A bírák kirendeléséről szóló szabályokban kódolva van a visszaélés lehetősége. Ezt kihasználva a Kúrián az elmúlt években a törvényes kereteken túlmutató kirendelési gyakorlat alakult ki. A Magyar Helsinki Bizottság kutatása bemutatja, hogy az önkényes kirendelési gyakorlat mennyiben veszélyezteti a bíráskodás függetlenségét, és mennyiben növeli a bírák megfelelési kényszereit.
Az elmúlt két évben kiugróan nagy számban ítélkeztek kirendelt bírák a Kúrián. A kirendelés a bírák esetében egy rendkívüli szolgálatteljesítési forma, amelyre csak ideiglenesen, törvényben meghatározott okból kerülhet sor. A törvényi szabályozás azonban számos kérdésben hagy szabadságot a bírósági vezetőknek, köztük a Kúria mindenkori elnökének is. A Magyar Helsinki Bizottság egy kutatás keretében áttekintette az elmúlt években közzétett, bírói kirendelésekről szóló határozatokat, amelyekből kiderül, hogy a Kúria esetében a törvényes kereteken minden szempontból túlmutató gyakorlat alakult ki. A Kúria jelenlegi elnökének nyilvános megszólalásai csak megerősítették a jogintézmény rendeltetésellenes alkalmazásának gyanúját.
Elmozdíthatatlan, de kirendelhető
A bírák személyi függetlenségének egyik legfontosabb biztosítéka az elmozdíthatatlanság, ami annyit tesz, hogy a bírák akaratuk ellenére nem vonhatók el folyamatban lévő ügyeiktől, nem bocsáthatók el, és más módon sem mozdíthatók el pozíciójukból. Az elmozdíthatatlanság az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint „a bírák döntési autonómiájának biztosítéka, mivel kizárja annak lehetőségét, hogy [a bírót] a törvényeknek és lelkiismeretének megfelelő ítélete miatt közvetett, a szolgálati jogviszonyával összefüggő retorzió érje”.
A bírák elmozdíthatatlansága egyúttal a független, pártatlan bírósághoz való jog garanciája is, amely biztosítja, hogy senkit sem vonhatnak el a törvényes bírájától.
A kirendelés valójában egy kivétel az elmozdíthatatlanság főszabálya alól. Kirendelés esetén ugyanis ténylegesen a bírák elmozdítására és ideiglenes áthelyezésére kerül sor, ami egyúttal azzal is járhat, hogy valamennyi ügyüket át kell adniuk egy másik bírónak. Kirendelés esetén a bíró egy olyan álláshelyen teljesíthet bírói szolgálatot, amelyet nem pályázat útján nyert el.
A Kúriára történő kirendelések esetén ennek különös jelentősége van, hiszen a legfelsőbb bírói fórumról van szó, ahol az ügyek véglegesen dőlnek el. Nem mindegy ezért, hogy milyen szakmai életút áll az ügyek elbírálásában részt vevő bírák mögött, és milyen eljárás eredményeként kerülnek döntési pozícióba.
Éppen azért, mert a bírói függetlenség és a törvényes bíróhoz való jog kiemelt garanciáját rontja le, jogállamban a kirendelés intézményét a törvényeknek alaposan körül kell bástyázniuk, hogy az önkényes jogalkalmazásnak semmilyen tere ne maradjon. A gyakorlatban pedig olyan körültekintően kell alkalmazni, hogy a visszaélésnek még a látszata se merüljön fel.
A jogi szabályozást és a közelmúlt kirendelési gyakorlatát áttekintő kutatás eredményeként a Magyar Helsinki Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a magyar törvényi szabályozásban kódolva van a visszaélés lehetősége.
A problémát a Kúrián eszközölt kirendelések példáján mutatjuk be, azon a bírói fórumon, ahol az ítélkező bírák személye és a tanácsok összetétele a legnagyobb jelentőséggel bír.
