A szerdán elfogadott 4. felhatalmazási törvény kiiktatja a parlamenti kontroll maradékát is: az egyes veszélyhelyzeti rendeleteket nem kell külön megerősítenie az Országgyűlésnek. Sőt, a jövőben megalkotandó rendeletek kapcsán is biankó felhatalmazást kap a kormány.
Indoklás nélkül visszavonták a Jobbik összes szakértőjének és munkatársának parlamenti belépőjét. A jogtipró akció mögött Kövér László állhat, de a szabályozás alapján Such György főigazgató felelőssége is felmerül.
Jobbikos parlamenti képviselők hivatali visszaélés miatt feljelentést tettek ismeretlen tettes ellen, mert továbbra sem léphetnek be az asszisztenseik és szakértőik az Országházba és a Képviselői Irodaházba. Sneider Tamás képviselő szerint „akármilyen magas rangú közhivatalnok” rendelte is el a belépők letiltását, nem lett volna joga ahhoz, hogy ellehetetlenítse olyan emberek munkavégzését, akik „semmiért nem vonhatók felelősségre”.
A szélsőjobbos képviselőnek most igaza van. Akárki döntött is a jobbikos képviselők segéderejének teljes és meghatározatlan idejű kitiltásáról, jogot sértett és Házszabályba ütköző módon, önkényesen akadályozza, hogy az országgyűlési képviselők eleget tegyenek kötelezettségüknek, miszerint kezdeményezően vesznek részt a parlament munkájában és elősegítik annak eredményes munkáját. A hírek szerint Kövér László házelnök áll a jobbikos parlamenti hátország kollektív büntetése mögött. Ha így van, akkor ő az egyik felelőse a jogsértésnek. De még egyszerűbb dolga lesz a nyomozóknak, ha a másik felelős személyét akarják megállapítani. A nyilvánosság számára elérhető normák alapján úgy tűnik, hogy az nemigen lehet más, mint Such György, aki az Országgyűlés Hivatalának főigazgatójaként a parlamenti beléptetés felelőse, s mint ilyennek közvetlen és megkerülhetetlen szerepe van abban, melyik szakértő vagy asszisztens mehet be az Országházba és a Képviselői Irodaházba.
Káosz
Mi is történt? Múlt pénteken a földörvény végszavazása idején kétségtelenül elképesztő dolgok estek meg. A „magyar föld kiárusítását” vadul ellenző Jobbik – élve a házszabályban biztosított lehetőséggel – névszerinti szavazást kezdeményezett, s bár ehhez elegendő egyetlen frakció indítványa és Latorcai János el is rendelte, később a káoszban erre mégsem került sor. A jobbikos képviselők ugyanis megszállták az elnöki emelvényt, és futballhuligánokat megszégyenítő módon skandálni kezdték, hogy „hazaárulók, hazaárulók”. Vona Gábor azt is közölte, hogy „a szavazás mára véget ért”. Latorcai még nagyobb zavarba jött, és elhagyta az elnöki pulpitust. Később a szónoki emelvényre tért vissza, és a gombnyomogató kormánypártiak végül megszavazták az új törvényt.
Több mint valószínű, hogy a jogszabály elfogadása két házelnöki hiba miatt sem volt szabályos. A Jobbik kérésére ugyanis attól függetlenül is meg kellett volna történnie a névszerinti szavazásnak, hogy a botrányosan viselkedő képviselőket a plénum kizárta a voksolásból. Ráadásul miután Latorcai nagy zavarában (ami emberileg érthető) elhagyta az elnöki pulpitust, a Házszabály értelmében az ülés félbeszakadt („megszakadt”), és folytatni, tehát szavazni is csak akkor lehetett volna, ha a levezető elnök az ülést újból összehívja. Ezt nem tette meg, tehát a szavazás eredménye semmis, vagyis annak kellene lennie.
