Parázs vita zajlik arról, maradt-e még valami a választások tisztasága felett őrködni hivatott intézmények pártatlanságából. A Nemzeti Választási Bizottság és az Alkotmánybíróság után a kormányerő vajon a rendesbíróságokat is maga alá gyűrte-e már teljesen? Még nincs itt a vég, de a kormány már igen jól áll itt is. Ezt mutatja a népszavazás érvénytelensége mellett kampányoló civil szervezetek elleni bírságolások jogorvoslati kálváriája is.
A kormány április 3-i népszavazása eredménytelen lett, majd április 8-án a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) gyenge jogi érvekkel megbírságolt több civil szervezetet, akik (nem mindegyik) részt vettek a Népszavazz te is érvénytelenül kampányban.
A Kúria a bírósági felülvizsgálati eljárásokban részben a civileknek adott igazat, de két ügyben alkalmatlannak találta érdemi vizsgálatra (formai előírások megsértése miatt) a civil szervezetek felülvizsgálati kérelmeit. Az Alkotmánybíróság nem okozott meglepetést, szintén visszautasította ebben a két ügyben a civilek alkotmányjogi panaszait. A jogi indokolás hiányossága és a józan ész bukása felveti a kérdést: politikai döntések születtek? Az alábbiakban összefoglaljuk a döntéseket és azok legfontosabb hibáit.
Kampány a homofób népszavazás ellen
A kormány népszavazási kérdéseit több civil szervezet úgy ítélte meg, hogy azok nem értelmesek, nem lehet rájuk valódi választ adni. Két civil szervezet, az Amnesty International Magyarország és a Háttér Társaság a jogszabályok által biztosított lehetőségükkel élve népszavazási kampányt indított. Ehhez más szervezetek is csatlakoztak. A kampányidőszak előtt, még januárban számos szervezet aláírt egy nyilatkozatot, miszerint a népszavazási kérdések érvénytelenek, így azokra csak érvénytelen válasz adható.
A népszavazáson való részvétel minden választópolgárnak a saját döntése, mint ahogy az is, hogy milyen választ adnak részvétel esetén. Mindenki úgy x-el, ahogy jónak látja, és azt ír a szavazólapra, ami akar. A népszavazás a közvetlen hatalomgyakorlás eszköze, tehát amennyiben érvényes és eredményes a népszavazás, akkor választópolgárok válaszának megfelelően kell az Országgyűlésnek döntést hoznia, amitől három éven keresztül nem térhet el.
Azonban amikor manipulatívak a kérdések, és nem adnak valós választási lehetőséget, akár csak nem érdekli a téma az adott választópolgárt, vagy például nem ő akar dönteni róla, hanem azt szeretné, hogy választott képviselői döntsenek a parlamentben, akkor távol maradhat a népszavazástól vagy szavazhat érvénytelenül is. A kampányban pedig a kampányt folytató szervezet igyekszik befolyásolni a választók véleményét (ez a kampány maga), ami alapján majd minden választópolgár eldönti, hogy milyen szavazatot húz be a szavazófülke magányában.
A kampány során a civil szervezetek és magánemberek a véleménynyilvánítás szabadságát gyakorolják, ami a legmagasabb szinten védett alapjogok közé tartozik.
Az április 3-i népszavazáson az összes választópolgár 47,6% szavazott érvényesen, 20,91% érvénytelenül, 31,49% pedig nem vett részt. A népszavazás érvényességéhez az összes választópolgár több mint felének érvényes szavazatot kellett volna adni.
Az NVB határozatai
A Nemzeti Választási Bizottság április 8-án öt határozatot hozott civil szervezetek különböző formációival szemben (324/2022., 325/2022., 327/2022., 328/2022., 329/2022. sz. NVB határozatok). Az összes határozat arról szólt, hogy az NVB megállapította a jogsértést, emelett három ügyben bírságot is szabott ki (324/2022., 325/2022., 327/2022. sz. határozatok), két ügyben nem bírságolt (328/2022., 329/2022. sz. NVB határozatok).
