polgárnak nincsen valós esélye az önkényes állammal szembeni konfliktusában. Hogyan lehetne független az Alkotmánybíróság? A Magyar Helsinki Bizottság négy javaslata.
Az Országgyűlés még a nyári szünet előtt négy új alkotmánybírót választott Haszonicsné Ádám Mária, id. Lomnici Zoltán, Patyi András és Varga Réka személyében. A frissen felesküdött tagok Dienes-Oehm Egon, Pokol Béla, Szalay Péter és Szívós Mária helyére érkeznek, akiknek szeptember 1-én jár le a mandátumuk.
A jelölési és választási eljárást nagyfokú érdektelenség övezte, hiszen igazából minden a papírformának megfelelően történt: a Fidesz–KDNP-koalíció jelöltjeit támogatta a Fidesz–KDNP által dominált Igazságügyi Bizottság, majd pedig annak rendje és módja szerint megválasztotta őket a kétharmados Fidesz–KDNP-s parlamenti többség. Mivel a távozó és az érkező alkotmánybírók egyaránt a kormánypártok protezsáltjai, ezért valószínű, hogy az Alkotmánybíróság továbbra is a kormány csendes kiszolgálójaként fogja tengetni mindennapjait ahelyett, hogy a politikai hatalmi ágak érdemi fékje és ellensúlya lenne.
A hatalomkoncentráció ellen
A fékek és ellensúlyok rendszere amerikai „találmány”, de már bevett gyakorlat Európa demokráciáiban is. Azt hivatott biztosítani, hogy a törvényhozó, a végrehajtó, és a bírói hatalom ne tudjon egy kézben összpontosulni, és így ne válhasson önkényessé az állami hatalom gyakorlása. Ez a rendszer akkor tud jól működni, ha az egyes alkotmányos intézmények nem csupán elméletileg képesek egymás ellenőrzésére, de a gyakorlatban is hajlandóak fellépni a többiek hatalomnövelő törekvéseivel szemben. Ahogy azt James Madison, az amerikai alapító atyák egyike írta:
„a hatalomkoncentráció megelőzésének legerősebb biztosítéka az, ha az egyes hatalmi ágakat működtető személyek rendelkeznek mindazon alkotmányos eszközökkel és személyes motivációkkal, amelyek szükségesek a többi hatalmi ág beavatkozásainak elhárításához.”
Különösen fontos ez a garancia a bírói hatalmi ág esetében. A kormány tagjai és a parlamenti többség általában ugyanazon pártcsaládhoz tartoznak és azonos célokat követnek, így a végrehajtó és a törvényhozó hatalom politikai értelemben összefonódik. Ilyen helyzetben pedig leginkább a bíróságokra és az alkotmánybíróságra hárul az a feladat, hogy a politikai hatalmi ágak törekvéseit korlátok közé szorítsák. Egy alkotmánybíróság viszont csak akkor tudja betölteni hatalomkorlátozó funkcióját, ha tagjai függetlenek a politikai hatalmi ágaktól, és hajlandóak a kormányzati hatalom érdekeivel szemben is cselekedni, ha azt a polgárok jogainak védelme vagy az állam alkotmányos működésének biztosítása megköveteli.
Politikai megszállás
A politikai hatalom korlátozásában betöltött kiemelkedő jelentősége miatt volt nagyon aggasztó, hogy a 2010-es választási győzelmét követően a Fidesz–KDNP-koalíció szinte azonnal nekiállt felszámolni az Alkotmánybíróság függetlenségét. Ennek egyik legfontosabb eszköze volt a testület személyi összetételének manipulálása abból a célból, hogy minél gyorsabban többségbe kerüljenek az új kormánypártok által jelölt és megválasztott bírák, és minél hosszabb időn át maradjanak hivatalban.
Ennek érdekében az Országgyűlés többször módosította a törvényeket, sőt még az alkotmányt is. A legfontosabb változások a következők voltak.
- Azt a konszenzusra törekvő eljárást, miszerint az alkotmánybíró-jelöltekre a parlamenti pártok egy-egy tagjából álló bizottság tesz javaslatot, felváltotta egy tisztán többségi logika alapján működő rendszer, amelyben a tagok jelöléséről egy kormánypártok által dominált bizottság dönt.
- Az Alkotmánybíróság tagjainak számát felemelték 11-ről 15-re.
- Az alkotmánybírók mandátumának hosszát 9 évről 12 évre növelték.
- Az alkotmánybírókra vonatkozó 70 éves nyugdíjkorhatárt eltörölték, így adott esetben a testület tagja akár 82 éves koráig is betöltheti a tisztségét.
- Az alkotmánybíróktól elvették azt a jogot, hogy saját maguk válasszák meg a testület elnökét, és ezt a döntést az Országgyűlésnek adták.
Ezek a húzások hamar meghozták a várt eredményt: 2013-ra az Alkotmánybíróságon többségbe kerültek a kormánypárti alkotmánybírók, és a távozó Paczolay Péter helyett az Országgyűlés Lenkovics Barnabást tette meg a testület új elnökévé.
Némi kellemetlenséget okozott az Orbán-kormánynak, hogy időközi választásoknak köszönhetően 2015-ben elolvadt a kétharmados parlamenti többség, ezért 2016-ban a Fidesz-KDNP koalíció kénytelen volt megegyezni az LMP-vel, hogy betölthessék a négy megüresedő alkotmánybírói mandátumot és új elnököt válasszanak a testület élére Sulyok Tamás személyében.