Az önkény lehetőségének törvényesítése
Míg az Alkotmánybíróság a történeti alkotmány vívmányai és a bírói függetlenség garanciái között tartja számon a bírák elmozdíthatatlanságát, az Alaptörvény explicit módon nem rögzíti az elmozdíthatatlanság követelményét, csupán annyit ír elő, hogy „a bírákat tisztségükből csak sarkalatos törvényben meghatározott okból és eljárás keretében lehet elmozdítani”. Ez a rendelkezés első pillantásra akár az elmozdíthatatlanság garanciájaként is értékelhető, ha azonban odalapozunk a sarkalatos törvény vonatkozó rendelkezéseihez – és azon belül is a kirendelésre vonatkozó szabályokhoz –, komoly problémákkal szembesülünk.
Mit mond a törvény?
Bíró kirendelésére a magyar törvények szerint két okból kerülhet sor: egyrészt a bíróságok közötti ügyteher egyenletes elosztásának biztosítása céljából, másrészt a kirendelt bíró szakmai fejlődésének elősegítése érdekében. Az első esetben a kirendelés tisztán szolgálati érdekeket szolgál (az ügyteher csökkentését), és akár a bíró hozzájárulása nélkül is elrendelhető, a második esetben viszont sokkal inkább a kirendelt bíró személyes érdekei, az ő szakmai fejlődése kerülnek előtérbe, így az érintett bíró hozzájárulása is szükséges.
A kirendelésről formálisan minden esetben az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke határoz. Van azonban egy lényeges különbség a kirendelés két jogalapja között: míg a szolgálati okból elrendelt kirendelés esetén a törvény az OBH-elnök mérlegelésére bízza a döntést, a szakmai fejlődés elősegítése céljából elrendelt kirendelésre csak a bírósági elnökök kezdeményezésére van lehetőség.
A Kúria esetében mindez azt jelenti, hogy szakmai fejlődés elősegítése céljából csak akkor lehet kirendelni egy bírót a Kúriára, ha azt a Kúria elnöke kezdeményezi.
Mit nem mond a törvény?
A törvény fent leírt rendelkezései önmagukban nem aggályosak és legitim célként fogadhatók el a bírák kirendelésére. A probléma nem is abban áll, amiről szólnak, hanem abban, amiről hallgatnak. Ahelyett ugyanis, hogy a sarkalatos törvényi rendelkezések objektív, világos és átlátható módon részleteznék a bírák kirendelésének szabályait, minden további kérdést teljes egészében az igazgatási vezetők (a bírósági elnökök és az OBH elnöke) mérlegelési jogkörébe utalnak. A teljes mérlegelési szabadsággal együtt azonban megteremtik a kirendelés visszaélésszerű alkalmazásának lehetőségét is.
Az alábbiakban a legfontosabb hiányosságokat vesszük sorra.
#1 Na, kinek a szakmai fejlődését segítsük elő?
A törvény semmilyen objektív szempontrendszert nem állít fel arra nézve, hogy a közel háromezer fős bírói szervezetrendszerből hogyan kell kiválasztani a kirendelt bírót. Ez a hiányosság a Kúria esetében hatványozottan problémás, különösen, ha a kirendelés célja annyira szubjektív és személyes, mint a kirendelt bíró szakmai fejlődésének elősegítése.
Miközben az elmúlt két évben a szakmai fejlődés céljából elrendelt kirendelések alkalmazása tömegessé vált a Kúrián, az, hogy a konkrét bírókat a Kúria elnöke milyen szempontok alapján választotta ki, teljesen homályos maradt. Kirívó példaként említhető egy járásbírósági bíró, akit Varga Zs. András kezdeményezésére 2021. szeptember 1-jétől rendeltek ki a Kúriára négy hónapra. A kirendelést később meghosszabbították, így összesen 11 hónapig ítélkezett a Kúrián járásbírósági bíróként anélkül, hogy a kiválasztását bármilyen módon indokolták volna.