Nagyon hasonló tartalmú kifogások alapján indult az NVB előtt az öt eljárás. A valószínűleg a homofób Mi Hazánk párthoz és szövetségeseihez kötődő kifogástevők arra hivatkoztak, hogy a Népszavazz te is érvénytelenül kampány „ellehetetleníteni törekszik a népszavazást és a választópolgárok valós akaratának megismerését”, sérti a választási eljárás választás tisztaságának megóvására, valamint a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlásra vonatkozó alapelveit. Továbbá hivatkoztak egy mondatra egy korábbi NVB határozatból, miszerint „az érvénytelen szavazat egy jogsértő szavazat, szembemegy a népszavazás céljával és a Ve. [választási eljárásról szóló törvény] rendelkezéseivel, az ilyen szavazatra való buzdítás ezért egy jogellenes tevékenység”.
Nem világos, egyáltalán hogyan kerülhetett bele ez a szerencsétlen és értelmetlen mondat a határozatba, de utólag biztosan nagy kárt okozott. Mert hát miért is volna jogsértő érvénytelenül szavazni - akár véletlenül vagy tudatosan. Semmi nem tiltja, és a választási titkossága eleve lehetetlenné teszi, hogy a „jogsértő választópolgárt” bármiféle szankció érhesse. Az érvénytelen szavazatért kampányolás jogszerűségét pár héttel korábban még az NVB is elismerte ([15] bekezdés).
Ha közvetlenül a polgárt nem lehet szankcionálni, akkor tán az érvénytelen szavazatok mellett kampányoló civil szervezeteket kellene?
Más dolgokra sem könnyű választ adni. Nem tudjuk azt sem például, mi alapján gondolták a kifogástevők, hogy a választópolgárok akarata ne lenne megismerhető, ha érvénytelenül szavaznak, se azt, hogy az érvénytelen szavazat adására buzdítás, miért lehetetlenítené el a népszavazást, mint demokratikus intézményt.
Az sem derült ki, hogy pontosan milyen jogszabály rosszhiszemű, rendeltetésellenes gyakorlása valósult meg. Ez nem meglepő, mivel nincs ilyen jogszabály. Mellesleg az NVB-től idézett mondat is értelmetlen (csakúgy, mint a népszavazási kérdések), mert nem sért semmilyen jogot az érvénytelen szavazat, hanem a joggyakorlásnak egy módja.
Rosszhiszemű a rendeltetése
Az NVB mind az öt ügyben szó szerint ugyanúgy érvelt a bírságok kiszabásának kivételével. A választás tisztasága alapelv sérelmét nem állapította meg egyik esetben sem, de a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvének sérelmét igen.
Egyrészt leszögezte az NVB, hogy fenntartja a mondatot, amit a kifogástevő hivatkozott a korábbi NVB határozatból. Másrészt viszont leírta, hogy természetesen a választópolgári akarat „testet ölthet akár egy érvénytelen szavazat formájában is”. Jogsértő az érvénytelen szavazat, de a választói akarat kifejezhető érvénytelen szavazattal is? Legyen ez az első számú ellentmondás.
Az NVB megfogalmazásában „két pilléren” nyugodott az indokolása. Az „első pillér” arról szólt, hogy amikor valaki népszavazási kérdést akar benyújtani, akkor azt úgy kell megfogalmaznia, hogy egy világos kérdés legyen, amire „igennel” vagy „nemmel” lehet válaszolni. Ennek a „pillérnek” semmi köze nincs a népszavazási kampányhoz vagy a népszavazás napjához. A második számú fő ellentmondás tehát az, hogy az NVB összekeverte a népszavazási kérdés hitelesítését a népszavazási kampánnyal és a népszavazással.
