Törvénybe ütköző módon nevezett ki több bírót a Kúriára Varga Zs. András, a Kúria elnöke 2021-ben. A törvényellenességre a kinevezési gyakorlatot vizsgáló Országos Bírói Tanács hívta fel a figyelmet 2022 júliusában. A Magyar Helsinki Bizottság közérdekű adatigénylés keretében kikérte a pályázati eljárásokkal kapcsolatos összefoglalót, amelyből kiderül, hol sértett jogszabályi előírásokat a Kúria elnöke.
Idén első alkalommal kellett számot adnia Varga Zs. Andrásnak, a Kúria elnökének a bírói és bírósági vezetői pályázatok elbírálásával kapcsolatos tevékenységéről az Országos Bírói Tanács (OBT) előtt. A bírák által választott tagokból álló OBT mint felügyeleti szerv minden évben áttekinti és véleményezi a Kúria elnökének kinevezési gyakorlatát. A 2021-ben pozícióba került Varga Zs. András kúriai elnökként folytatott kinevezési tevékenysége idén került először mérlegre.
Az eredmény lesújtó: az OBT-tagok egyhangúlag elfogadott véleménye szerint Varga Zs. András 2021-ben folytatott gyakorlata nem felelt meg a törvény előírásainak.
A Magyar Helsinki Bizottság közérdekű adatigénylés keretében kikérte a Kúria elnökének részletes tájékoztatóját. Az alábbiakban a tájékoztatóban foglaltak alapján elmagyarázzuk, hogy mi történt és miért jelent súlyos problémát a Kúria elnökének eljárása.
A kormányzati ékszíj felpörög
Varga Zs. András 2021. január 1. óta tölti be a Kúria elnöki pozícióját. Megválasztása komoly aggodalmat váltott ki a magyar igazságszolgáltatási szervezetrendszer szereplői körében és nemzetközi szinten is, nem csupán azért, mert korábban soha nem szolgált bíróként, hanem azért is, mert megválasztásához több törvény módosítására is szükség volt. Varga Zs. Andrásnak a Kúria elnökévé választását ugyanezen okok miatt az OBT sem támogatta.
A kormányzó többség mindennek ellenére mégis megválasztotta. Főbírói kinevezése kapcsán a Magyar Helsinki Bizottság figyelmeztetett arra, hogy ha a Kúria elnökeként nem tudja függetleníteni magát az őt megválasztó politikai hatalomtól, könnyen a kormányzat erőátviteli elemeként működhet a bírósági rendszeren belül.
A Kúria elnöke az egyik legfőbb közjogi méltóság Magyarországon, a három hatalmi ág egyikének képviselője, a bírói szervezetrendszer csúcsán álló személy, aki egyszerre végez kiemelt ítélkezési és fontos igazgatási vezetői tevékenységet. Hatalmi pozíciója megköveteli, hogy tevékenysége során a magyar igazságszolgáltatás függetlenségét és pártatlanságát szem előtt tartva járjon el. Megválasztásának körülményeitől függetlenül Varga Zs. András számára a törvények lehetővé teszik, hogy a kezébe adott bírói hatalmat politikai befolyástól mentesen, függetlenül és pártatlanul gyakorolja.
Varga Zs. András főbírói működése kapcsán már korábban is mutattak arra jelek, hogy nem az általa képviselt hatalmi ág függetlenségének védelmét tartja elsődleges feladatának: ilyen volt, amikor 2022 májusában megtámadta az OBT által elfogadott etikai kódexet az Alkotmánybíróság előtt a bírák véleménynyilvánítási szabadságának korlátozása érdekében.
A kúriai bírák és bírósági vezetők kinevezése során folytatott gyakorlata azonban komolyan felveti azt az aggodalmat, hogy hajlandó akár a törvényi kereteket is megkerülni annak érdekében, hogy olyan személyeket juttasson fontos bírói pozícióba, akik közel állnak az őt pozícióba juttató politikai hatalomhoz.
A Kúria-elnök szerepe a bírói pályázatoknál
A Kúriára kiírt álláshelyek elbírálásánál a Kúria elnökének látszólag központi szerepe van, hiszen mindazok az igazgatási jogkörök, amelyeket a bírói és bírósági vezetői pályázatok során általában az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke gyakorol, a Kúria esetében a Kúria elnökét illetik meg. Ha azonban közelebbről megvizsgáljuk a törvény által biztosított jogköröket, világosan látható, hogy a Kúria elnökének a pályázatok elbírálása során kizárólag az eljárások lebonyolításával kapcsolatos adminisztratív, technikai jellegű feladatai vannak, az érdemi döntéseket minden esetben bírói testületek hozzák meg.