Tudnivaló, hogy a bírósági hierarchiában a járásbíróság legalacsonyabb szint, afelett még kettő is van (a törvényszék és az ítélőtábla), és csak utánuk következik a Kúria. Szokatlan ekkora ugrás: mintha egy focista egyből az NB III.-ból kapna meghívót a válogatottba.
Vajon miért épp a legalacsonyabb szinten ítélkező bíró kirendelését kezdeményezte a Kúria elnöke? És a Magyarország 113 járásbíróságán ítélkező rengeteg járásbíró közül miért épp erre a bíróra esett a választása? A szabályozás teljes hiánya azt eredményezi, hogy Kúria elnöke tetszése szerint válogathat a bírák közül, és akár önkényes szempontok alapján is hozhat döntést.
#2 Indokolás nélkül döntünk
A törvény nem tartalmaz részletes szabályokat a kirendelésről szóló döntés meghozatalára, és a kirendelő határozat indokolását sem írja elő egyértelműen. Jogállamban az önkényesség és a joggal való visszaélés elleni garanciák egyike, hogy a hatóságoknak megfelelően meg kell indokolniuk a döntéseiket. A kirendelésről szóló döntés végső soron a bíró áthelyezésével és folyamatban lévő ügyeitől történő elvonásával jár, ezért a döntés jelentősége egy jogállamban megkövetelné, hogy a kirendelésről szóló határozatot átlátható eljárásban hozzák meg, és megfelelően indokolják.
Magyarországon – a Velencei Bizottság által korábban is bírált szabályok szerint – az ilyen döntéseket csak „szükséghez képest” kell indokolni. A szükséghez képesti indokolás kötelezettsége azt eredményezte, hogy az elmúlt két évben a Kúriát érintő kirendelésekről szóló döntések egyike sem tartalmazott indokolást. Emellett az is gyakran előfordult, hogy egyetlen határozat egyszerre több, akár 15 bíró kirendeléséről rendelkezett, bármiféle indokolás nélkül. Így sem a peres felek, sem a nyilvánosság számára nem megismerhető, hogy egy adott bírót miért rendeltek ki a Kúriára ítélkezni.
#3 Időbeli korlát nincs
A törvény nem rögzíti, hogy a kirendelés milyen időtartamra szólhat, és nem korlátozza a meghosszabbítás lehetőségét sem. Ez a gyakorlatban azt eredményezi, hogy a kirendelésről szóló döntés időbeli korlát nélkül meghosszabbítható, és így a határozatok sorozatával összességében több évre is ki lehet rendelni ugyanazt az egy bírót, akár a Kúriára is.
Ez a megoldás extrém esetben arra is használható, hogy a megüresedett bírói álláshelyeket pályázat helyett kirendelés útján töltsék be, akár több éven át is. A Kúrián kialakult gyakorlat ebből a szempontból egészen kirívónak bizonyult.
Tömeges a szakmai fejlődés
A Kúriára az elmúlt két évben kizárólag szakmai fejlődés elősegítése céljából rendeltek ki bírót, nem is keveset. 2019-ben 96 fő volt a Kúria engedélyezett bírói létszáma, ehhez képest 15 bírókirendelésről szóló határozat született (a teljes kúriai bírói létszámra vetítve ez közel 16%-os arányt jelent, ami már önmagában elég magas arány). 2020-ban 113 főre emelkedett a Kúria engedélyezett bírói létszáma, ehhez képest csak ebben az évben 43 bírókirendelésről szóló határozat született (ez a megemelt bírói létszámra vetítve is már közel 38%-os arányt jelent, ami extrém magas). 2021-ben a 114 fős engedélyezett bírói létszámhoz képest 39 bírókirendelésről szóló határozat született, ami a bírói létszámra vetítve 34%-os arányt jelent.
A Kúrián tehát tömegessé vált a kirendelés alkalmazása, és minden egyes bírót az ő szakmai fejlődése elősegítése érdekében rendeltek ki. Ez egyben azt is jelenti, hogy a kirendeléseket minden esetben a Kúria elnöke kezdeményezte.