A „második pillérről” azt mondta az NVB, hogy mivel a népszavazási kérdés úgy van megfogalmazva, hogy arra „igen” vagy „nem” választ lehet adni, és az érvényes és eredményes népszavazás alapján az országgyűlésnek törvényt kell alkotnia, a népszavazás alkotmányos céljával és a mögötte meghúzódó jogalkotói akarattal ellentétes az érvénytelen szavazásra buzdítás. Ugyanakkor csak azért, mert az Alaptörvény szerint a népszavazás akkor keletkeztet kötelezettséget az Országgyűlésre nézve, ha érvényes és eredményes, ez nyilvánvalóan nem jelenti azt, hogy muszáj lenne eredményessé tenni a népszavazást. Előfordulhat az is, hogy nem akarjuk, hogy eredményes legyen, mert értelmetlennek tartjuk a kérdéseket, vagy mert nem érdekel minket a téma, és nem kívánjuk az Országgyűléstől, hogy törvényt alkosson róla. Ezt történt ez esetben is.
A népszavazás elvárt iránya
A határozat vége felé az NVB eddig sem sziklaszilárd érvelése ismét megbicsaklik. Az NVB is elismeri, hogy „a szavazólapon a választópolgári válasz három módon jelenhet meg: igen, nem és érvénytelen szavazat”. A következő bekezdésben pedig azt írja, hogy “a Bizottság [NVB] összefoglalóan hangsúlyozza: a választópolgári akarat kinyilvánítása előtt, még mielőtt az a szavazólapon megjelenne, a választási kampány azon iránya, amely az érvénytelen szavazásra buzdít a jogintézmény alkotmányos céljával az Nsztv. [népszavazási törvény] és a Ve. [választási eljárásról szóló törvény] szellemével össze nem egyeztethető, visszaélésszerű joggyakorlásnak minősül.”
De mit is mond ezzel az NVB? Lehet érvénytelenül szavazni, az a választói akarat kifejeződése. De nem lehet kampányolni a választói akarat egyik lehetséges kifejeződése, az érvénytelen szavazat adása érdekében? Pedig pont ez a kampány: a választói akarat befolyásolására törekvés.
A civil szervezetek információt szolgáltattak a választópolgároknak, miszerint ők az érvénytelen szavazatot gondolják a legjobbnak, a választópolgárok pedig eldöntötték, hogy hogyan szavaznak. A józan ész is elbukott az NVB indokolásában.
Emlékezzünk csak: a népszavazást maga a kormány kezdeményezte fél órával azután, hogy ezt egy kormányrendeletben a veszélyhelyzetre hivatkozva lehetővé tette, majd a választók pénzén kampányolt a „nem” szavazatért teletömte a kampányt homofób és transzfób üzenetekkel.
Pártatlanság hiánya
A kifogásokat már eleve el kellett volna utasítani érdemi vizsgálat nélkül mivel nem tartalmazták a jogszabálysértés megjelölését és annak mibenlétének kifejtését. De legalább a határozatokban meg lehetett volna jelölni a látszat kedvéért azt a jogszabályt, amit az NVB szerint nem rendeltetésszerűen gyakoroltak a civil szervezetek. Igaz, egyelőre ilyen még nincs.
Az NVB pártatlanságát (pártosságát) jól mutatja, hogy míg más ügyekben a Magyar Helsinki Bizottság által benyújtott három kifogás közül kettő esetében nyilatkoztatta a kifogással érintetteket, most egyik civil szervezetnek sem biztosított lehetőséget, hogy ismertesse ellenérveit.
Két szervezet, az Amnesty International Magyarország és Háttér Társaság 3-3 milliós bírságot kapott. 16 szervezet (akik közül egy nem is jogalany, mert csak egy informális tömörülés) 176 400 forintos bírságot kaptak egyenként, a negyedik döntésben az Amnesty International Magyarország és a Háttér Társaság együttesen nem kapott bírságot, egy ötödik határozatban pedig a TASZ jogsértését állapította meg az NVB, de szintén nem bírságolt.