Ugyanakkor ez érdemben nem változtatott azon, hogy az Alkotmánybíróság személyi összetétele továbbra is összhangban maradt a kormánypártok elvárásaival.
Ha nem független az Alkotmánybíróság
Ha az Alkotmánybíróság tagjai nem függetlenek, akkor fennáll a veszélye, hogy nem védik meg a polgárokat a kormányzati hatalom túlkapásaival szemben. Példának okáért említsük meg, hogy a koronavírus-járvány miatt kihirdetett veszélyhelyzet idején az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a gyülekezési tilalom általános fenntartása teljesen megfelelt az Alaptörvénynek – olyan időszakokban is, amikor egyéb, nagy létszámú ember összegyűlésével járó eseményeket már meg lehetett tartani, így össze lehetett gyűlni például misére, temetésre, lehetett járni kaszinóba, vásárolni a plázában vagy sorban állni a postán. Sőt a testület felhatalmazást adott a kormánynak, hogy a jövőben ugyanilyen korlátozást vezessen be.
Ahogy azt is kimondta az Alkotmánybíróság, hogy a közérdekű adatigénylések teljesítésére vonatkozó 15 napos határidő 45 napra, illetve bizonyos esetekben 90 napra növelése a veszélyhelyzet időtartama alatt nem alaptörvény-ellenes. Ha még messzebb tekintünk vissza a múltba, akkor emlékezhetünk rá, hogy az Alkotmánybíróság passzív szemlélőként nézte végig a CEU elüldözését és a civil emberi jogi szervezetek kormányzati vegzálását, holott lehetősége és jó oka lett volna az e célokból alkotott törvények megsemmisítésére.
A függetlenség hiányának másik árulkodó jele, ha az Alkotmánybíróság különböző taktikákat alkalmaz azért, hogy ne álljon a kormánypártok hatalmi törekvéseinek útjába, sőt olykor elősegítse azokat.
Így történhetett meg, hogy 2018-ban a testület teljesen váratlanul elismerte a közhatalmat gyakorló intézmények jogosultságát arra, hogy alkotmányjogi panaszt nyújthassanak be alapvető jogaik megsértése miatt. Ez a lehetőség egyedülálló és szembemegy az alkotmányos gondolkodás legalapvetőbb téziseivel, mivel az állami szervnek egy állami szerv előtt biztosított "jogi védelmet" az állampolgár kárára. Ezen alkotmánybírósági döntés nyomán és mintájára elfogadott törvénynek köszönhetően a kormány sikeresen támadott meg több olyan kúriai döntést is, amely szembe ment a politikai céljaival.
Így például 2021-ben a Kúria elutasította a kormány által kezdeményezett homofób népszavazási kérdések egyikét, a kormány indítványára azonban az Alkotmánybíróság zöld utat adott a kezdeményezésnek. De ugyanezt a logikát példázza az is, amikor a kormány azt akarta kimondatni az Alkotmánybírósággal, hogy nem hajtható végre az Európai Unió Bíróságát ítélete, ha az sértené Magyarország alkotmányos önazonosságát. Habár ilyen messzire a testület nem volt hajlandó elmenni, mentőövet dobott a kormánynak, amikor megállapította, hogy ha sérül „a társadalmi környezetből” fakadó, „önazonossághoz fűződő” alapvető jog, Magyarországnak jogában áll ideiglenesen tartózkodnia az uniós jog alkalmazásától.
A példákat még hosszan lehetne sorolni, de a lényeg, hogy egy politikai kinevezettekkel feltöltött Alkotmánybíróság nem fog kellő határozottsággal fellépni a polgárok jogainak védelme érdekében – sem akkor, amikor politikailag kényes ügyekben felülvizsgálja a rendes bíróságok döntéseit, sem pedig akkor, amikor a kormánypártok által elfogadott törvények alkotmányosságáról dönt.
Ajánlások
Az Alkotmánybíróság függetlenségének visszaállítása érdekében ismételten azt javasoljuk, hogy az Országgyűlés hajtsa végre a következő változtatástokat.
- Először is, módosítsák az eljárási szabályokat úgy, hogy az alkotmánybírók jelölése és megválasztása a mindenkori kormánypárti és ellenzéki képviselők megegyezésén alapuljon. Az Alkotmánybíróság tagjait vagy egy paritásos országgyűlési bizottságnak kellene jelölnie, amelyben a kormánypárti és az ellenzéki frakciók egyenlő számban képviseltetik magukat, vagy pedig egy olyan szakértői bizottságnak, amelybe a kormánypárti és ellenzéki frakciók egyenlő számban delegálnak tagokat.
- Másodszor, az alkotmánybírók megválasztásához szükséges szavazati arányra vonatkozó szabályt módosítsák akként, hogy a képviselők kétharmadának támogató szavazata helyett négyötödös többségre legyen szükség olyan helyzetben, amikor a kormánypártok magukban is birtokolják a parlamenti mandátumok kétharmadát.
- Harmadszor, adják vissza az Alkotmánybíróság tagjainak azt a jogot, hogy maguk válasszák meg a testület elnökét.
- Végül pedig az összeférhetetlenségi szabályokat bővítsék ki akként, hogy volt országgyűlési képviselő ne lehessen alkotmánybíró-jelölt a parlamenti mandátumának megszűnését követő négy évig.