Elhúzódó elősegítés
Noha a kirendelésről szóló határozatok az esetek többségében csupán néhány hónapra szóltak, azokat több alkalommal is meghosszabbították, így végül számos olyan bíró is volt, akit egy évnél is hosszabb időre rendeltek ki a szakmai fejlődés elősegítése céljából.
Néhány bíró esetében a kirendelés a kétéves időtartamot is elérte vagy meghaladta.
A leghosszabb ideig húzódó „szakmai fejlődés” két év három hónapig tartott, ehhez ugyanannak a bírónak ötszöri egymást követő kirendelésére volt szükség. Vajon milyen észszerű okkal lehetett volna megindokolni azt a határozatot, amelyben Varga Zs. András, a Kúria elnöke kezdeményezésére – másfél évi sorozatos kirendelést követően – ötödszörre is pont ugyanannak a bírónak a szakmai fejlődését segítette elő a kirendelés?
Az észszerűtlenül hosszú ideig tartó kirendelések önmagukban megkérdőjelezik, hogy ezekre a kirendelésekre valóban a határozatban megjelölt törvényes cél érdekében került sor. A több évig húzódó kirendelések önmagukban ellentmondanak a kirendelés ideiglenes, átmeneti jellegének. Kevéssé palástolja a visszaélésszerű alkalmazást, hogy maguk a határozatok soha nem egyben egy vagy két évig tartó kirendelésről szólnak, hanem sokszor csak néhány hónapnyi, egymást követő rendkívüli szolgálatról rendelkeznek.
A Magyar Helsinki Bizottság által készített kutatás eredményei azonban nem csak a kirendelések törvényi októl eltérő alkalmazására mutatnak rá.
A feldolgozott adatokból az is kiderül, hogy a hosszú távú kirendelések erős összefüggést mutatnak a későbbi bírói kinevezésekkel.
Kirendelés útján nyert kinevezés
Az önmagában aggasztó, hogy homályos szempontok alapján kiválasztott bírók végeznek ítélkező tevékenységet a Kúrián. Súlyosabb probléma azonban, hogy a kirendelt bírókat utóbb nagy számban nevezték ki az időközben megnyíló kúriai álláshelyekre.
- 2019-ben a meghirdetett öt kúriai bírói álláshelyből négyet olyan bíróval töltöttek be, aki közvetlenül a pályázatot megelőzően kirendelt bíróként szolgált a Kúrián, sőt, mind a négy bíró a pályázat elbírálása idején is a Kúrián dolgozott.
- 2020-ban kilenc kúriai bírói álláshelyre írtak ki pályázatot, ezek közül hat álláshelyet olyan bíró nyert el, aki közvetlenül a pályázatot megelőzően kirendelt bíróként szolgált a Kúrián, és a pályázat elbírálása idején is ott ítélkeztek.
- 2021-ben tizenegy kúriai bírói álláshelyre írtak ki pályázatot, ezek közül hat álláshelyet olyan bíró nyert el, aki közvetlenül a pályázatot megelőzően kirendelt bíróként szolgált a Kúrián, és a pályázat elbírálása idején is ott ítélkeztek. (Az ebben az évben kinevezett bírák közül mások kinevezését a Kúria elnöke törvénybe ütköző eljárásban bírálta el.)
- 2022 szeptemberéig hét kúriai bírói álláshelyre írtak ki pályázatot, ezek közül négy álláshelyet olyan bíró nyert el, aki korábban kirendelt bíróként szolgált a Kúrián.
„Meghívásos rendszer”
A fenti számok azt mutatják, hogy a kúriai álláshelyek többségét az elmúlt években olyan bírókkal töltötték fel, akik a kinevezésüket megelőzően – a Kúria elnökének kezdeményezésére – már a Kúrián ítélkeztek. Vagyis ilyen értelemben a kirendelés egyfajta előszobája lett a kúriai bíróvá történő kinevezésnek, egy olyan ideiglenes pozíció, aminek a betöltésére a Kúria elnöke a kirendelés kezdeményezésével személyesen invitálja meg a bírákat, és ami azzal kecsegtet, hogy később az arra érdemes bírák végleges kinevezést is nyerhetnek.