A kúriai álláshelyek esetén a pályázatot a Kúria elnökéhez kell benyújtani. A Kúria elnöke szükség esetén hiánypótlást rendel el és meghallgathatja a pályázót, de a pályázatot érdemben csak akkor utasíthatja el, ha a hiánypótlás eredménytelen marad. A pályázati határidő lejártát követő 15 napon belül a bírói tanács valamennyi pályázót meghallgatja és a törvényben meghatározott objektív szempontok szerint kialakítja a pályázati rangsort.
A rangsor kötelez
A pályázatot a kialakult rangsor alapján a Kúria elnöke bírálja el a következő lehetséges módokon.
- Egyetért azzal, hogy az első helyen rangsorolt pályázó töltse be az álláshelyet, ilyen esetben további egyeztetésre nincs szükség, és eljárhat az első helyen rangsorolt pályázó kinevezése vagy áthelyezése érdekében.
- Előfordulhat, hogy valamilyen okból nem az első helyre rangsorolt pályázót szeretné kinevezni. Ilyen esetben a bírói tanács által felállított rangsortól el lehet térni, és a kinevezésre a rangsor második vagy harmadik helyén álló pályázót javasolhatja. Ebben az esetben azonban köteles az OBT-hez fordulni és az első három helyen rangsorolt pályázó pályázatát a javasolt pályázó megjelölésével és az eltérés indokait tartalmazó írásos javaslattal egyetértés beszerzése céljából megküldeni az OBT-nek. Az OBT a javaslatról 15 napon belül határoz. Ha az OBT nem ért egyet a Kúria elnökének javaslatával, akkor az első helyen rangsorolt pályázót kell kinevezni vagy áthelyeztetni.
Vagyis a Kúria elnökének a pályázat elbírálása során vagy a bírói tanács által első helyre rangsorolt bírót kell kineveznie, vagy kivételesen, az OBT kifejezett hozzájárulásával javaslatot tehet a második vagy harmadik helyre rangsorolt bíró kinevezésére is. Egyszerűbben:
a pályázaton csak az első három helyre rangsorolt bíró valamelyike nyerhet kinevezést, de a második és a harmadik helyre rangsorolt bíró csak az OBT egyetértésével nevezhető ki.
Az egyetértési jog megkerülésével hozott döntés önkényes
A fent leírt szabályok világosak, egyértelműek, és semmilyen jogértelmezési kétséget nem hagynak maguk után. Mégis Varga Zs. András több bírói álláshely esetében is törvénybe ütköző módon bírálta el a pályázatokat: a 2021-ben kiírt 11 pályázat közül 5 esetben nem az első helyen rangsorolt bíró kinevezését (vagy áthelyezését) kezdeményezte, de egyszer sem kereste meg az OBT-t, hogy annak egyetértését kérje a rangsortól való eltéréshez. Egy pályázat esetében pedig a negyedik helyre rangsorolt pályázót nyilvánította nyertesnek, amire a törvény még az OBT egyetértésével sem ad lehetőséget.
Az OBT egyetértési joga egyike azoknak a jogosultságoknak, amelyek valódi kontrollt biztosítanak a bírói kinevezések felett. Annak mellőzése utat nyit az önkényes kinevezések felé, hiszen lehetővé teszi, hogy az objektív szempontok alapján összeállított rangsortól a Kúria elnöke minden további nélkül eltérjen. Az egyetértési jog ténylegesen vétójogot jelent, hiszen az OBT egyetértése hiányában a Kúria elnöke nem bírálhatja felül a bírói tanács által felállított rangsort, és nem nevezheti ki a rangsorban második vagy harmadik helyen álló bírót.
Az egyetértési jog mellőzése önmagában súlyos jogsértés. Van azonban egy további probléma is, ami, ha lehet, még súlyosabb eredményre vezet. Varga Zs. András a pályázatok elbírálása során beépített egy előre nem látható elemet is, amely miatt egyes pályázatok eredménye nem objektív, transzparens szempontok alapján, hanem az általa önkényesen felállított szempontrendszer alapján dőlt el. Elmagyarázzuk, hogyan.
Igazgatási mellékszereplőből érdemi döntéshozó
A többszörösen törvénybe ütköző kinevezési gyakorlatot egy sor - adminisztratív jellegű - intézkedés tette lehetővé.