Fegyelem
A förtelmesen viselkedő jobbikosok fegyelmijének jogosságát ezzel együtt nem lehet elvitatni. Kollektív és erőszakos fellépésükkel kirívóan hágták át a tanácskozási rendre és a szavazásra vonatkozó szabályokat. S mivel „közvetlen fizikai erőszakkal fenyegettek”, arányosnak tetszik, hogy kizárták őket a szavazásból, és a Házszabály biztosította legnagyobb pénzbüntetést szabták ki rájuk, vagyis megvonták tőlük egyhavi tiszteletdíjukat. A „nyilvános”, a Házszabálynak megfelelő fegyelmi mellett azonban életbe léptettek velük szemben egy bújtatott fegyelmi büntetést, amelyet nem ismer semmilyen norma, ráadásul nemcsak a fegyelmi vétséget elkövetőket sújtja, hanem munkatársaikat is. Jogállamban senkit nem lehet önkényesen büntetni, és az ártatlanokat sújtó kollektív büntetés is tilos. Ráadásul mindez úgy történt, hogy erről semmilyen nyilvános döntés nem született, tehát nem támadható meg, nem vitatható, indoka, hatálya és időtartama az érintettek előtt ismeretlen maradt.
A Házszabály világosan rögzíti: „a képviselő joga és kötelessége, hogy kezdeményezően részt vegyen az Országgyűlés munkájában, elősegítse annak eredményes működését”. Könnyen belátható, hogy szakértők és asszisztensek nélkül erre sokkal kisebb az esély, mint velük. A parlamenti képviselők fegyelmi büntetési formái között a munkatársak belépésének letiltása pedig nem szerepel. Lehet szó pénzbírságról, szó megvonásáról vagy határozott idejű kizárásról, másról azonban nem.
Magatartás
A Házszabály szerint a házelnök meghatározza az Országház, az Országgyűlés Irodaháza, valamint az Országgyűlés Hivatalának elhelyezésére szolgáló épületek területére történő belépés és az ott-tartózkodás rendjét. De a házelnök nem állapíthat meg olyan rendelkezést, amely az Országgyűlés ülésének nyilvánosságát, a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit kizárná. Az Országgyűlés épületeibe belépők és ott tartózkodók kötelesek ezeket a rendelkezéseket tiszteletben tartani.
Most vasárnapig még az 5/2004. házelnöki rendelkezés szabályozza a belépés és az ott-tartózkodás szabályait, de a július 1-jétől hatályba lépő, Kövér László szignálta 9/2013. rendelkezés is ugyanazt mondja ki. Eszerint a házelnöknek nincsen teendője az országgyűlési képviselők szakértőinek vagy vendégeinek beléptetésénél. Az igénylő képviselő, képviselőcsoportjának frakcióvezetője vagy hivatalvezetője kéri a parlamenti belépőt az Országgyűlés Hivatalától, amit az bürokratikus eljárás keretében engedélyez. Ennek „kiérdemléséhez” a házelnöki rendelkezés a képviselő munkatársának nem ír elő semmiféle rendkívüli magatartási feltételt, különösen pedig azt nem, hogy megbízójának méltóságteljesen kell viselkedni az ülésteremben, különben ugrik a belépő.
– Felesleges provokálni a parlamenti többséget, ezzel nem lehet eredményt elérni – kommentálta a múlt pénteki parlamenti ülést Orbán Viktor. Sok mindent érthettünk akkor még a talányos megfogalmazáson. Most már inkább sejthető, mire gondolhatott pontosan: a „nyugodt erőfitogtatás” mellett a sunyi megtorlásra. Csakhogy ezzel nem csak jogi, hanem politikai hibát is vétett a kormánytöbbség. (Tudjuk, az előbbinél sokkal jobban izgatja az utóbbi.) Azzal ugyanis, hogy az önkényeskedést választotta, lehetőséget kínált az extrémista, velejéig romlott Jobbiknak a mártírkodáshoz és megdicsőüléshez.
Zádori Zsolt