2017. március 21.
Egyike a történelem számos paradoxonának, hogy éppen a napóleoni zsarnokság alatt alkották meg és vezették be Franciaországban az első polgári törvénykönyvet. A Code Civil az első modern jogi kódex, amely egységesíti a joggyakorlatot, valamint világos, rendezett eligazítást nyújt a jogalkalmazónak és a polgárnak. A három év múlva már Code Napoleon néven futó törvény jogállami körülményeket teremtett, és megszüntette a bírói önkényeskedés lehetőségét. Leszámolt a jog titkos, misztifikált jellegével, a normák számon kérhetővé váltak, és már nem csak a beavatottak számára kínáltak eszközt céljaik eléréséhez. Az emberi jogokat törvényben rögzítették és bontották ki: a nép és a jog egymásra talált.
2017. március 20.
Midőn az amerikai polgárháború idején a hórihorgas Lincoln elnök találkozott a Tamás bátya kunyhójának aprócska szerzőjével, a legenda szerint így fordult hozzá: „tehát ez a kis hölgy csinálta ezt a nagy háborút”. Ez, persze, túlzás, de hogy amerikaiak tömegei érezték tovább már tűrhetetlennek embertársaik szabadságtól és méltóságtól való intézményes megfosztását, abban Harriet Elizabeth Beecher Stowe-nak (1811–1896) tényleg kulcsszerepe volt.
2017. március 18.
„A magyarországi szegények helyzete mindmáig megoldatlan, az ország gazdasági állapotának romlásával az ő körülményeik is tovább romlanak.” Történelmünk során számtalanszor megfogalmazható lett volna ez a mondat. Csakhogy ez 1980-ban íródott, amikor szegények papíron egyáltalán nem léteztek. A pártállamtól független civil szervezet alapítása önmagában is kesztyűt dobott a hatalomnak. De a SZETA más módon is provokálta a rezsimet, amikor természetesnek és tartalommal bírónak tekintett olyan fogalmakat, mint szabadság, emberi méltóság és szolidaritás.
2017. március 17.
A szokásos pénteki miniszterelnöki interjújában a kormányfő ma mellőzte és meghamisította a tényeket, valamint sajátos konspirációs teóriával állt elő. Nem jó jel. Pedig a keddi strasbourgi ítélet nyomán biztosan át kellene értékelnie az elmúlt két év menekültügyi mesterkedését.Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI
2017. március 11.
Lenin, Sztálin, Hruscsov, Brezsnyev, Andropov, Csernyenko után jött a sorban. Senki nem tudhatta, önmaga sem, hogy utolsóként ő kapcsolja majd le a villanyt. Tulajdonképpen kész igazságtalanság, hogy éppen a legnívósabb szovjet főtitkár lett a csődgondnok. Gondoljunk csak bele, hogyan vezényelte volna le mindezt, mondjuk, a kései Sztálin vagy a kései Brezsnyev. Aligha vitatható, a világ jól járt Mihail Szergejevics Gorbacsovval (1931). Tipikus reformkommunistának indult, aki előbb volt kommunista, és csak aztán reformer, hogy aztán kulcsszerepet, egyenesen forradalmi szerepet játsszon a kelet-európai rendszerváltásokban.
2017. március 10.
A börtönzsúfoltság Magyarország krónikus emberi jogi problémája. Bár a legtöbb nyugati országban sikerült megoldani, ám nálunk ezen a területen is mintha a végzet lenne az úr. A strasbourgi bíróság a töméntelen panasz nyomán nem tűrte tovább az emberi jogok tömeges és rendszerszerű megsértését. Arra kötelezte a magyar államot, hogy haladéktalanul és érezhetően enyhítse a zsúfoltságot. A Magyar Helsinki Bizottságnak jelentős szerepe volt az embertelen bánásmód feltárásában.
2017. március 9.
Joseph McCarthy wheelingi beszéde (1950. február 9.), amely alatt egy papírt lengetve azzal vádolta meg a Külügyminisztériumot, hogy állományában 205 kommunista ügynök bújik meg, a mccarthysta hisztéria kezdőpontjának számít Amerikában. A vég kezdetét már nehezebb meghatározni, de a wisconsini szenátor jelképezte politika talán akkor került meredek lejtőre, amikor Edward R. Murrow (1908–1965) elindította „folytatásos” műsorfolyamát a kommunistaüldözés paranoiájáról és McCarthy hazugságairól. Az eseményt mint a sajtószabadság és a felelős média nagy pillanatát szokás ünnepelni. Nem is érdemtelenül.