1# A pályázatok összevárása
Először is, a Kúrián megüresedett álláshelyek betöltése már 2020 tavaszától kezdődően elmaradt, ehelyett a betöltetlen álláshelyeket tömeges kirendelésekkel pótolták. Ennek eredményeként 2020-ban a Kúrián minden korábbinál magasabb arányban vettek részt nem pályázati úton kinevezett bírák az ítélkezésben. (A nyilvánosan elérhető adatok szerint 2020-ban a kúriai bírók 38%-a határozott időre kirendelt bíróként ítélkezett.) Az álláshelyek ilyen módon üresen maradhattak anélkül, hogy az üresedés a mindennapi működésben ténylegesen fennakadást okozott volna.
A pályázatok kiírása – vagy a kiírás elhalasztása – a törvény szerint formálisan az OBH elnökének feladata, de a döntését a Kúria elnökének előterjesztése alapján hozza meg, ilyen módon a Kúria mindenkori elnökének döntésén is múlik, hogy az adott álláshelyre mikor írnak ki pályázatot. Ahogyan arra az OBT-tagok is felhívták a figyelmet, a törvénybe ütköző kinevezésekkel is érintett álláshelyek közül “4 álláshely már 2020. június 1-jén megüresedett, és akkor tudomást is szereztek erről a tényről, 1 álláshely még 2020. novemberében, 1 álláshely 2020. decemberében, és csupán 1 álláshely volt, ami 2021. február 1-jén, és ehhez képest 2021. márciusában kerültek ezek az állások kiírásra.”
A megüresedett álláshelyekre kiírható pályázatok összevárása tette később lehetővé a pályázatok dömpingszerű kiírását.
2# A pályázatok dömping jellegű kiírása
Másodszor, a törvénybe ütköző módon betöltött álláshelyek mindegyikét úgy írták ki, hogy több pályázati kiírás egyszerre, egy időben jelent meg, egymással lényegében azonos bírói pozíciókra. A 2021. évben összesen tizenegy bírói álláshelyre hirdettek pályázatot a Kúrián, ebből kettő büntető ügyszakos és kilenc közigazgatási ügyszakos álláshely volt, ez utóbbiak közül azonban hét álláshelyre ugyanazon a napon, ugyanazzal a beadási és elbírálási határidővel jelent meg a pályázat.
Egyszerre meghirdetett pályázatok esetben természetes, hogy a bírák párhuzamosan több helyre is beadják a pályázatukat, különösen, ha a megpályázott álláshelyek ugyanarra a bíróságra szólnak, és a betöltésükhöz azonos szaktudásra és bírói tapasztalatra van szükség. A problémás kinevezésekre kiírt pályázatok esetében sem volt másként. A hét közigazgatási álláshelyre szóló pályázat egyszerre jelent meg a Bírósági Közlöny 2021/2. számában, ebből négy pályázati álláshelyet teljesen azonos feltételekkel hirdettek meg, ezekre tizenötnél is több bíró adott be pályázatot, a négy azonos pályázat esetében pontosan ugyanazok a bírák pályáztak.
3# Előnyt jelentő feltételek meghatározása
Egy adott álláshelyre kiírt pályázat esetén a lehetséges pályázók köre jelentősen szűkíthető vagy szűrhető speciális pályázati feltételek meghatározásával. A törvény lehetővé teszi, hogy a pályázat elbírálásához a kiíró “a munkakörhöz szükséges speciális szakismeretet” írjon elő. Ezzel a lehetőséggel élve a hét, egyszerre meghirdetett álláshely közül három esetben a kiírás speciális feltételt is tartalmazott. A speciális feltételek egyike azonban szokatlan módon nem kifejezetten ítélkezési gyakorlatot vagy bírói tapasztalatot kért számon: a 76. sz. álláshely betöltése során a kiírás szerint “a gyülekezési jog magas szintű ismerete, a gyülekezéssel kapcsolatos hatósági eljárásokban, szabályozásban szerzett tapasztalat” jelentett előnyt. Minden más álláshely esetében hangsúlyos követelményként szerepelt az ítélkezési gyakorlat vagy a fellebbviteli tapasztalat. A speciális szakismeretre vonatkozó előírás következtében a 76. sz. álláshelyre – szemben a négy általános közigazgatási állással, ahová több, mint tizenöten pályáztak – csupán hét pályázó jelentkezett.
#4 A pályázatok visszavonása? Nem szükséges!
