„Nem akartam, hogy a gyerekeim lássák ezt”

Miután a kormány egyetlen tollvonással a büntetés-végrehajtás hatáskörébe rendelte a javítóintézetek működtetését, több forrásból is arról értesültünk, hogy Tökölön és a Miskolchoz közeli Szirmabesenyőn rabokat vittek építkezni, hogy az új intézeteket a meglévő börtönök közvetlen szomszédságában alakítsák ki. A büntetés-végrehajtás (bv.) mélyen hallgat.

A Magyar Helsinki Bizottság ügyvédekkel, fogvatartottakkal és az ő hozzátartozóikkal is kapcsolatban áll. Mióta 2017-ben a bv. felmondta a két évtizedes együttműködést a civil jogvédő szervezettel, értesüléseit tőlük szerzi az aktuális börtönkörülményekről. A most zajló miskolci építkezésről is egy nemrég szabadult férfi beszélt nekik. Ő úgy látja, nem gyereknek való vidék a börtön világa.

***

Milyen adottságai vannak a miskolci börtönnek?

Visszatérő probléma volt az ágyipoloskák jelenléte. Amikor éjjel felébredtem, hogy megcsípett valami, addigra legalább négy másik szaladgált a mellkasomon, és a fehér lepedőn is tömegével voltak már. Ahogy szétnyomtam őket, minden tiszta vér lett. Szerencsére a zárkán sikerült olyan közösséget alkotni, amiben mindenki naponta akkurátusan, forró vízzel lemosta az ágyát, ha kellett, két héten át.

A beszélő helyiség olyan állapotban volt, mint amit évek óta nem takarítottak ki. Nem akartam, hogy a gyerekeim lássák ezt, úgyhogy inkább megkértem a feleségemet, ne hozza őket beszélőre. A zárkaközösség összefogásával tudtunk megszabadulni a poloskafertőzéstől: a beszélők után a zárkában meztelenre vetkőztünk, hogy megnézzük, nem hoztunk-e magunkkal kártevőt. Így sikerült megakadályozni, hogy elszaporodjanak a poloskák. Voltak, akik azzal védekeztek, hogy nem húzták fel az ágyneműhuzatot, hanem maguk bújtak bele. A rovarirtók is megjelentek időnként, hogy gázosítsanak, de ez nem bizonyult hatékonynak. Akik nem irtottak maguknak, azok szenvedtek tőlük. Sorbanállás közben meg lehetett figyelni az emberek végtagjain, nyakán a csípéseket.

Sokáig az őröknek, akik a szintet felügyelték, nem volt WC-jük, és abba a zuhanyzóba jártak vizelni, ahová mi fürdeni. Az őrök körülményei sem voltak irigylésre méltók. Sokáig még irodájuk sem volt, csak egy folyosóra állított asztaluk, ahol télen szintén elég hideg volt. Azóta alakítottak ki irodát és WC-t is, illetve új kamerarendszert.

Mi a helyzet Miskolcon a reintegrációs tevékenységekkel?

Van egy könyvtár és egy kápolna. A könyvtár hétfőtől szombatig foglalt, mivel ott tartják az online Teams-beszélőket. A kápolnában lehetne tartani képzéseket, de azt tapasztaltam, hogy sokszor nincs, aki kísérje a rabokat a zárkából és vissza. Azért akad, amit megtartanak ezekből, például kommunikációfejlesztésen lehetett részt venni, és agressziókezelő stratégiákról tanulni. Amikor lehetett menni, sokan jelentkeztek. Persze, ciki bevallani fogvatartottként azt, hogy nyitottak vagyunk ilyen programokra, mert ezeknek a tevékenységeknek nincs magas megbecsültsége odabent.

Az intézet többi részéről mit érdemes tudni?

Az I. objektumban, ahol – nem erőszakos bűncselekmény miatt – tartottak fogva, főleg letartóztatottakat helyeztek el, és van egy szint dolgozó fogvatartottaknak. Ezen kívül épült két másik objektum Szirmabesenyőn. A fiatalkorúakat is itt helyezik el. Ebben az objektumban januárban kb. 200 fogvatartott volt, közülük 30 fiatalkorú, a többi felnőtt letartóztatott. Őket egy háromszintes panelépületben helyezték el. A másik ugyanitt egy konténerekből épült, földszintes, könnyűszerkezetes börtön, ahol összesen 6 szektor van és szektoronként 104 főt lehetne elhelyezni, de van, amikor növekszik a létszám. Ezeket a konténereket jelölték ki átalakításra, mindenki úgy tudta, itt lesz az egyik új javítóintézet. Tavaly decemberben szóltak, hogy bizonyos fogvatartottakat ki fognak jelölni erre a munkára, és más börtönökből is hoznak embereket, akik tudnak burkolni vagy villanyt szerelni.

Lehet tudni, mikorra tervezik az átadást?

Eredetileg január 10-ig kellett volna biztosítani az étkezést. Később átütemezték a tervet, és január 30-ig akartak végezni. Nem tudom, sikerült-e.

Mit mondanak, más lesz valamiben a javítóintézetnek szánt új részleg, mint a többi fogvatartott helye?

Lesz étkező, emeletes ágyak helyett szimpla ágyakat helyeznek el, és szalagparketta kerül a padlóra.