Érdemes megnézni a bírságok kiszabásának „rendjét”. Az egy döntésben megbírságolt sok szervezet esetében arra hivatkozik az NVB, hogy szükséges a bírság kiszabása, mert ismétlődő a jogsértés, több alkalommal kerültek ki érvénytelen szavazatra buzdító posztok. Csakhogy az NVB elfelejtette, hogy ennek a döntésnek az alapja a nyilatkozat volt, amit a szervezetek januárban aláírtak, ami után több, később megbírságolt szervezet nem is vett részt a kampányban.
A 3-3 milliós nagy összegű bírságoknál azt írta az NVB, hogy enyhítő körülményként értékelte, korábban nem kellett bírságot kiszabni a szervezetekre. Ugyanakkor a bírság a lehető legmagasabb összeg volt, tehát nem enyhült az enyhítő körülmény ellenére sem. Mellesleg a 2022-es kampányidőszakban nem szabott ki az NVB még csak megközelítőleg hasonló összegű bírságokat sem.
Azokban a döntésekben, ahol nem szabott ki bírságot az NVB, azt írta a határozatban, hogy nem látta indokoltnak a bírság kiszabását annak ellenére, hogy a döntése egyebekben szó szerint megegyezett a másik hárommal. A jogbiztonság kudarca ez a slendrián mérlegelés és indokolás (is).
A Kúria érdemi vizsgálat nélkül elutasító végzései
A határozatok megváltoztatása és a kifogások teljes elutasítása érdekében a civil szervezetek felülvizsgálati kérelmeket nyújtottak be a Kúriához. Az öt ügyből három esetben megváltoztatta a Kúria az NVB döntését (Kvk.V.39.421/2022/5., Kvk.V.39.422/2022/3., Kvk.VI.39.423/2022/6.), és elutasította az ügyek alapjául szolgáló kifogásokat, kettő esetben azonban érdemi vizsgálat nélkül elutasította a felülvizsgálati kérelmeket (Kvk.IV.39.419/2022/4., Kvk.IV.39.420/2022/4.).
Az érdemi vizsgálat nélküli elutasítás egy jó kibúvó, mert ilyenkor nem kell a tényleges jogi érveket vizsgálni, és azok tekintetében érdemben döntést hozni.
A érdemi vizsgálat nélküli elutasítást azzal indokolta a Kúria, hogy a felülvizsgálati kérelemben nem volt összekötve a jogszabálysértés megjelölése és mibenlétének indokolása, hogy hogyan sérült a jogszabály. Ám a Kúria a végzéseiben összegezve leírta, hogy mi szerepelt a felülvizsgálati kérelmekben, és éppen az olvasható az összefoglalóban, amit pár bekezdéssel később hiányolt: a jogsértés és az azzal kapcsolatos érdemi érvek.
A két végzésben a Kúria jogi indokolásának szövege egyezett annak ellenére egymással, hogy legalább részben nem ugyanazok a bírók jártak el. A civil szervezetek felülvizsgálati kérelmeikben leírták, hogy az érvénytelen szavazat adására buzdítás a véleménynyilvánítás szabadsága [Alaptörvény IX. cikk (1)] körébe tartozik, ami a civil szervezetek alapjoga is [Alaptörvény I. cikk (4)], és csak tételes, kifejezett jogszabályi rendelkezés alapján, a szükségességi-arányossági teszt elvégzése után korlátozható, amennyiben a korlátozás más alapjog sérelme érdekében elkerülhetetlen [Alaptörvény I. cikk (3)].