Az Országos Bírói Tanács (OBT) 2022 tavaszán több alkalommal is napirendre vette a kirendelések problémáját. A kirendeléseket vizsgáló bizottság összefoglalója alapján az OBT egyik tagja szerint „felmerül annak a gyanúja, hogy itt valóban egy meghívásos rendszer is üzemel”. Ez a fajta „meghívásos rendszer” más szempontból is problémás.
A pályázati rendszer lerontása
Egyrészt ez a gyakorlat nyilvánvalóan szembemegy a pályázati rendszer lényegével, amely szerint a bírói előmenetel alapja a szakmai életút és a teljesítmény, az előrelépés feltételeit pedig a kiszámíthatóság, a biztonság és az esélyegyenlőség jellemzik. A Kúria elnökének kirendelési gyakorlata a bírói életpályamodell ezen fontos alapelveit rontja le. Az Országos Bírói Tanács tagjai 2022. májusi ülésükön aggodalmukat fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy „egyenlőtlen esélyeket is hordozhat magában a kirendelések elburjánzott gyakorlata. A kirendelt bíró előnnyel indulhat egy magasabb szintű bíróság bírói pályázatán.”
A kirendelt bírák által szerzett indokolatlan előny a Kúriára kiírt pályázatok esetében egészen kézzelfoghatóvá vált, ugyanis néhány pályázat esetén az álláshely betöltése szempontjából speciális feltételként is megjelent a Kúrián szerzett gyakorlat. 2021-22-ben öt pályázati kiírás esetében előnyt jelentő feltételként szerepelt „a Kúrián jogorvoslati eljárásokban szerzett gyakorlat” vagy „a kúriai felülvizsgálatban szerzett hosszabb idejű tapasztalat”. Ezeknek a pályázati feltételeknek kizárólag a Kúriára kirendelt bírák tudtak eleget tenni, azok, akiket korábban a Kúria elnöke több ezer bíró közül, átláthatatlan szempontok szerint választott ki.
Alig leplezett próbaidő
Másrészt ebben a rendszerben a kirendelés egyfajta tesztidőszak is a bírák számára, aminek lejártát követően a kirendelt bíró kúriai bírói kinevezést nyerhet. A probléma csupán az, hogy az előléptetést megelőző próbaidő alkalmazását a bírák esetében a törvény – nem véletlenül – nem teszi lehetővé.
A nemzetközi standardok szerint a próbaidő minden formája veszélyezteti a bírói függetlenséget és a pártatlan ítélkezést, hiszen ilyen esetben bírák szó szerint függő helyzetben ítélkeznek: abban a reményben végzik a munkájukat, hogy az adott bírói tisztségre végleges kinevezést nyernek. Ez a fajta függőség egyben kiszolgáltatottá is teszi a bírákat, és arra ösztönözheti őket, hogy a Kúria elnöke vélt vagy valós elvárásainak megfelelően döntsön – még akkor is, ha ez az akarat nincs kifejezetten kinyilvánítva.
Mindez végső soron aláássa a peres felek tisztességes eljáráshoz való jogát. Éppen ezért a bírói előmenetel során a törvények soha nem teszik lehetővé a próbaidő alkalmazását. A bírák előmenetele a törvények szerint nem próbaidő során, hanem a korábbi álláshelyükön elvégzett munkájuk alapján, pályázati rendszerben dől el.
Törésteszt a Kúrián
Az adatok önmagukban igazolják a kirendelés próbaidőszerű alkalmazását és a bírói pályázati rendszer meghívásos rendszerré történő átalakítását. Ha ezek után is maradt volna bármiféle kétségünk a kirendelések visszaélésszerű alkalmazásával kapcsolatban, azt Varga Zs. András utóbb végleg eloszlatta. A Kúria elnöke ugyanis több alkalommal is nyilvánosan elismerte, hogy a kirendelések célja ténylegesen az volt, hogy teszteljék a bírák alkalmasságát.
