Különleges büntetőper tárgyalása indul kedden fél kilenckor a Pesti Központi Kerületi Bíróságon. A vádlott egy ma 35 éves férfi, akit 13 éves korától kezdve többször szexuálisan molesztált a papja. Mindez értelemszerűen nem maradhatott volna az egyház magánügye. Ez már akkor is gyermek ellen elkövetett szexuális erőszaknak számított, amit külön súlyosbított, hogy Balázs atya, az akkori kispap mindezt egy rábízott gyerek sérelmére követte el. Ő a világi büntetőjog értelemében mégis büntetlen maradt, büntetés most egykori áldozatát, Pető Attilát fenyegeti.
Pető Attila sem gyerekként, sem felnőttként nem kapott segítséget sem az egyházától, sem az államtól. Magára hagyták szégyenével és félelmeivel. Neki kellett újabb és újabb kockázatot és áldozatot vállalnia ahhoz, hogy egykori támadóját előbb áthelyezzék, majd sok év múlva felmentsék a papi munka alól, a Magyar Katolikus Egyház pedig végre elkezdje komolyabban venni a papi pedofíliát és a gyerekáldozatok védelmét.
Idén januárban Erdő Péter bíboros – ha név nélkül is, de – nyilvánosan mondott köszönetet Pető Attilának. Az esztergom-budapesti érsek arról beszélt a Válasz Online-nak, hogy
„[Pető Attila] elindított egy folyamatot, amely később kiterjedt másokra is, végső soron pedig a helyzet megoldását eredményezte: az érintett pap elbocsátását az egyházi szolgálatból és a papságból. Ebben a tekintetben tehát még köszönettel is tartozunk ennek az embernek.”
Sem az üdvös „folyamatról”, sem ügye állásáról éveken át nem tájékoztatták azonban az egykori gyermekáldozatot.
Ferenc pápa 2019-ben írta elő, hogy minden egyházmegyében működjék gyermekvédelmi bizottság a papi pedofília eseteinek kivizsgálására. Így nálunk is megalakultak, talán Pető Attila ügyének visszásságaira is figyelemmel.
1999–2015
Pető Attila kálváriája 13 évesen, 1999-ben indult. Szülei még kiskorában elváltak, őt és testvéreit édesanyjuk nevelte egyedül. A kisfiú számára sokat jelentettek a plébánián dolgozó Balázs atyával folytatott beszélgetések. Az akkori kispap azonban többször molesztálta őt. Erről évekig nem volt képes beszélni senkivel, majd 17 éves korában tanára érdeklődésére kifakadt. De sem a plébános, sem tanárai nem kísérték el őt az egyházi hatósághoz, hogy bejelentést tegyen. Egyedül kellett elmondani sérelmét a bizalmatlan felnőtteknek.
A bejelentése alapján nem történt semmi: Petőt nem keresték, számára nem mutatott arra semmi, hogy vizsgálat folyna, Balázs atya tovább folytatta papi munkáját. Mindez érthetően csalódottá tette Pető Attilát, és inkább igyekezett elfelejteni a történteket. Később felzaklatta az is, amikor a hazai katolikus média arról adott hírt, hogy itt csak elvétve fordulhattak elő papi molesztálási ügyek, és ezek sem róhatók fel az egyháznak. Ugyanakkor olvasott egy pannonhalmi tanár szexuális zaklatási ügyéről, amelyet megfelelően vizsgált ki az egyház.
Ezért 2015-ben – közel a harmincéves korához – úgy döntött, mindent megtesz azért, hogy ne maradjon következmények nélkül a rajta esett sérelem. Nem csak maga miatt jutott erre, hanem a mostani gyerekek védelme érdekében, akik Balázs atya vonzáskörébe kerültek.
2015–2019
Pető Attila ismét bejelentést tett az őt gyerekként ért szexuális erőszakról. Többször próbálkozott egyre magasabb szinteken megtudni, hogy hogy áll a vizsgálat, milyen döntések születtek. Számára mégis úgy tűnt, a hitegetésen kívül éveken át alig történt valami. Nem tájékoztatták a vizsgálatról, pszichológiai vagy egyéb segítséget sem kapott, és Balázs atya továbbra is gyerekek közelében lehetett.
Igaz, az atyát 2016-ban tíz évre eltiltották a papi hivatás gyakorlásától („laicizálták”). Csakhogy ezt Pető Attilával egészen 2019 nyaráig nem közölték. Ennél is fontosabb azonban, hogy az egykori erőszaktevő éveken át a Remény Kis Emberei Egyesület révén a Kárpát-medencei gyermekotthonokból kikerülő és mélyszegénységben élő gyerekeknek szervezhetett, vezethetett táborokat, összejöveteleket, előadásokat. A táborokban alkalmanként hatszáznál is több gyerek vett részt. 2012-ben pedig Balázs atya a Budapest II. Kerületi Önkormányzat Gyermekekért c. díját vehette át.
Pető Attila többször megkereste a vizsgálatot vezető Süllei László atyát és az időközben püspökké szentelt, apjaként tisztelt egykori plébánosát, Snell Györgyöt, hogy válaszoljanak kérdéseire. De érdemben soha nem álltak vele szóba.
Sőt próbálkozásait, érdemi válasz nélkül hagyott ismétlődő SMS-eit és telefonjait követően az egyház nevében feljelentették őt zaklatás miatt. 2019. augusztus 20-án rendőrök szálltak ki érte az otthonához, majd megbilincselve előállították, és bármiféle jogszerű indok nélkül 6 órán át tartották fogva.
Abszurd volt, ahogyan intézkedtek a rendőrök.