2017. március 8.
Ezen a napon minden nőt ünnepelünk. Boldog nőnapot mindenkinek! Mi most Emberi jogi kalendáriumunkban a történelemformáló nőkről külön is megemlékezünk. A nőmozgalom és feminizmus nagyszerű és bátor alakjairól, akik elérték azt, hogy az emberiség egyik legnagyobb és legrégibb igazságtalansága kimondassék, és a nők egyenlősége kikényszeríthető, az állam által garantált emberi jog lehessen.
2017. március 6.
26 napot kellett előzetes letartóztatásban töltenie annak a nyíregyházi fiatalembernek, aki közreműködött az egyik debreceni drukker sálának elvételében. Rablás miatt ítélték el, igaz, nagyon enyhe ítéletet kapott. Mindez azonban ahhoz elég volt, hogy nagy álmáról, miszerint börtönőr legyen, egyelőre le kell mondania. Most Londonban szakácskodik.
2017. március 5.
A magyarok többsége ma is olyan, aki a vasfüggöny mögött született. E többség nagyobb része pedig még az államszocializmus időszakában hallott Winston Churchill „hírhedett fultoni beszédéről”, amely az akkori hivatalos kényszerértelmezés szerint „egyet jelentett a hidegháború meghirdetésével”. Valójában azonban nem a volt brit miniszterelnök hirdette meg a világrendszerek jó négy évtizedig tartó szembenállását. Ő pusztán arra vállalkozott, hogy leírja, értelmezze az európai helyzetet, és mozgósítsa a Nyugatot a szovjet terjeszkedéssel szemben. Félő volt ugyanis, hogy a korábbi roosevelti engedékenység fenntartása további lehetőséget kínál a sztálini despotizmusnak, a feneketlen étvágyú Moszkva bekebelezi Európát, és a kontinensen megszűnik a szabadság. Churchill fultoni beszédével csupán nyilvánvalóvá tette a veszélyt.
2017. március 3.
A „beste karaffia” szitkozódás még évszázadok múltán is életben tartotta az eperjesi mészárlás emlékét. A véres kezű Antonio Caraffáról (1642–1693) Petőfi is hozzáfogott színdarabot írni. A magyar (nemes) gyerekeket a császári tábornokkal ijesztgették. Figurája a kínzásokkal, az önkényeskedéssel és a (nemesi) szabadságjogok semmibevételével forrt össze. Koncepciós perek sorozatában küldött halálba 24 nemest és gazdag polgárt a megszállt Eperjesen. A hagyomány szerint ő meg áldozatainak rémképétől gyötörve halt volna meg, de ez éppúgy nem valószínű, ahogyan Haynau esetében sem volt így.
2017. március 1.
Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának jelentéstevője szerint a magyar jogvédőknek egyre átpolitizáltabb közegben kell dolgozniuk, komoly nehézségekkel szembesülnek, megsértik alapvető jogaikat és szabadságukat, valamint azt a törvény adta lehetőségüket, hogy támogassák és megvédjék az emberi jogokat. Az ENSZ-dokumentum sürgeti, hogy készüljön akcióterv az alapjogok védelmére. Összefoglaljuk, mi is van az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának benyújtott jelentésben.
Kalendáriumunk mai frivol képe egy karikatúra az örökösödési háború idejéről, és a fiatal Mária Teréziát ábrázolja, ahogyan a hadokozás következtében elveszíti mindenét. Ez a külföldi gúnyrajz nyilvánvalóan királynőnk uralkodásának egyik évében sem jelenhetett volna meg, és egyetlen országában sem kerülhetett volna forgalomba. A korabeli hazai cenzorok nem is efféle megátalkodott felséggyalázókkal vagy libertariánusokkal, hanem jámbor, istenfélő protestánsokkal hadakoztak.
2017. február 28.
A nagy orientalista, Vámbéry Ármin egyetlen gyermeke valójában nem február 28-án, hanem 29-én látta meg a napvilágot, csak hát nem akartunk vele kiszúrni mi is, ha már balszerencséje miatt csak négyévente ünnepelhette születését. De félre a léháskodással, igazság szerint Vámbéry Rusztemnek (1872–1948) mindenképp szerepelnie kell Emberi jogi kalendáriumunkban.
2017. február 27.