Miután nincs más alapjogsérelem, tételes jogi korlát, az NVB határozata az Alaptörvény által megengedetteken túl korlátozta a civil szervezetek véleménynyilvánítási jogát, ezáltal pedig az NVB határozata megsértette a rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét. Mindezen érvek ellenére mondta ki a Kúria szó szerint ugyanazt a két döntésében:
nem írták le a kérelmezők, hogy milyen konkrét összefüggések alapján jogsértő a határozat
[DE! leírták],
miért nem megfelelő az NVB által adott jogértelmezés
[DE! leírták],
milyen alapjogi érdekmérlegelés lenne megfelelő
[DE! leírták, még pedig azt, hogy figyelmen kívül hagyta az NVB az Alaptörvényben írt mérlegelési kötelezettséget, és nyilván az lett volna helyes, ha nem hagyja figyelmen kívül],
milyen jog áll szemben milyen joggal
[DE! leírták, hogy a véleménynyilvánítás joga elsőbbséget élvez az Alaptörvény szerint, míg egyébként az NVB nem hivatkozott semmilyen megsértett jogszabályra, csak arra, hogy szerinte mire gondolt a jogalkotó, amikor a népszavazás lehetőségét biztosította],
vagy milyen következtetés levonását tartanák helyesnek a rendeltetésszerű joggyakorlás szempontjából
[DE! leírták, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának az elismerését és a kifogás elutasítását tartaná helyesnek].
A felülvizsgálati kérelemben a civil szervezetek hivatkoztak arra is, hogy az NVB határozatának indokolása hiányos. Erre válaszolta a Kúria azt, hogy jogszabály szerint nem tudja új eljárásra kötelezni az NVB-t. Ugyanakkor a civil szervezetek nem kérték, hogy új eljárás legyen, hanem azt kérték, hogy az NVB döntését változtassa meg a Kúria, mivel az nem felel meg e körben sem a jogszabályban előírt indokolási kötelezettségnek.
Az Alkotmánybíróság végzései
Az Alkotmánybírósághoz fordul a két szervezet alkotmányjogi panaszokkal (panaszok itt és itt), amiben indítványozták a Kúria érdemi vizsgálat nélkül elutasító döntéseinek megsemmisítését, mert a Kúria megsértette a tisztességes eljáráshoz fűződő alapjogukat, valamint a véleménynyilvánításhoz való jogukat is.
Az indítványok szerint azzal sérült a civil szervezetek tisztességes eljáráshoz fűződő alapjoga, hogy a Kúria nem vizsgálta meg kellő alapossággal a felülvizsgálati kérelmeiket, és így arra jutott, hogy érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítania azokat.
A civil szervezetek szerint a véleménynyilvánításhoz fűződő alapjoguk is sérült, mivel a Kúria nem vizsgálta meg a felülvizsgálati kérelmeiket, és ezáltal nem orvosolta a véleménynyilvánítási szabadságuk sérelmét. Az Alkotmánybíróság szerint “az indítvány a Kúria eljárásával, a Ve. [választási eljárásról szóló törvény] és a panaszra okot adó ügyben előterjesztett kérelem egymásra vonatkoztatott értelmezésével összefüggésben nem vetett fel alapvető alkotmányjogi jelentőségűként értékelhető kérdést, illetve olyat, amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét” (IV/984/2022., IV/985/2022. AB határozatok).
Pedig hát éppen azért írták alkotmányjogi panaszaikban a civil szervezetek, hogy a Kúria megsértette a tisztességes eljáráshoz fűződő alapjogukat.
A jogállamiság lényege, hogy előre kiszámítható, átlátható szabályokat kell mindenkinek követnie, és amennyiben jogorvoslattal él, független bíróságok ezek alapján fognak dönteni az ügyében részrehajlás nélkül. Tehát nem utólag érvényesítenek hatóságok, állami szervek a hatalomnak, a kormányerőnek nem tetsző eredményt hozó tevékenységre egy a jogszabályok által nem előírt követelményt. A bíróságok pedig nem a döntés alól kibújva, a jogszabályok kötetlen értelmezésével, és a jogkereső polgárt a szerencsére bízva hoznak döntést.
A Háttér Társaságnak igazságtalanul 3 milliós bírságot kell fizetnie azért, mert amellett kampányolt, hogy a homo- és transzfób népszavazás ne legyen érvényes. Segíts neki itt, hogy ki tudja fizetni a bírságot, és tovább tudjon dolgozni a társadalmi elfogadásért.