Emellett egy olyan jogértelmezést is fűzött a kirendelésekről szóló törvényi szabályozáshoz, amely a kirendelt bírák teljes kiszolgáltatottságát eredményezi, és lehetővé teszi, hogy a Kúria elnöke a próbaidő azonnali hatályú megszüntetéséhez hasonlóan szüntesse meg a kirendeléseket – minden törvényi alap nélkül.
Az Országos Bírói Tanács 2022 januárjában egy bizottságot hozott létre, hogy megvizsgálja az OBH elnökének kirendelési gyakorlatát. A bizottság tevékenysége kapcsán több alkalommal is napirendre került a kirendelések gyakorlata, és Varga Zs. András az OBT tagjaként több alkalommal is hozzászólt a felmerült problémákhoz. Az alábbiakban kiemeljük azokat a nyilatkozatokat, amelyekben Varga Zs. András megerősíti a kirendelésekkel kapcsolatos aggályainkat.
Varga Zs. négy mondása
#1 „Megértem, hogy kíváncsiak kollégák”
A Kúria elnöke mindenekelőtt vitatta, hogy az OBT-nek hatásköre lenne a kirendelési gyakorlat vizsgálatára. 2022 áprilisában, a kirendelések vizsgálatával kapcsolatos vita során így fogalmazott: „Sehol nincs olyan hatáskör, hogy az egyes bírósági elnökök kirendelési igényét ellenőrizhetné az OBT, és sehol nincs olyan hatáskör, hogy az egyedi döntéseket megnézhetné és megvizsgálhatná. [...] Természetesen megértem, hogy kíváncsiak kollégák arra, hogy mi miért történik, de ezt a kíváncsiságot közjogi alapon nem lehet kielégíteni, máshogy pedig még kevésbé.”
A Kúria elnöke azzal, hogy kétségbe vonta az OBT kirendelések vizsgálatára vonatkozó hatáskörét, egyúttal amellett érvelt, hogy a bírák semmilyen módon ne ellenőrizhessék, hogy hogyan élt – vagy adott esetben visszaélt-e – a törvény által adott mérlegelési jogkörével.
#2 „Nem teljesen vakon, meggondolatlanul írunk ki pályázatot”
Ugyanezen az áprilisi OBT-ülésen a Kúriára történt hosszú távú kirendelések kapcsán Varga Zs. András jelezte: „Ebben nincs semmiféle visszaélés. Az pedig, hogy azért nem teljesen vakon, meggondolatlanul írunk ki pályázatot, az ugye azért van, mert a Kúriáról aztán nincs mit csinálni, hogyha valaki nem érzi jól magát, mert nem sikerül ellátni a feladatait. Az azért mindenki számára presztízsveszteség lenne, hogy akkor azt mondja, hogy bocsánat nem jött be, mennék vissza. Tehát ezt meg kell nézni.”
Később, 2022 májusában az OBT tagjai a fenti okfejtésre reagálva rámutattak: „a Kúria elnöke utalt arra, hogy a Kúriára történő kirendelés azért praktikus, mert a kirendelt bíró kipróbálhatja magát, megnézheti, hogy tetszene-e neki a kúriai ítélkezési tevékenység. Ekként tehát a Kúriára kirendelt bíró mintegy »próbaidőn« van az esetleges pályázatát megelőzően. Kérdés, hogy ez az átláthatatlan, »meghívásos« eljárás mennyire egyeztethető össze a Magyarországon sarkalatos törvényekben lefektetett, a mindenkor független bírói ítélkezést garantálni igyekvő pályázati rendszer szellemiségével?”