Ma meghallgatást tartott az Európai Parlament (EP) az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága (LIBE). A téma az alapjogok magyarországi helyzete volt. A magyar kormányt Trócsányi László igazságügyi miniszter képviselte. A civil szervezetek képviselői között felszólalt Pardavi Márta, a Helsinki Bizottság társelnöke is.
Az Európai Bizottságnak (EB) küldött levelet a Human Rights Watch és a Magyar Helsinki Bizottság. A levél tárgya a készülő új szabályozás, amely szerint gyakorlatilag minden menekülőt – gyerekeket, betegeket, kínzásáldozatokat is – mindaddig fogva tartanának, amíg jogerősen el nem bírálják a kérelmüket. Ráadásul a rendőrségnek olyan, az ország egész területére érvényes felhatalmazást adnának, hogy minden szabálytalanul belépő külföldit Szerbiába lökhetnének át. A két civil jogvédő szervezet közbelépésre kéri az EB-t.
Az etnikai közösségek kollektív büntetését vagy a szülőföld elhagyására kényszerítést már jó ideje tiltja a nemzetközi jog. Így volt ez az 1940-es években is. A háborút követően mégis milliókat fosztottak meg jogaiktól és kényszerítettek hazájuk elhagyására. Ennek a dicstelen történetnek az egyik fejezete a csehszlovák–magyar lakosságcsere, amely százezreknek okozott óriási szenvedést.
2017. február 26.
Kevesen érveltek annyira hatásosan a természetjogi megközelítés és az emberi jogok ellen, mint éppen ő. Mégis Jeremy Benthamnek (1748–1832) megkerülhetetlen szerepe van abban, hogy a szabadságjogok kiterjesztését és börtönállapotok javítását hasznosnak és így szükségszerűnek tekintjük.
2017. február 25.
Sajnos, van elég nap, amely nagyon is alkalmas a magyarországi kommunizmus rémtetteinek felidézésére. Ilyen például október 23. vagy november 4., 1956 legfontosabb emléknapjai; február 1., a Magyar Köztársaság napja; június 16., Nagy Imre és pertársai kivégzésének napja vagy éppen június 19., az utolsó megszálló szovjet katona távozásának emléknapja. Ezekkel együtt sem vitatható: Kovács Béla (1908–1959) tragédiájának felidézése is segít abban, hogy ne feledjük a szörnyű bűnöket és a rendszerré váló törvénytelenséget.
2017. február 22.
A kistarcsai internálótábor a XX. századi magyar történelem egyik leghírhedtebb intézménye volt. Annak a területén működött a rendszerváltást követően egy idegenrendészeti szállás, amely országunk szégyene volt, és ahol elképesztő viszonyok uralkodtak. Hogy nem volt hosszabb életű, abban kulcsszerepe volt a Magyar Helsinki Bizottságnak.
2017. február 19.
A kormányt bírálni már akkor fontos szabadságjog volt, amikor a felségsértést, hűtlenséget még büntették. „A kormány nem akarja az örök váltságot, e kormány, mely csalárd álcát tévén ocsmány képére, kihúzta kilencmillió jobbágy pénzét, most csak azon fáradozik, hogy ezen kilencmillió által felingerelvén, annak körmei közül csak ő szabadítsa ki. Akkor jaj nekünk, mert szabad emberekből rabszolgákká alacsonyodtunk” – mondta Wesselényi Miklós 1834. december 9-iki beszédében. Azaz mondta volna, ha hinni lehet a besúgóknak. Merthogy a szatmári közgyűlésen az örökváltság, a jobbágyfelszabadítás fontos ügyében elhangzó szavait csak a nyomozati iratokból ismerhetjük.
2017. február 18.
Zrínyi Ilona apja kiváló katona, szenvedélyes török- és protestánspusztító volt, vagdalkozott, futtatott vitézül, mégis német- és Habsburg-gyűlölete okozta vesztét. Zrínyi Péter eleinte nélkülözhetetlennek tűnt a törökellenes háborúskodásban, és I. Lipót, az uralkodó többször kénytelen volt megbocsátani a zabolátlan nagyúrnak, de a Wesselényi-féle összeesküvést már nem úszhatta meg. Ilona anyja és testvére megháborodott, előbbi zárdában, utóbbi börtönben lelte halálát.
2017. február 17.
