A kegyelmi botrány és a Szőlő utcai javítóintézet vezetőjének viselt dolgai megrázták az országot. A gyermekvédelmi és szociális ellátórendszer problémái azonban nem újak. Pedig ezek a rendszerek a legkiszolgáltatottabbak védelméért jöttek létre. A javítóintézetek megerősítése hozhat valódi, tartós eredményt. Mert a bűnelkövető gyereknek a javítóintézet inkább ad esélyt a társadalmi beilleszkedéshez, mint a fiatalkorúak börtöne. Előbbiben inkább számítanak gyerekeknek, utóbbiban inkább tekintik őket raboknak. – Kriminológus kollégánk, Krámer Lili írása.
Az elmúlt években hazánk gyermekvédelmi rendszerét a végletekig kiélezett politikai csatározások és a kormány pozitív, szakszerű, hatékony cselekvésének teljes hiánya jellemzi. Jogos a közfelháborodás. Az intézményrendszer forráshiányos, a szakemberek túlterheltek, a gyermekvédelmi rendszer romjain kirobbanó botrányokra pedig a kormány a büntető populizmus reflexével reagál: szigorítás itt, büntetés ott, ami nem old meg semmit. A közbeszédben a „gyermekvédelem” kifejezés egyre inkább politikai kampányszlogenné válik, miközben a valóságban épp a legsebezhetőbb gyerekek maradnak valódi védelem nélkül – minden egyes magára hagyott gyereknél életre szóló traumát kockáztatunk.
Ebben a környezetben különösen fontos rávilágítani arra, hogy mi történik azokkal a gyerekekkel, akik hibáztak – és akiket a társadalom hajlamos elfelejteni. A javítóintézeti nevelés és a fiatalkorúak börtöne közötti különbség nem csupán jogi vagy intézményi kérdés: arról szól, hiszünk-e még abban, hogy a gyerekek képesek változni. Nem kérdés, felkavaró témáról van szó, amit könnyű fekete-fehérben látni. Szakmai munkánk során azonban mi azt képviseljük, hogy érdemes inkább tájékozottan, árnyaltan, megfontoltan gondolkozni ezekről a gyerekekről és az őket segíteni hivatott intézményekről. Blogposztunk is erről szól.
Büntethetőség és korcsoportok
A bűnelkövető gyerekek bizonyos súlyosabb bűncselekmények (pl. emberölés, halált okozó testi sértés, rablás) elkövetése esetén 12 éves, egyébként 14 éves koruktól fogva büntethetők Magyarországon. A gyerekekre kiszabható szabadságelvonó szankciók vagy javítóintézetben, vagy fiatalkorúak börtönében hajthatók végre. A javítóintézeti nevelés protektív-megelőző intézkedés, míg a fiatalkorúak börtöne a szabadságvesztés büntetésnek a gyerekekre szabott változata.
A gyerekek esetében a szankció megválasztásakor a nevelésüket és védelmüket kell a bíróságnak szem előtt tartani. A 12 és 14 év közötti elkövetőket a bíróság kizárólag javítóintézetbe helyezheti, 14 és 18 év között pedig mérlegelhet: akkor választja a javítóintézeti nevelést, ha az szolgálná a fiatal helyes irányú fejlődését, a társadalom hasznos tagjává válását, eredményes nevelését. A fogva tartás a fiatalkorúakra vonatkozó speciális célok mentén 21 éves korig tarthat mind a javítóintézetben, mind pedig a fiatalkorúak börtönében. Ha azonban a gyerek elítélése esetén a bíróság jogerős döntésekor már betöltötte a 20. életévét, nem helyezhető javítóintézetbe. Utógondozói elhelyezés biztosítható írásbeli kérelemre 24 éves korig. Ez azok számára érhető el, akik nem tudnak visszatérni családjukhoz, nincs lakhatásuk és stabil megélhetésük, vagy tanulmányaikat a javítóintézet oktatási vagy képzési programjának keretében kívánják befejezni.
Zárt, de a fejlesztést-nevelést szem előtt tartó javítóintézeti nevelés
A javítóintézeti nevelés során a gyerekek teljesen elkülönülnek a felnőtt bűnelkövetőktől. Magyarországon öt javítóintézet működik. Ezek többcélú intézmények az oktatás, a gyermekvédelem és a büntetés-végrehajtás határterületén, amelyek a gyermekvédelmi és bűnmegelőzési intézkedések alkalmazására összpontosítanak, nem pedig a büntetés-végrehajtás büntető jellegére.
A javítóintézetek nem is a büntetés-végrehajtási szervezet alá tartoznak, hanem az állami gyermekvédelmi ellátórendszer részeként működnek. A javítóintézetek a gyerekek és az ifjúság védelméért felelős miniszter felügyelete és közvetlen irányítása alatt állnak. A javítóintézetekkel kapcsolatos fenntartói feladatokat a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság látja el. A javítóintézetek teljes ellátást biztosítanak: gondoskodást, nevelést, felügyeletet, oktatást, képzést és munkát nyújtva a fiataloknak. A javítóintézeti nevelés célja a szabálykövetésre tanítás, a beilleszkedési zavarok kezelése.
