Az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélete vethet véget a kíméletlen hazai gyakorlatnak, amely a fogvatartottakat plexifallal választja el az őket látogató családtagjaiktól. Az ilyen elkülönítés csak akkor jogszerű, ha azt valós biztonsági megfontolások indokolják. Az egyik panaszos családtagot a Magyar Helsinki Bizottság képviselte a strasbourgi perben.
A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BVOP) 2017-ben intézkedésben tiltotta meg, hogy a fogvatartottak és látogatóik fizikailag érintkezhessenek egymással. Korábban az elítéltek, akik nem adtak okot az ellenkezőjére, megölelhették, puszit adhattak családtagjaiknak, gyerekeiket akár ölbe is vehették.
Ez pedig nem holmi érthetetlen engedékenység volt, hanem a Büntetés-végrehajtási Kódex által előírt főszabály, amelytől csak akkor lehetne eltérni, ha az intézet biztonsága indokolja. Ha tehát nincs biztonsági kockázat, akkor a törvény értelmében a fogvatartottak és látogatóik fizikai elválasztása sem jogszerű.
Plexi mindenütt
A BVOP a drákói szigorítást őrzésbiztonsági megfontolásokkal indokolta. Úgy találta, hogy a tiltott tárgyak (mobiltelefonok, kábítószer stb.) elszaporodását csak ezzel lehet megakadályozni. Egyre-másra jelentek meg a plexifalak az ország börtöneiben. Évek óta mindegyikben így korlátozták a személyes kapcsolattartást az engedélyezett beszélőkön, noha a feltárt tiltott tárgyak száma érdemben nem csökkent azóta sem.
A 2017-ig általános „asztali beszélő” fő szabályként történő visszaállítása érdekében a hozzátartozók már aláírásgyűjtést is indítottak. A Magyar Helsinki Bizottság pedig kezdetektől fogva jogsértőnek tartja a kevés kivétellel mindenkire kiterjedő, önkényes jogkorlátozást, ami nem csak a fogvatartottakat, de családtagjaikat, szüleiket, házastársaikat és gyerekeiket is sújtja. Tőlük a civil jogvédőkhöz sok írásos panasz is érkezett.
„A beszélő helyiségben a családtagok hermetikusan el vannak zárva plexifallal az elítélttől. Ez nem csak megalázó, de teljesen ellentétes hatású is a büntetés céljával. Nem lehet cél, hogy roncsok jöjjenek ki a börtönből. Márpedig egy ölelés, egy kézfogás is sokat tudna lendíteni a mentális állapotán annak, aki hetek, hónapok óta nem találkozhatott a hozzátartozójával.”
A „plexis beszélő” más okok miatt sem tekinthető egyenrangúnak a régebbivel:
„olyan kicsi a visszhangos beszélőhelyiség, hogy már két rab látogatásakor is nagy a zaj, hát még 6-10 embernél. A szomszéd hozzátartozót jobban hallottam, mint a férjemet a plexin át, őt szinte semennyire sem.”
Van ahol még lyukak sincsenek az elválasztó falon. De néhol az elkoszolódott plexin átlátni se könnyű már.
Gyerekek plexi mögött
A Heves megyei intézetben fogva tartott kisgyerekes anyák arról számoltak be, hogy inkább nem is hívják látogatásra a gyerekeiket, mert annyira megviseli őket az a számukra érthetetlen helyzet, hogy látják az anyjukat, de nem érhetnek hozzá.
Hazai és nemzetközi kutatások bizonyítják, hogy a fogvatartott szülők gyerekeit a többi gyerekhez képest sokkal inkább fenyegeti a család széthullásának, a megbélyegzésnek és a mentális problémák kialakulásának a veszélye. Ráadásul a szülő hirtelen eltűnésének traumája és az ezt követő kapcsolattartás hiánya azt eredményezheti, hogy a kisgyerekek életük későbbi szakaszában elutasítják a szülőt. Kutatások azonban azt is kimutatták, hogy ezeket a kockázatokat enyhíteni lehet a gyerekek és fogvatartott szüleik közötti gyakori, tartalmas kapcsolattartással.