„Minden lehet belőle, még Magyarország nádora is” – mondta a fiatal Andrássy Gyula grófról (1823–1990) Széchenyi István, amikor megismerkedett az ígéretes politikussal. Bár sok minden lett belőle (főispán, honvéd ezredes, nagykövet, „szép akasztott”, miniszterelnök, a Monarchia külügyminisztere, sőt még sugárút, egyetem is viseli nevét), de nádor az éppenséggel nem, noha Ferenc József koronázáskor azért a szertartásban a korábbi nádor szerepét alakította. „Kivégzett” menekültből miniszterelnök, azért az sem szokványos karrier.
2017. február 15.
Rendőrségi fogdákban 1996 óta rendszeresen teszünk megfigyelő látogatásokat, amelyekről jelentésekben számoltunk be. Megfigyelési eredményeink hozzájárultunk ahhoz, hogy rendőrségen ma már csak elvétve hajtanak végre előzetes letartóztatást.
A rendszerváltással megszűnt a közhatalom rendőrállami jellege. Egyben létrejött a rendőrség civil kontrolljának előfeltétele: a rendőrség felügyelete az állampárttól a parlamentnek felelős kormány felügyelete alá került. A rendőrállami örökség számos vonása azonban továbbél, a rendőrséget nem sikerült demilitarizálni és decentralizálni kellőképpen.
A szigorú jogszabályok ellenére gyakorlat maradt a kényszervallatás és továbbra is nagy számban fordulnak elő rendőri bántalmazások. Jellemzően három helyszínen: elfogáskor, kihallgatásokon (különösen az elsőn) és a rendőrségi fogdákon.
Utóbbi két helyszínen mutatkozott legnagyobb szükség, illetve leginkább esély a bántalmazások kiszűrésére és megelőzésére. Ehhez képest az állami figyelem feltűnően lanyhának mutatkozott mind a fogdákon, mind a kihallgató helyiségekben.
A kontroll hiánya miatt is történhetett, hogy a rendőri erőszak miatt indított büntetőeljárásokban csak elvétve született vádirat. 1994-ben például az ügyek 9%-ában. Újabb kutatások is igazolják, sajnos, nem javult a helyzet: az ilyen ügyekben máig „erősen lejt a pálya”. A bántalmazás miatt induló eljárásokban a sikeres nyomozások aránya még rosszabb, mint húsz éve, és 4% körül alakul. A pocsék számokat nem magyarázzák megfelelően sem a bántalmazás bizonyítási nehézségei, sem pedig az a lehetőség, hogy esetleg bosszúból születnének a feljelentések.
A Helsinki Bizottság már 1991-ben tervezetet készített a rendőrségi fogdák megfigyeléséről, elsősorban az előzetesen letartóztatottakkal való bánásmód feltárása érdekében. Ez a próbálkozásunk azonban hamvába holt. 1995 júniusában újra kezdeményeztük a rendszeres monitorozást. A kérésnek nagy nyomatékot adott az Európa Tanács Kínzás Elleni Bizottságának (CPT) első hazai vizsgálata, amely számos problémát tárt fel az előzetes letartóztatás rendőrségi fogdákban történős tömeges végrehatása terén.
Az országos rendőrfőkapitány közbiztonsági helyettesének körlevele 1996. február 2-án született meg, ebben engedélyezte, hogy a Helsinki Bizottság megbízólevéllel rendelkező megfigyelői bejelentkezés és időkorlát nélkül léphessenek be rendőrségi objektumokba Budapesten és öt megyében. A fogvatartási körülményeket először 1996. február 15. és december 31. közti időszakban vizsgáltuk. Összesen 216 alkalommal tettünk látogatást, és 96 objektumot kerestünk fel. 473 fogvatartottal vettünk fel kérdőívet.
A válaszadók egyharmada számolt be bántalmazásról, a romáknál és fiatalkorúaknál még nagyobb volt az arány. A sértettek gyakran igen súlyos sérüléseket szenvedtek (bordatörés, koponyasérülések, vágott sebek stb.) Tapasztalatainkat könyv alakban adtuk közre. A rendőrség elsősorban a rendőri erőszakra vonatkozó megállapításainkat vitatta, a zsúfoltságról és az elfogadhatatlan elhelyezési körülményekről szólókat viszont elismerte.
A Helsinki Bizottság megfigyelői azóta is előzetes egyeztetés nélkül kereshetik fel a rendőrségi objektumokat, sőt monitorozóink már a börtönökbe is beléphetnek (igaz, utóbbiakba csak előzetes parancsnoki engedéllyel).