Az egyszerre kiírt álláshelyekre beérkezett pályázatokkal kapcsolatban a törvényi előírásnak megfelelően a bírói tanács felállította a rangsort, minden pályázat esetében külön-külön. Négy pályázat esetén – köztük a speciális feltételt támasztó 76. sz. álláshelyen is – ugyanazt a bírót sorolták első helyre. Ilyen esetben a bírák számára megnyílik a lehetőség, hogy pályázatukat visszavonják és ilyen módon jelezzék, hogy mely álláshelyet kívánják betölteni. Ezzel kapcsolatban Varga Zs. András az OBT ülésén így fogalmazott: “Egy beismeréssel tartozom, egy hibát elkövettem. Valamelyik álláshely esetében megkérdezte tőlem az, akit meghallgattam, mert ugye egyszer hallgattam meg mindenkit, és mondtam, hogy akkor az egyik álláshelyre elfogadom a pályázatát és megkérdezte, hogy a többit vonja-e vissza? Mondtam, hogy miért vonná vissza? [...] Ez az egy, ez tényleg hiba, hogy amikor felajánlották a bírók, hogy visszavonják a pályázatukat, miután megmondtam, hogy egyik álláshelyre elfogadom, azt nem tudták, hogy melyikre, hogy akkor nem mondtam nekik, hogy tegyék ezt meg.”
A beismert tévedés, sajnos, egyáltalán nem elhanyagolható és súlyos következményekkel járt. Ha ugyanis a bírók nyilatkoztak volna arról, hogy mely álláshelyre kívánják visszavonni a pályázatukat, ezzel egyúttal kijelölték volna azt is, hogy mely álláshelyre tartják azt fenn, és így Varga Zs. Andrásnak nem lett volna mozgástere azzal kapcsolatban, hogy eldöntse, melyik bíró pályázatát melyik álláshelyre fogadja el.
A visszavonó nyilatkozatok hiányában azonban Varga Zs. András számára megnyílt a lehetőség, hogy eldöntse, milyen sorrendben bírálja el a pályázatokat és így közvetett módon azt is, hogy a rangsorban hátrébb álló bírák közül melyik kerül előre és ki esik ki végleg.
5# Az elbírálás sorrendjének meghatározása
A fentiekben leírt – látszólag adminisztratív jellegű – döntések sorozata oda vezetett, hogy Varga Zs. András teljesen szabadon választhatta meg, hogy a hét pályázatot milyen sorrendben bírálja el. Az egyszerre kiírt pályázatok elbírálási sorrendjét semmilyen jogszabály nem rendezi, ilyen értelemben valójában egy joghézagról van szó. Ez a joghézag azonban a pályázatok érdemére kiható eredménnyel jár.
Az OBT egyik tagja szerint: “Ilyen módon önmagában – a szabályozottság hiányában – önkényesen megválasztott elbírálási sorrend egyértelmű befolyással lehet arra, hogy kiknek a számára nyílik meg a bírói kinevezés lehetősége, és kik elől zárja el ezt pusztán az elbírálási sorrend, hiszen más sorrend esetén ők lehetnek bírók. Mint látható, mindennek semmilyen összefüggése nincs az egyébként objektív elbírálást garantáló pontrendszerrel sem, hiszen lehetséges, hogy igen magas pontszámmal rendelkező pályázók elől elzáródik a lehetőség a kinevezésre, míg alacsonyabb pontszámmal is lehet valakiből nyertes pályázó, akár ugyanazon bíróság ugyanazon ügyszakában, csoportjában is.”
A pályázatok elbírálási sorrendje kapcsán keletkező joghézag valójában mesterségesen kreált. Ez a joghézag csak abban a teljesen életszerűtlen helyzetben nyílik meg, amikor ugyanazon bíróságon több azonos álláshelyre egyszerre és ugyanazon elbírálási határidővel írnak ki több pályázatot, és a pályázók nem vonják vissza a pályázataikat.
Ahhoz, hogy ez a joghézag megnyíljon, valamennyi fenti – látszólag – adminisztratív lépésre, illetve hibára szükség volt, csak így kerülhetett Varga Zs. András abba pozícióba, hogy teljes szabadságot élvezzen a pályázatok elbírálási sorrendjében.
Hajas Barnabás csak így kaphatott bírói kinevezést
Az elbírálási sorrend következményeit egy olyan pályázat kapcsán mutatjuk be, amely széles körben kapott figyelmet, és ez Hajas Barnabás volt államtitkár kúriai bírói kinevezése.