A Magyar Helsinki Bizottság és más civil szervezetek Európa-szerte küzdenek azért, hogy a gyerekek jogait és érdekeit figyelembe vegyék a börtönök a látogatások során. A kapcsolattartás korlátozásánál a gyerekek jogai legalább annyira – ha nem jobban – sérülnek, mint a szülőké. Az ENSZ Gyermekjogi Egyezményével és számos más nemzetközi dokumentummal összhangban a gyermek mindenek felett álló érdekét kell elsődlegesen figyelembe venni minden gyermekeket érintő döntésben. Márciusban egy litván ügyben kimondta a strasbourgi bíróság: az államnak mindent meg kell tennie azért, hogy a fogvatartottak gyerekeinek egészséges kötődése lehessen szüleikhez. A szülők fogvatartása ugyanis káros következményekkel járhat a gyermekek fejlődésére, különösen akkor, ha a folyamatos kapcsolattartást az állam nem biztosítja.
Kollektív plexi
A fizikai kontaktus egyedi biztonsági kockázatelemzés nélküli, általános tiltása azonban nem csak azoknak a fogvatartottaknál jogsértő, akiknek kisgyermekük van.
Általános jogállami elv, hogy elfogadhatatlan, ha kevesek normaszegése vagy annak veszélye miatt egyetemesen mindenkit jogkorlátozással sújtanak – jogszerűen arra csak indokolt esetben és egyéniesítve van lehetőség. Nem lehet kevesek esetleges normaszegését ezreken és ezreken leverni. A látogató fogadását a fogvatartottak jogaként azonosítja a hazai Büntetés-végrehajtási Kódex is. De milyen jog az, amit csak az elenyésző kisebbségnek biztosítanak? „Pleximentes”, egy térben történő látogatófogadásra csak a kiváltságnak tekintett családi beszélőknél van lehetőség, de ilyenre alig adnak engedélyt. A 2022 augusztusa és 2023 júniusa között eltelt 11 hónapban országosan csak 75 családi beszélő volt, miközben a fogvatartotti létszám 20 ezer körül volt.
Ráadásul a Büntetés-végrehajtási Kódex elvi éllel mondja ki: az elítéltet csak a büntetés céljának eléréséhez szükséges mértékben lehet elkülöníteni a társadalom tagjaitól, és biztosítani kell számára a büntetés céljával és a börtön rendjével és biztonságával nem ellentétes családi, személyes és társadalmi kapcsolatok létesítését, fenntartását, illetve fejlesztését.
Plexit csak csínjával
De nem csak a hazai jogszabályok, hanem a vonatkozó nemzetközi követelmények is egyértelműek ebben a vonatkozásban. A Moiseyev kontra Oroszország ügyben a strasbourgi bíróság kimondta: bár bizonyos esetekben a biztonsági megfontolások elfogadhatóvá tehetik a fogvatartottak és
látogatóik fizikai elkülönítését, ha nem áll fenn konkrét biztonsági kockázat, akkor az ilyen elkülönítés nem tekinthető indokoltnak.
Az Európa Tanács Kínzás Elleni Bizottsága (CPT) 2018-as magyarországi látogatása után még a kiemelten hosszú tartamú büntetést töltő fogvatartottak elhelyezésére szolgáló börtönök vonatkozásában is azt hangsúlyozta, hogy
a „plexin keresztüli (vagy bármilyen más korlátozással járó) beszélőnek kivételesen lehet csak helye, és minden esetben tényekre épülő, egyéni kockázatelemzésen kell alapulnia”.
Ügyészségi plexi
Mindezekre tekintettel a Magyar Helsinki Bizottság már 2018-ban jelezte a magyarországi fogvatartás törvényességéért végső soron felelős Legfőbb Ügyészségnek, hogy a fogvatartottak és látogatóik közötti fizikai kontaktust általában megtiltó és megakadályozó gyakorlat nem felel meg sem a hazai, sem a nemzetközi szabályoknak. Panaszunkat akkor az ügyészség azzal utasította el, hogy mivel az elvi lehetőségét a fizikai kontaktus korlátozásának a Büntetés-végrehajtási Kódex tartalmazza, ezért akkor sem tekinthető jogsértőnek a testi érintkezés megtiltása, ha az nem egyéniesített, hanem általános érvényű.