Megfigyeléseink nem csak számunkra és a fogvatartottaknak fontosak. A civil jelenlét ugyanis hozzájárul ahhoz, hogy a fogdák és börtönök zárt világában is sor kerülhessen a közhatalom ellenőrzésére. A külső tekintet nélkül a fogvatartás az államhatalom „magánügye” lenne, és éppúgy rejtve maradna, mi történik a foglyokkal, mint ahogyan egykor a rendőrállami időszakban.
#emberijogikalendarium #emberijogok2017
2017. február 13.
„Hol voltak az igen tisztelt jogvédők, mit csinált a Helsinki Bizottság 2006-ban?” E kérdést változó intenzitással, de szinte 2006 óta teszik fel nekünk a mai kormányoldal képviselői és hívei. Egyeseknek az emlékezetük rövid, másoknak a tudások hiányos. És vannak olyanok is, akik jól ismerik ugyan az igazságot, mégis szemérmetlenül hazudoznak. Valójában a 2006-os jogsértések feltárásában, a sértettek képviseletében és következmények levonásában is fontos szerepe volt a Magyar Helsinki Bizottságnak.
2017. február 12.
Ahogyan 1789-nek a nagy francia forradalom, 1989-nek a kelet európai forradalmak adnak világtörténelmi rangot, úgy juttat Anglia „dicsőséges” vagy „hasznos forradalma” is 1689-nek.
2017. február 11.
Furcsa helyzet egy világszerte ismert szabadsághősnél, de Nelson Mandela világtörténelmi jelentőségű személyiséggé mégiscsak akkor vált, amikor példátlanul hosszú raboskodásából kiszabadulva nem csak az apartheid rendszer lebontásának, de az új dél-afrikai nemzet megteremtésének is az élére állt. „Státusfogolyként” már jó ideje inkább csak szimbóluma volt a fajüldöző rendszer elleni küzdelemnek, mint gyakorlati vezetője. 71 éves múlt, amikor megadatott annak a lehetősége, hogy államférfiként szolgálhatja hazáját. Mandela igazi nagysága és politikai tehetsége ekkor mutatkozott meg igazán.
2017. február 10.
Montesquieu (1689–1755) báró bíró volt, mégpedig tíz éven át. Ezt nem lehetett kihagyni, nem csak az idétlen szójáték ziccere miatt, hanem mert ez a körülmény sok mindent megmagyaráz az életműben. Például talán azt is, hogy miközben kidolgozta a hatalommegosztás elvét, miért értékelte le a törvényhozói meg a végrehajtói hatalomhoz képest a bíróit. Saját karrierjét tekintve, amint tehette, azonnal otthagyta a bordeaux-i törvényszéket, hogy Párizsban fusson be tudományos és művészeti karriert, illetve beutazza Európát.
2017. február 8.
Mindszenty Józsefet 1948. december 26-án hazaárulás és valutaüzérkedés gyanújával vették őrizetbe, és az állambiztonság központja, az Andrássy út 60. alatt fekvő pincékbe hurcolták. A bíborost hat héten át kínozták, illetve pszichotróp szerekkel kezelték. Ezek hatása alatt ismerte be, hogy részt vett a harmadik világháború előkészítésében, kémkedett a nyugati hatalmak kormányainak, jelentős összegeket küldött külföldre és megpróbálta átjátszani a Szent Koronát a Habsburgoknak. A vádak nyilvánvalóan koholtak voltak. Az Olti Vilmos vezette népbírósági tanács 68 éve mégis bűnösnek találta Mindszenty Józsefet, és életfogytiglani börtönbüntetést szabott ki rá, és az ítéletet az 1949. júliusi fellebbviteli tárgyaláson jogerőre emelték.
2017. február 7.
„Az európai nők közül a svájciak jutottak utolsóként választójoghoz, mégpedig 1971-ben.” Ezt szokás mondani, noha Liechtensteinben még később, csak 1984-ben. Azért az országos svájci referendum eredménye nem minden szavazáson jelentett automatikus részvételt a nőknek. Némelyik kanton körömszakadtáig ragaszkodott a férfiuralomhoz, így Appenzell Innerrhodent csak a szövetségi bíróság 1991-es ítélete tudta rákényszeríteni arra, hogy ismerje el nők szavazati jogát.
2017. február 3.