A fenti felvetésre adott válaszában Varga Zs. András ismét csak megerősítette, hogy a kirendelések egyfajta próbaidős működést jelentenek: „Amivel nyilván nem értek egyet az az, hogyha olvassuk a törvényt és kifordítjuk magából, mert az, amit [...] bíró úr elmondott az előterjesztésben szerepelő próbaidőről, tessék mondani, az a tapasztalatszerzés, az micsoda? Az nem azt jelenti, hogy a bíró tapasztalatot szerez más bíróságon, az a másik bíróság pedig tapasztalatot szerez arról, hogy az oda kirendelt bírók körülbelül mit tudnak tenni, meg mit nem?”
A megszólított bíró így reagált arra a „viszonylag egyszerű természetű kérdésre, hogy miért ne lehetne kirendelni bírót tapasztalatszerzésre. Tisztelt Elnök úr azért nem, mert a jogszabály ilyet nem ismer. A jogszabály két esetet ismer, olyan, hogy tapasztalatszerzés céljából kirendelni, [hogy] felrendelni, lerendelni, [olyat] a jogszabály nem ismer.”
A Kúria elnökének értelmezése szerint tehát a személyes fejlődés elősegítésére hivatkozva a bírák abból a célból is kirendelhetők, hogy az adott bíróság (illetve feltehetően a bíróság vezetője) „tapasztalatokat szerezzen” róluk. Ez az értelmezés megerősíti az OBT kirendeléseket vizsgáló bizottságának aggályait, amely szerint a magasabb bíróságokra történő kirendelés „olyannyira elburjánzott, hogy ez már sérti a meritokratikus pályázati rendszer alapelveit, bújtatottan contra legem »próbaidős« bírói státuszok létrehozásához vezet”.
#3 A kirendelés megszüntetése „magyarázatot vagy indokolást nem igényel”
2022. május 4-én a Kúria egy sajtóközleményt jelentetett meg a honlapján. A sajtóközlemény a Quaestor-ügyben eljárt bíró kirendelésének megszüntetésére reagált, a kirendelések szempontjából mégis fontos üzenetet hordozott.
A Quaestor-ügy a rendszerváltás utáni időszak egyik legjelentősebb csalássorozata, amely százmilliárd forintot meghaladó kárt és több mint tízezer károsultat – köztük 24 önkormányzatot – hagyott maga után. A Quaestor-ügy tárgyalása 2016-ban indult a Fővárosi Törvényszéken. Az eljárás második évében az ügy bírája pályázati úton kinevezést nyert a Kúriára. Ahelyett azonban, hogy a kinevezést követően átadta volna a Quaestor-ügyet és megkezdte volna a kúriai tevékenységét, további négy éven keresztül – nyolc, egymást követő kirendelésről szóló határozattal – „visszarendelték” a Fővárosi Törvényszékre, hogy továbbvigye a Quaestor-ügyet. Habár a legutolsó kirendelésről szóló határozat 2022. június 30-ig szólt, 2022. április 28-án a kirendelést – az érintett bíró kezdeményezésére –- lényegében egyik napról a másikra megszüntették. A Quaestor-ügy így az elsőfokú tárgyalás hatodik évében új bírót kapott, aki csak a teljes hat évi pertörténet feldolgozását követően tudja folytatni a tárgyalást.
A sajtóközleményt a Kúria a kirendelés váratlan megszüntetése kapcsán bocsátotta ki. Eszerint „[a] bíró kirendelésének feltétele a bíró beosztás szerinti bírósága, a kirendelés helye és a bíró egyetértése. Bármelyik fél hozzájáruló nyilatkozatának hiányában a kirendelésre nem kerülhet sor vagy azt meg kell szüntetni. A kirendelés tehát rendkívüli szolgálatteljesítési forma. A hozzájáruló nyilatkozat visszavonása, és erre tekintettel a kirendelés megszüntetése ezért magyarázatot vagy indokolást nem igényel.”