A vád születése
Ágyúval verébre – így summázható a Pető elleni büntetőeljárás. Meglehet, az egyház vezetői csak annyit akartak elérni a rendőrség riasztásával, hogy az érthetően elkeseredett fiatalembert biztosan távol tartsák a Szent Jobb-körmenettől, az ügy azonban túlnőtt önmagán. A 2019 nyarán indított nyomozást ugyan végül megszüntette a rendőrség, az ügyészség 2020 márciusában azonban újraindította, és az ügyész megrovásban akarta részesíteni Pető Attilát.
Ő azonban nem fogadta el az ügyész „ajánlatát”, hogy a legenyhébb szankcióval kimenekülhessen a büntetőeljárásból, és elismerje bűnösségét, mert nem követett el semmiféle bűncselekményt. Így 2020 júliusban vádat emelt ellene az ügyészség.
Ártatlanságát most a bíróságon akarja bizonyítani.
A váddá emelt zaklatás
Az ügyészség most zaklatással vádolja Pető Attilát a soha meg nem válaszolt SMS-ei és soha fel nem vett telefonhívásai miatt. Vajon mi mást csinálhat az az évek óta hitegetett ember, akinek megkereséseire nem válaszol az ügyintéző? Újra próbálkozik.
A vád tárgya még az is, hogy kétszer személyesen kereste fel Snell püspököt is, és többször telefonált neki és Sülleinek is. A büntetőjog kivont pallosával lép fel az állam az ellen is, hogy Pető hat bíráló SMS-t írt a vizsgálatot vezető Sülleinek, aki 2019 júniusában kurta levélben közölte vele, hogy a Balázs atya elleni vizsgálatot már 2016-ban lezárták. De az ügyész szerint az is a Btk.-ba ütközik, hogy Pető két e-mailt küldött Süllei Lászlónak, miszerint továbbra is tisztességes bocsánatkérést és a fű alatt lefolytatott eljárások kivizsgálását várja.
Ahogyan az is büntetendő a vádirat szerint, hogy a papi pedofília egykori áldozata kétszer szórólapokat helyezett el a budapesti Szent István Bazilikában.
Fontos tudni, a zaklatás vétsége nem azonos a mindennapos nyelvhasználat szerinti „szexuális zaklatás” fogalmával. A Btk. szerint zaklatást követel az, „aki abból a célból, hogy mást megfélemlítsen, vagy más magánéletébe, illetve mindennapi életvitelébe önkényesen beavatkozzon, őt rendszeresen vagy tartósan háborgatja”. Alapesetben ez egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Azzal, hogy Pető nem fogadta el az ügyészség megrovását, most ezt a büntetést kockáztatja.
Miért a Helsinki?
„Mérhetetlen igazságtalanság, hogy Pető Attilának kell bíróság elé állnia, őt viszik el bilincsben a rendőrök azok feljelentése alapján, akik tétlenek voltak, amikor az áldozatokat kellett volna megvédeniük, és a megfelelő eljárásokat kialakítaniuk a gyerekek támogatására” – kommentálja az ügyet Pető Attila védője, Ivány Borbála, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje.
Civil jogvédő egyesületünk eddig nem foglalkozott papi vagy bármiféle gyermekmolesztálási ügyekkel, csak elvétve képviselte szexuális erőszak gyermekáldozatait. Nem azért, mintha nem volna fontos ez az áldozatvédő munka, de mi nem számítunk a terület specialistáinak. Több nagyszerű jogvédő és segítő szervezet professzionálisan foglalkozik ezekkel az ügyekkel és az áldozatokkal.
A legtöbb tapasztalattal rendelkezünk viszont a rendőri jogsértések áldozatainak képviseletében. Így is keresett meg minket Pető Attila rögtön azután, hogy a rendőrök előállították és önkényesen fogva tartották. Mi szívesen képviseltük volna őt a rendőrség elleni eljárásban, de akkor úgy döntött – próbálva szabadulni az ügytől –, nem akar panaszt tenni az intézkedés ellen. Aztán amikor az ügyészség bírósági közreműködéssel újraindította a büntetőeljárást, és megrovással kívánta lezárni az ügyet, ismét felkeresett minket. Döntenünk kellett, hogy elvállaljuk-e a védelmét.
A Magyar Helsinki Bizottság ügyfelei minden esetben a hatalom, többnyire az állam jogsértéseinek és önkényének áldozatai. Itt is erről van szó. Ráadásul ügyfelünk példamutatóan bátran viselkedett már gyerekként is, és bár egyháza és az állam is minden megtett azért, hogy maradjon csöndben, és temesse el magában a sérelmeit és fájdalmát, erre nem volt hajlandó. Így elvállatuk a hatalommal szemben magára maradó férfi védelmét az ellene folyó büntetőperben.
Igazságkeresés
És hogy ő miért ragaszkodik ennyire az igazához?
„Gyerekkoromban szexuális bántalmazás áldozata voltam, amiről évekig egyáltalán nem, vagy csak nehezen tudtam beszélni. Amikor szerettem volna, hogy mindennek következményei legyenek, akkor nem kaptam segítséget azoktól az emberektől, akikre felnéztem és akikben megbíztam. A pap, akit apámként szerettem cserbenhagyott. A bántások, csalódások arra sarkalltak, hogy küzdjek azért, hogy mással ne történhessen meg, hogy gyerekként a papja az alsónadrágjába nyúl, és akiktől majd segítséget kér, éppen azok alázzák meg. Ezt a célomat végig tisztelettel, tisztességesen és bűnös, jogtalan eszközök nélkül próbáltam meg elérni. Mélyen vallásos, istenfélő ember vagyok, akinek fontos az egyháza, annak megújulása, az, hogy annak elöljárói meghallják azoknak a hangját, akik elesettek, kétségbeesettek és segítséget kérnek”
– von mérleget az utóbbi 22 nehéz évéről ügyfelünk.