Milyen ez a környezet a konténereken kívül?

Nem túlságosan barátságos. Két-három kisebb teniszpálya méretű terület van körbekerítve, zúzalékkal van borítva, oda engedik ki a rabokat, hogy az előírás szerint a szabad levegőn tartózkodhassanak. Remélem, nem ezt szánják a gyerekeknek.

Hogy bánt a felügyelet veletek?

Óriási különbségeket tapasztaltam. Az volt a benyomásom, hogy elő van írva számukra, hogy csak a feltétlenül szükséges mértékben kerüljenek kontaktusba a rabokkal. Végezzék el a feladatukat és tartsanak fegyelmet. Volt, hogy ezt az elvárt szigort tetézték azzal, hogy egy felsőbbrendűbb pozícióban érezték magukat, és kárörvendően lenézték a fogvatartottakat. Ez a saját tapasztalataim szerint az őröknek kb. 10%-át jellemezte. Többségében normálisan lehetett velük beszélni, és őket is ugyanúgy lekezelték a feletteseik, ahogy minket. A fejük felett kitalálták, hogy karácsonykor hozzá kell fogni az átalakításhoz, és szilveszterkor meg újév napján éjszakai műszakban kell dolgozni. Senkit nem érdekelt a véleményük, vagy hogy a családdal töltenék az ünnepet.

Egy fejlődő szervezet számára megfelelő az a táplálék, amit a börtön konyháján főznek?

Kizártnak tartom, hogy a javítóintézet lakói ugyanazt a menüt kapják, amit mi kaptunk. Nagyon rossz lenne. Nálunk szombatonként például nem volt főétel ebédre, csak leves, esetleg mellé egy pogácsa vagy alma. Vasárnap pedig valami egytálétel, és ennyi.

Nem is lehet úgy lebonyolítani az étkezést, mint a mi esetünkben: megkaptuk reggel a reggelit, majd délben az ebédet és a vacsorát egyben adták oda. Nem tudom, lesz-e ott elég nevelő vagy felügyelő, aki figyel rá, hogy ne vegyék el az erősebb, nagyobb gyerekek a kisebbektől az ételt. A börtönben úgy kezelnek egy hasonló problémát, hogy fogják, és áttesznek valakit egy másik zárkába, majd eltelik 6-8 hónap, és az illető végigjárt 4-5 zárkát, de nem változott semmit a hozzáállása.

Ha nem felnőtt férfiként, hanem 16 éves fejjel kerülsz ilyen körülmények közé, hogy hatottak volna rád ezek a tapasztalatok? Milyen irányba formálták volna a személyiséged?

A börtönben fizikai erővel tudsz kivívni magadnak valamennyi tiszteletet, és kedvezőbb pozíciót szerezni. Miskolcon is vannak 18-25 éves fogvatartottak, akik beleszoknak ebbe, és alkalmazkodnak. Szerintem belőlük azért lesz sok esetben visszaeső, mert fogékonyak erre, és valamiféle sikerélményt ad nekik, ha erőfölénybe kerülhetnek.

Olyan, mintha a társadalom azért működtetné a büntetés-végrehajtási intézményrendszert, hogy ártson az oda bekerülőknek, akik így rosszabb emberként hagyják el a börtönt.

Szerinted van arra esély, hogy az olyan visszaélések, amiket az elmúlt években feltártak a zárt intézményekben, időben kiderüljenek a bv. irányítása alatt? Vagy jó esetben meg se történjenek?

Nagyon nehezen tudom elképzelni. Egyszerűen nem tudsz ebből jól kijönni. Be vagy zárva, legfeljebb kérhetsz áthelyezést, de a személyi anyagod megy veled, és nagyon meg tudják nehezíteni a hátralévő börtönéveket.

Engem meglepett, hogy a Szőlő utcai intézetben megvert gyerekekről szóló hír ekkora botrányt okoz. A börtönben a fizikai erőszak olyan természetes dolog, minthogy reggel felkel a nap: mindig is megvertek embereket.

Miért tartod szükségesnek, hogy erről nyilvánosan beszélj?

Azért, mert fontos volna, ha a társadalom belátná, hogy értelmet kell adni a büntetésnek. Annak önmagában nincs értelme, hogy elzárjuk az embereket. Aki bemegy, ha lehet, ne ugyanúgy jöjjön ki vagy rosszabb állapotban, ahogy ez jelenleg megy. Nem javulnak a személyiségek, az egész rendszer a hierarchiára épül, az erőszakra szocializálják a bekerülőket. Aki erőfölényben van – legyen az fizikai erő, vagy abból adódó, hogy rajta van az egyenruha –, annak mindent lehet, a másiknak meg semmit. Ők ebben élnek, pedig épp ezt a felfogást kellene megváltoztatni, ezt kellene megcéloznia a büntetés-végrehajtásnak.

Csak a biztonságra és a fegyelemre koncentrálnak, közben az oktatásra, fejlesztésre szinte nem is fordítanak erőforrást, csak a látszat szintjén. Ez nem az egyes őrökön múlik, hanem a döntéshozók beállítottságán, akikben nincs valódi elkötelezettség, hogy a büntetésüket töltő embereket fejlessze, hogy aztán hasznosakká váljanak a társadalom számára a szabadulásuk után.