Habár a sajtóközlemény tényként kezeli, hogy a kirendelés azonnali hatállyal bármikor megszüntethető, ennek valójában semmilyen törvényi alapja nincsen. A törvény ugyanis arról is hallgat, hogy a kirendelést hogyan lehet megszüntetni, egyáltalán, megszüntethető-e az eredetileg kitűzött időtartam előtt. Törvényi rendelkezés hiányában az azonnali hatályú megszüntetés lehetősége nem alapul máson, mint puszta jogértelmezésen. A szabályozás ilyen értelmezése azonban a legkevésbé sem egyeztethető össze a bírói függetlenséggel, hiszen lehetővé teszi, hogy a kirendelt bírót bármikor indokolás nélkül eltávolítsák, méghozzá úgy, hogy a beosztás vagy a kirendelés helye szerinti bíróság visszavonja az egyetértését.
Vagyis ha elfogadjuk Varga Zs. András jogértelmezését, akkor a kirendeléssel létrejött függőségi kapcsolat közvetlenül alkalmas lehet a bíró szankcionálására.
#4 „Súlyos koronavírus járvány érintette az országot”
2022. április 28-án egy sajtóközlemény jelent meg a Kúria honlapján a hosszú távú kirendelésekkel kapcsolatban. A sajtóközlemény szerint „az elmúlt években valóban több bíró kirendelésére került sor a Kúriára. Ennek oka azonban egészen sajátos. Ha valakinek esetleg elkerülte volna a figyelmét, az elmúlt két esztendőben súlyos koronavírus járvány érintette az országot, amely kihatással volt nemcsak a bírósági ügyérkezésre, de az igazságszolgáltatási álláshelyek megpályáztathatóságára is.”
A fenti nyilatkozat két problémát vet fel. Egyrészt a bírói álláshelyek megpályázhatóságát a koronavírus-járvány miatt hozott rendkívüli szabályok olyan módon nem korlátozták, amely a fent leírt kirendelési gyakorlatot indokolta volna. Másrészt ha a hosszú távú kirendelések magyarázata az lett volna, hogy az álláshelyeket a járvány miatt nem lehetett kiírni, akkor a kirendelések tényleges oka egészen biztosan nem a bírák személyes fejlődésének elősegítése volt.
Nem csak a képesség és a szakmai tapasztalat
Az Igazságügyi Tanácsok Európai Hálózata (ENCJ) 2022 első negyedévében felmérést készített az európai bírák körében arról, hogy mit gondolnak a bírák a saját függetlenségükről. A felmérésben az Országos Bírói Tanács kezdeményezésére a magyar bírák is részt vehettek önkéntesen és anoniman. A kérdőívre 788 kitöltést regisztráltak, ami a teljes magyar bírói létszámot figyelembe véve a bírák 29%-át teszi ki.
A kérdőívre adott válaszokból kiderül, hogy a Kúriára való bírói kinevezésekről a válaszadók több mint fele (52%) gondolta úgy, hogy az nem csupán a képességek és szakmai tapasztalat alapján történik. Ez a spanyol után a második legkedvezőtlenebb európai adat.
Súlyos jogállami aggályok
A bírói függetlenségnek és a jogbiztonságnak a jogállamiság szempontjából betöltött kiemelkedő jelentősége azt igényelné, hogy rendkívül világosak legyenek azok a szabályok, amelyeket a kúriai kirendelésről szóló döntés meghozatalakor alkalmazni kell. Világos biztosítékokra lenne szükség az objektivitás és az átláthatóság érdekében, de mindenekelőtt azért, hogy az önkényességnek a látszatát is elkerüljék.
A hazai szabályozás ezeknek a követelményeknek nem tesz eleget, és ilyen módon megágyaz az önkényes jogalkalmazásnak. A kúriai kirendelési gyakorlat sajnálatos módon megerősíti a kirendelések önkényes alkalmazásának lehetőségével kapcsolatos aggályokat. Az elmúlt évek kirendelései nem tesznek eleget annak a követelménynek, hogy a bíráknak nemcsak pártatlannak kell lenniük, hanem pártatlannak is kell látszaniuk. Ahogyan ugyanis azt az Alkotmánybíróság megállapította: „a pártatlanság objektív követelménye csak akkor teljesül, ha a szabályozás kellő garanciát biztosít minden kétely kizárásához”.