„A vallás szabadságát nem szabad elutasítani, hanem minden egyes ember értelmének és akaratának meg kell adni azt a jogot, hogy saját döntése szerint foglalkozzon az isteni dolgokkal.” E szöveg nem a felvilágosodás idején született, hanem a császárkori Rómában. És nem valamiféle tét nélküli bölcselkedésben, hanem jogszabályban szerepelt.A hagyomány e naphoz köti a keresztények üldözésének végleges lezárását, részbeni kárpótlásukat és a kereszténység teljes emancipációját Rómában. A jeles esemény következtében a bebörtönzött keresztények kiszabadultak, a száműzöttek visszatértek otthonaikba, az elkobzott javak visszaszálltak előző gazdájukra, akkor is, ha nem magánszemély, hanem a helyi egyház volt az eredeti tulajdonos. Fontos fordulat volt a milánói ediktum nem csak az üldözötteknek, de a vallásszabadság általános ügye szempontjából is.
2017. február 1.
Húsz éve hunyt el Solt Ottilia (1944–1997). Egyre kevesen tudják, ki volt ő, és mennyire kiemelkedő alakja volt a hazai szociális és emberi jogi mozgalomnak. Nem csupán az idő fedi el jelentős életművének valódi kontúrjait, hanem az emlékére rakódó legendák és ellenlegendák, olykor egyenesen rágalmak. De az is igaz, hogy a bizonyos értelemben romantikus regényhősöket idéző figurája miatt sokan már életében legendaként tekintettek rá, noha egyáltalán nem tartott igényt az „egyszemélyes nemzeti intézmény” vagy a „morális iránytű” gőgös és életidegen szerepére.
2017. január 31.
Benjamin Franklinől, Washingtonról vagy Jeffersonról mint az Egyesült Államok korai történetének megkerülhetetlen figuráiról mindenki hallott már. Jóval kevesebben tudnak errefelé a szövetségi Legfelsőbb Bíróság első nagyhatású elnökéről, John Marshallról (1755–1835), akinek szintén meghatározó szerepe volt abban, hogy a függetlenség kivívása után milyen úton indult el siheder országa, mik is lettek az amerikai jogállam fundamentumai, és mit is jelentenek a gyakorlatban a szabadságjogok.
2017. január 30.
A gyerekkori élmények az egész életre meghatározóak. Ezt példázza mai hősünk sorsa is. Georges Charles Clement Ghislain Pire (1910–1969) már kiskorában megtapasztalta, milyen is háborús menekültnek lenni. Belgium német lerohanása francia földre üldözte családját, ahol négy évet töltöttek. Mikor hazatértek, otthonuk lerombolva találták, mindent újjá kellett építeniük.
2017. január 29.
A tekintélyes társaság eredetileg a politikai elnyomást és törvénytelenséget dokumentálta a Szovjetunióban, valamint segítséget nyújtott az áldozatoknak. Igazából a hatósági vegzálással és állambiztonsági aknamunkával nem törődve már 1987 óta működött. Az 1989. január végi gyűlésükön csak a formális alapítás történt meg. (Picit mi is csalunk, mert nem 29-én, hanem 28-án…) Első elnöküknek Andrej Szaharov Nobel-békedíjas fizikust választották, aki maga is politikai üldözött volt, s csak 1986-ban térhetett vissza Moszkvába gorkiji száműzetéséből.
2017. január 28.
Az 1980-as évek végén megjelennek az első menekültek Magyarországon, velük korábban a Kádár-korszakban nem lehetett találkozni. A Magyar Közvéleménykutató Intézet 1988-as vizsgálatai szerint a Romániából érkező menekültek befogadásával a lakosság nagy része egyetértett. Ehhez képest Gál Zoltán belügyminiszter-helyettes 1988 áprilisában arról beszélt, hogy „a csendes többség már ma sem nézi jó szemmel a román állampolgárok ügyének felkarolását, mert félti az életszínvonalát, munkahelyét, gyermekei lakáshoz jutását és egyéb társadalmi értékeit”.
2017. január 27.
„Amikor Auschwitzban – harmincfokos hidegben – egy akna mélyén megpillantottam a mázsás hajkupacokat, egy vitrinben az összezilált szemüvegeket, a folyosón a bélyeg nagyságú fényképeket s az egyik falon a világ legszomorúbb fényképét: egy görbült hátú öregasszonyt három kisgyerekkel – a negyedik zsebre dugott kézzel, korához illően hátramaradva követte a gázkamrába igyekvőket – miért gondoltam öt sebedre?”
Pilinszky János: Én Jézusom (1977)
2017. január 26.