Sokkal kevesebb reintegrációs program a fiatalkorúak börtönében
Ezzel szemben a fiatalkorúak börtönei felnőtt börtönökkel közös telephelyeken működnek (a büntetés-végrehajtás honlapja alapján három olyan büntetés-végrehajtási intézet működik, amely fiatalkorúakat is fogadhat).
A tevékenységek, oktatás és munkavégzés terén jelentős különbség van a fiatalkorúak börtönei és a javítóintézetek között. A büntetés-végrehajtásban lényegesen kevesebb oktatási és reintegrációs tevékenységet folytatnak, amit az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalán belül működő Nemzeti Megelőző Mechanizmus (a továbbiakban NMM) legutóbbi jelentése is megerősített a tököli Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézete kapcsán (15–21. o.). Bár a javítóintézetekben dolgozók esetén a fluktuáció, a munkakörülmények nehézsége régi probléma, mégis számos NMM-jelentés azt tanúsítja, hogy a gyermekek ebben az intézménytípusban relatíve jó minőségű oktatásban, képzésben és tartalmas szabadidős tevékenységekben részesülnek. Ezzel szemben az adatok azt mutatják, hogy azokban a börtönökben, amelyekben fiatalkorúakat is elhelyeznek, a fogvatartottaknak legalább csaknem fele (47%) és legfeljebb 85 százaléka nem dolgozott és nem vett részt oktatásban 2023 októbere végén. (Lásd ábránkat.) Ezek az arányok lényegében nem változtak későbbi időpontokra vonatkozó adatszolgáltatás szerint sem.
A munkáltatásban, oktatásban részt vevő fogvatartottak és azok száma, akik ezek egyikében sem vettek részt 2023. október 31-én (fő; %-arány)
Ugyanakkor az NMM jelentései szerint a javítóintézetekben a gyermekek túlnyomó többsége részt vesz oktatási és nevelési (reintegrációs-rehabilitációs) programokban. A fizikai körülmények kedvezőbbek, például a zsúfoltság jóval alacsonyabb, mint a börtönökben. Az NMM kifejezetten pozitív fejleménynek tekinti, hogy a fiatalkorúak száma a börtönökben radikálisan csökkent az elmúlt évtized során.
A javítóintézeti nevelés legnagyobb kihívása, hogy az intézményből kikerülve az ott elért eredmények hogyan tarthatóak a gyerek szempontjából, ha a háttere, környezete nem változott. Sok fiatal nem tud hová visszatérni a szabadulás után, és hiányzik a megfelelő támogatói háló. Mindez azonban nem érv a börtön mellett: inkább azt mutatja, hogy a javítóintézetek megerősítése és a kiléptetést segítő utánkövetés, utógondozás fejlesztése hozhat valódi, tartós eredményt.
Intézményi környezet és társadalmi felelősség
Az intézményi környezet is befolyásolja a javítóintézetek eredményességének lehetőségeit. 2010 óta a kormány nem tartja szükségesnek, hogy hazánkban külön oktatási vagy szociális, gyermek- és ifjúságvédelmi minisztérium működjön. 2022-ben az addig az EMMI által ellátott szociális és gyermekvédelmi feladatokat a Belügyminisztériumhoz csoportosították át. Ennek következtében a belügyminiszter látja el a gyermekvédelem és szociálpolitika, valamint a bűnüldözés és a büntetés-végrehajtás irányítását, beleértve a javítóintézeteket és a fiatalkorúak börtöneit is. Kérdéses, hogy ebben a szervezeti és szabályozási környezetben megőrizhető-e a magyar javítóintézeti rendszer gyermekvédelmi és megelőzési fókusza, amelynek hosszú, több mint százéves haladó hagyománya is van.
Egy tapasztalt büntetőbíró szerint a javítóintézeti nevelés szolgálja a gyermek védelmét, fejlődését, mert az ott végzett munka az egyéni fejlesztési terven, oktatáson, szakmaképzésen és pszicho-szociális támogatáson alapul. Ez olyan zárt, de támogató környezetet biztosít, amelyben a szabálykövetés tanulható, a társadalomba való visszatérés pedig fokozatosan szervezhető. E bírói tapasztalat szerint ezzel szemben még a rövid tartamú börtön is könnyen kriminalizáló hatású lehet, és egész életre kiható károkat okozhat a gyerek személyiségfejlődésében.
A gyerekeknek nem büntetésre, hanem bizalomra, támogatásra és új lehetőségekre van szükségük. A javítóintézeti nevelés akkor működik jól, ha nemcsak a szabályok betartatásáról, hanem a fiatalok jövőjébe vetett elköteleződésről is szól. Minden gyerek, aki hibázott, megérdemel egy második esélyt. A velük dolgozók pedig azt, hogy ehhez megfelelő környezetet és elismerést biztosítsunk számukra.