Hajas Barnabás kinevezése már első ránézésre is minden szempontból rendkívüli. Először is, több ezer bírótársával ellentétben nem járásbírósági bíróként kezdte pályafutását, hanem rögtön a Kúrián. Másodszor – Varga Zs. András javaslatára – minden más bíróval ellentétben (akik három év próbaidő után kapnak végleges, határozatlan idejű kinevezést) már az első kinevezése azonnal határozatlan időre szólt. Mindezt dacára annak, hogy Hajas – Varga Zs. Andráshoz hasonlóan – soha korábban nem végzett ítélkezési tevékenységet, tárgyalótermi tapasztalattal nem rendelkezett. Ellenben a kinevezését közvetlenül megelőzően hosszú évekig, egészen 2021 márciusáig magas rangú kormánytisztviselő volt, egy évig pedig az Igazságügyi Minisztériumban szolgált államtitkárként, ahol közvetlen felettese Varga Judit miniszter volt.
A hét egyidejűleg meghirdetett pályázat 2021. március 2-án jelent meg, a beadási határidő 2021. március 29. volt. Hajas Barnabás 2021. március 15-ével mondott le államtitkári tisztségéről és jelentkezett be a hét bírói álláshely egyikére. Éppen a 76. sz. álláshelyet pályázta meg, ahol speciális feltételekkel szűkítették a lehetséges pályázók körét, és ahol a kiíró – Varga Zs. András előterjesztése alapján – a gyülekezési jog magas szintű ismeretét és a gyülekezéssel kapcsolatos hatósági eljárásokban, szabályozásban szerzett tapasztalatot írta elő (miközben az ítélkezési gyakorlat itt nem számított előnynek).
A pályázati kiírást mintha épp Hajas Barnabásra szabták volna: az igazságügyi minisztériumban végzett munkája során szerepet vállalt a 2018-ban hatályba lépett gyülekezési törvény megalkotásában, az új törvény kommentárjának készítője, a pályázat kiírásakor számos gyülekezési jogi tárgyú tanulmány és cikk szerzője volt. Így a gyülekezési jog magas szintű ismeretét és a szabályozásban szerzett tapasztalatot igénylő pályázati kiírás minden lehetséges szempontból Hajasnak kedvezett.
Ugyanakkor, a kormányzatban betöltött tisztsége miatt igen valószínű volt, hogy ha nem első helyen végez a bírói tanács rangsorában, a pályázat elnyeréséhez az OBT nem fog hozzájárulni. Márpedig Hajas Barnabás a személyre szabott kiírás ellenére is csak a megosztott második helyet szerezte meg a bírói tanács által felállított rangsorban, ugyanezen a helyen azonos pontszámmal egy másik bíróval együtt. Vagyis a rangsorban legalább egy bíró előtte állt.
Ha Varga Zs. András a pályázatokat azok megjelenésének sorrendjében bírálta volna el, akkor legelőször azt a pályázatot kellett volna elbírálnia, amelyben Hajas is részt vett. Sorszámát tekintve ugyanis ez volt az első a megjelent pályázatok sorában [a 48.E/2021. (III.2.) OBHE határozattal hirdették meg]. Ha Varga Zs. András a pályázatokat a kiírások sorrendjében bírálja el, akkor a 76. sz. álláshelyen az első helyre rangsorolt bírót nevezte volna ki és Hajas Barnabás – mint a sorban második – végleg elesett volna a bírói kinevezés lehetőségétől.
Ehelyett azonban Varga Zs. félretette ezt a pályázatot és előre vette a többit. A későbbi pályázatok egyikén kinevezte az első helyre rangsorolt bírót, egy másikon a Hajassal megosztott második helyre rangsorolt bírót, így mire visszatért a Hajas által megpályázott álláshelyhez, a Hajast rangsorban megelőző bírák már kinevezést nyertek – Varga Zs. megfogalmazásában “előle kipottyantak” –, és ezért az OBT megkeresése nélkül intézkedett az egyébként második helyen rangsorolt Hajas kinevezéséről.
Kipottyant kipottyantottak
A Kúria elnökének ez az eljárása ezer sebből vérzik.