A tiszaeszlári hazug vérvád nyomán „a felpaskolt szenvedélyek habjai féktelenül csapongtak ebben a szegény országban”. Az antiszemita izgatás és tömeghisztéria sok helyen torkollott pogromokba, halálos áldozatok is voltak, de végeredményben a dualizmus korának igazságszolgáltatása és a politikai elit mértékadó része jól vizsgázott. Mindegyik vádlottat felmentették a rituális gyilkosság vádja alól, a kormány pedig nem engedett a jogegyenlőségi politikájából, és kiállt a zsidó polgárok szabadságának védelmében.
2017. január 25.
A Legenda Aurea három okát is adja, hogy Pálnak a megtérését a keresztények miért ünnepelik inkább, mint más szentekét. Ezek közül az első a legfontosabb Emberi jogi kalendáriumunk számára: „a példa miatt, hogy bármely nagy bűnös legyen is valaki, ne veszítse el reményét a megbocsátásra, látva, hogy amilyen nagy bűnös volt Pál, oly nagy kegyelmet kapott”. Remény, kegyelem, változás (jobbulás) lehetősége. Mi más antropológia tükröződik az emberi jogok eszméiben?
2017. január 24.
„Egyszer még megbánják” – jelentette ki d’Oberkirch bárónő, midőn azt látta, hogy főrangú ismerősei felszabadultan kacarásznak a Figaro házasságának előadásán. Merthogy ő megérezte a lázadást a darabban. Sokan nem voltak vele tisztában, állítólag még maga a színmű szerzője sem. Noha ennek azért ellentmond, hogy miután három évig nem engedélyezték párizsi színrevitelét, Pierre-Augustin Caron Beaumarchais (1732–1799) nyeglén azt mondta volna: „a király nem akarja, hogy előadják, tehát elő fogják adni”.
2017. január 23.
Egyike volt azoknak a bátor ellenzékieknek, akik komolyan vették Brezsnyev aláírását a Helsinki Záróokmányon. Miközben a hatalom fennen tagadta, ő tudatta a világgal, hogy a Gulág Sztálin után is továbbél. Ő csak tudta, volt ott eleget.
2017. január 22.
„Végleg elmúlt az idő, amelyben az európai nemzetek egymással civakodhattak a világuralomért. Európának nincs mit keresnie ebben az irányban, és bármely európai, aki továbbra is világhatalom után ácsingózik, óhatatlanul vagy a reménytelenség, vagy a nevetségesség áldozatául esik, miként a tébolydák megannyi Napóleonja” – írta 1948 júliusában bizakodóan Max Frisch.
2017. január 21.
Az író nemigen létezik, míg fő műveit ki nem adják. Mai hősünkkel kicsit más volt a helyzet. Az igazi George Orwell (1903–1950) ugyan már évek óta halott volt, mire a „magyar Orwell” – különös körülmények közepette, de – mégiscsak megszületett. Persze, ha csak az államon és állami könyvkiadáson múlt volna, tán soha nem jön világra. Igazán orwelli volt, amilyen pályát szerzőnk befutott a létező szocializmus Magyarországán.
2017. január 20.
Wannsee az Új Magyar Lexikon szerint Berlin délnyugati peremén található kis tó. „A Ny-berlini Zehlendorfhoz tartozik. Strandfürdő, vízi sport.” Ennyi. Mintha Auschwitzról csupán azt közölték volna, hogy egy lengyel kisváros német neve. A történelmet valamennyire ismerők előtt azonban a „Wannsee-konferencia” a huszadik század egyik legszomorúbb összejövetele. 75 éve itt deklarálta a náci felső vezetés a zsidókérdés „végső megoldását”: itt határozták el 11 millió ember megölését. Wannsee ennek a borzalmas döntésnek a jelképe.
2017. január 19.
Mészöly Miklós (1921–2001) íróról köztudomású, mennyire szívén viselte az emberi jogokat, a szabadságot, tisztelte az emberi életet és az emberi méltóságot. Gyűlölte a háborút, és ellenezte a halálbüntetést. Teljes írói életművét áthatotta mindez. Közéleti szerepvállalásai során pedig volt bátorsága kiállni a gyengébbek mellett, vagy fityiszt mutatni a hatalomnak. Karakánságát jelzi, hogy például az elsők között írta alá a Charta ’77 tagjainak letartóztatása elleni tiltakozást (1977), elvállalta Hadkötelezettséget Ellenzők Ligájának vezetését (1985) és ő volt a Magyar Helsinki Bizottság első elnöke is.