Ilyen előzmények után a hazai jogrendszerben nem maradt eszköz a tömeges állami jogsértés kiküszöbölésére, ezért a strasbourgi bírósághoz fordult az egyik fogvatartott két családtagja, akik nem látogathatták fizikai elkülönítés nélkül elítélt hozzátartozójukat, és az emiatti panaszukat a magyar ügyészség és bíróság is elutasította.
Az idős anyát Kádár András Kristóf, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke, míg az elítélt élettársát Kadlót Erzsébet ügyvéd képviselte a strasbourgi eljárásban.
Strasbourgi plexiítélet
A férfit 2017-ig fizikai elkülönítés nélkül látogathatták a rokonai. Azóta viszont csak plexi mögött láthatják egymást. Pedig sem az elítélt, sem családtagjai nem szegték meg egyszer sem a beszélő szabályait, sőt, a fogvatartott ellen folyó büntetőeljárásban ítélkező bíró is úgy ítélte meg, hogy nem lenne akadálya az asztali beszélőnek.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága kimondta, hogy a plexis beszélővel az állam megsértette a panaszosoknak a családi és magánélethez fűződő jogát. A biztonsági intézkedés, a fogvatartott és a látogatók elkülönítése plexifallal, csak akkor lehet jogszerű, ha azt biztonsági megfontolások indokolják. Ha nincsen biztonsági kockázat akkor nem jogszerű az elkülönítés.
Az államnak, jelesül a büntetés-végrehajtásnak nincsen szabad keze abban, hogy teljesen rugalmatlan korlátozásokat vezessen be, amelyek az elítéltek egészének jogfosztásával járnak együtt. A fogvatartott személyes jellemzőiben és magatartásában kell a biztonsági veszélyt egyéniesítve megállapítania a büntetés-végrehajtásnak. A korlátozásnak minden esetben személyre szabottnak kell lennie. Az például önmagában nem elégséges indok, hogy valakit súlyos bűncselekmény miatt tartanak fogva.
A strasbourgi bíróság által elbírált konkrét ügyben nem volt olyan körülmény, ami arra utalt volna, hogy a korlátozás nélküli beszélők veszélyeztetnék a börtön biztonságát, erre vonatkozó bizonyítékot a kormány nem tudott bemutatni. Valójában egyetlen oka volt a panaszosok és elítélt hozzátartozójuk „plexis beszélőjének”, ez pedig az, hogy 2017-től általános érvényű szabály lett a testi érintkezés tilalma. A hatóság nem mérlegelt, hanem rutineljárásban önkényesen korlátozta a családi kapcsolatot.
A kérelmezők 5-5 ezer eurós igazságos jóvátételt kapnak.
Tízezrek plexije
A strasbourgi ítélet ugyan egyedi jogsérelmet állapított meg, de világossá tette azt is, hogy a hazai gyakorlat általában is jogsértő. Évente akár több tízezer családtagnak korlátozzák önkényesen a jogát, hogy fogva tartott rokonával személyesen is érintkezzen. Ha a gyakorlaton nem javít haladéktalanul az állam, akkor hozzátartozók ezrei fordulhatnak jó eséllyel a strasbourgi bírósághoz, hogy állapítsa meg a jogsértést és ítéljen meg számukra kártérítést. Ezt nem kellene megvárni.
Mindenesetre a Magyar Helsinki Bizottság letölthető mintakérelmeket és tájékoztatót készített azoknak a családtagoknak, akik a strasbourgi bírósághoz akarnak panaszt benyújtani a „plexis beszélő” miatt. A mintakérelmek várhatóan a jövő héten készülnek el.
Az ítélet nem hivatalos magyar fordítása itt elérhető.