Először is, a pályázatok elbírálásának sorrendjét Varga Zs. András határozta meg. Ez azt jelenti, hogy a pályázók nem maguktól “pottyantak ki” a sorból, hanem legalábbis Varga Zs. pottyantotta ki őket. Arra pedig, hogy Varga Zs. kit pottyantott ki, és végül ki maradhatott benn a sorban, senki másnak, csak a Kúria elnökének volt ráhatása. Ahogyan ő fogalmazott: “maradjunk itt annál, hogy amit a jogalkotó nem ír bele a jogszabályba, abba vélhetően szabadságot akar engedni.” A baj ezzel csupán az, hogy a saját magának vindikált szabadsággal beleépített egy olyan elemet a pályázatba, amely a pályázók számára nem volt előre megismerhető, és sem az objektivitás, sem a transzparencia követelményeinek nem felelt meg, mégis – ahogyan a fenti példából látható – érdemben eldöntötte a pályázatok kimenetelét.
Másodszor, ahogyan arra egy OBT-tag is felhívta a figyelmet, mindaddig, amíg a pályázók maguk vissza nem vonják a pályázatukat, a rangsorból való “kipottyanás” nem értelmezhető. A rangsort a bírói tanács állítja fel és “a rangsor az abban a pillanatban beállt, ahogyan az objektív és a szubjektív pontokat összeadták [...] nincs olyan, hogy arról a rangsorról bárkit kihúzunk, mert betöltött egy másik álláshelyet [...].”
Végül, még akkor is, ha el kellene fogadni, hogy bizonyos pályázók csak úgy “kipottyannak” vagy “kipottyanthatók” a rangsorból, a törvény ilyen esetben is előírja, hogy ha a Kúria elnöke nem az első helyre rangsorolt pályázót kívánja kinevezni, akkor szükség van az OBT hozzájárulására. Vagyis, ahogyan azt a vita során egy másik OBT-tag megfogalmazta, itt “egy sarkalatos törvénynek egy teljesen egyértelmű szabályáról van szó, ami tényleg nem ad megoldást arra a helyzetre, amikor 7 pályázaton ugyanazok a pályázók kerülnek ugyanabba a sorrendbe, de ezt az én álláspontom szerint sem egy olyan megoldással lehet áthidalni, ami egy contra legem [törvénybe ütköző] értelmezésnek az eredménye.”
Vagyis, minden bevetett adminisztratív döntési jogkör ellenére, ahhoz, hogy Varga Zs. András a törvények szerint kinevezhesse Hajas Barnabást, az OBT-hez kellett volna fordulnia. Ehelyett az OBT-t megkerülve, önkényes elbírálási sorrendet felállítva hozott döntést.
A törvénybe ütköző kinevezések várható következményei
A Kúria elnökének törvényellenes kinevezési gyakorlata nem tekinthető pusztán formai szabálysértésnek. A bírói kinevezésekre vonatkozó szabályok a bírói függetlenség és a törvényes bíróhoz fűződő jog garanciális elemeinek részét képezik. A garanciális szabályok megsértésével végrehajtott kinevezések súlyos jogsértés esetén a bíróság törvényességének megdőléséhez is vezethetnek.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) az izlandi Andri Ástráðsson ügyben dolgozta ki azokat a feltételeket, amelyek együttes fennállása esetén a garanciális szabályok megsértése azt eredményezi, hogy a törvénybe ütköző eljárással kinevezett bíró részvételével ítélkező bírói tanácsot nem lehet “a törvény által létrehozottnak” tekinteni, és ezáltal döntése sem törvényes: Strasbourgban megtámadható, és ha az EJEB igazat ad a panaszosnak, akkor Magyarországon a döntést felül kell vizsgálni.
Az izlandi ügyben a kúriai bírák kinevezéséhez kísértetiesen hasonló problémákat vizsgált az EJEB. Ott az igazságügyi miniszter tért el jogellenesen egy szakértő bizottság által összeállított, tizenöt bíróból álló listától és négy olyan bíró kinevezésére is javaslatot tett, akik az eredeti befutók listáján nem szerepeltek. A háromlépcsős teszt során az EJEB azt vizsgálta, hogy (i) a nemzeti jog nyilvánvaló megsértéséről van-e szó, és ha igen, (ii) a jogsértés a bírókinevezési eljárás lényeges szabályát érintette-e, végül, (iii) hogy a jogsértést a belső fórumok megfelelően orvosolták-e.
A második kérdés kapcsán az izlandi ügyben a strasbourgi bíróság megállapította, hogy a miniszter beavatkozása az illetéktelen befolyásolás árnyékát vetette a kinevezési eljárásra, ami megkérdőjelezte az egész folyamat legitimitását. A három feltétel együttes fennállására tekintettel az EJEB megállapította, hogy a jogellenesen kinevezett bírók részvételével ítélkező tanács nem tekinthető törvényes bíróságnak.