2017. január 18.
A szovjet csapatok 72 éve e napon verték ki a németeket és magyar szövetségeseiket Pestről. A főváros ostroma Budán folytatódott tovább. Az „egy szempontból felszabadulás, más szempontból megszállás” kapcsán fontos szólni egy súlyos büntetőjogi és emberi jogi kérdésről, a háborúkban elkövetett tömeges nemi erőszakról. Mindezt sokszor a csend összeesküvése veszi körül vagy kínos tehetetlenség kíséri még nemzedékekkel a történtek után is.
2017. január 17.
Egy süket és vak öregember tüdőgyulladásban meghalt egy moszkvai tébolydában. Szomorú, de egyáltalán nem szokatlan eset. Béke poraira. Kevesen tudták, hogy nem egy lerokkant vén piásnak, hanem a XX. század egyik hatalmas írójának komor élete ért ezzel véget.
2017. január 16.
Az első öbölháborút voltaképpen a második keverte rossz hírbe, noha, ez az egyik legjobban előkészített és végrehajtott katonai invázió volt, amelyik példamutatóan széles nemzetközi felhatalmazással és igazságos célokért folyt.
Szaddám Huszein iraki diktátor elnöksége kezdete óta országa területének növelésére törekedett, előbb Irán ellen indított (sikertelen) háborút, majd Kuvait következett. 1990 augusztusában rohanta le a kétmilliós sejkséget. Korábban leginkább azzal volt gondja, hogy szerinte szomszédja nem tartotta be az olaj-kitermelési megállapodást, ám a katonai agressziót mégsem ezzel, hanem azzal az ürüggyel indokolta, hogy „Irak támogatja a kuvaiti szabadságküzdelmeket”. Valójában Szaddám Irakja az iráni háborúban eladósodott, ezen segíthetett volna a hódítás.
Szaddám abban bízott, hogy Amerikát lefoglalják más fontosabb világpolitikai feladatai (például a kelet-európai rendszerváltások), az oroszok meg egyébként is meggyengültek a térségben. Azonban nagyon elszámította magát (nem először, és nem is utoljára). Az ENSZ Biztonsági Tanácsa ugyanis egyből elítélte a katonai agressziót, és felszólította Irakot a kivonulásra. Aztán embargót is bevezetettek Bagdad ellen, majd ultimátumot is adtak. De ez és a NATO-erők felvonulása sem bírta jobb belátásra a diktátort. Egy nappal az ultimátum lejárta után megkezdődtek a légi csapások, februárban pedig nem több mint száz óra alatt a szövetséges szárazföldi erők térdre kényszerítették az iraki hadsereget.
Szaddam Husszein 1991. február 26-án bejelentette a kivonulást Kuvaitból, két nappal később pedig elfogadta az idősebb George Bush amerikai elnök által hirdetett tűzszünetet. Győztek a szövetségesek (köztük Magyarország is). Kuvait visszanyerte függetlenségét.
Utólag vannak, akik úgy okoskodnak, hiba volt megállni, az inváziós sereg könnyedén bevehette volna Bagdadot, és megdönthette volna a diktátor uralmát, amivel minden további bajt meg lehetett volna spórolni. Igen, akár így is történhetett volna. Csakhogy Bush elnök, a szuperhatalomként egyedüliként maradó, az „új kabátját” éppen csak próbálgató Amerika vezetője nem akart a nemzetközi felhatalmazáson túlterjeszkedni, és nem kívánt a szövetségeseivel konfliktusba keveredni. Az akkori ismereti alapján megfontoltan, jól döntött. Persze az utólagos jósoknál még ő se lehet bölcsebb.
#emberijogikalendarium #emberijogok2017
25 pontban összeszedtük, mit végeztünk 2016-ban, és a Helsinki Bizottság milyen eredményeket ért el ügyfelei és a magyar jogállam védelme, az emberi jogok érvényesülése érdekében.
2017. január 15.
„Nem kábíthatjuk magunkat a fokozatosság ópiumával. A demokrácia ígéretét most, azonnal be kell váltani. Most, azonnal ki kell jutnunk a faji elkülönítés sötét és elhagyott völgyéből, és ré kell lépnünk az egyenlőséghez vezető napsütötte ösvényre” – mondta ifj. Martin Luther King (1929–1968) sokat idézett washingtoni beszédében. („Van egy álmom” – 1963. augusztus 28.)