Gyerekek a jogállam romjai alatt
November 10-én, éjjel emberek milliói várták a mindennapjainkat meghatározó kormányrendelet megjelenését. Ekkor jelent meg az Országgyűlés honlapján – meglepetésszerűen – az Alaptörvény 9. módosításáról, valamint az „egyes igazságügyi törvények módosításáról” szóló törvényjavaslat. Eszerint az Alaptörvény rögzítené, hogy az apa férfi, az anya nő; hogy Magyarország védi a gyermek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát; valamint az ország keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti nevelést.
Az indoklás szerint erre a gyerekek
védelmében van szükség: a nyugati világban terjedő „káros ideológiától” akarja
a kormány megvédeni a gyerekeket. Ehhez kapcsolódik az örökbefogadás eszetlen
szűkítése is: a jogalkotó szerint ugyanis a férfi és nő alkotta házasság az,
ahol „valóban tartós szeretetközösségben”, keresztény szellemiségben
nevelkedhetnek a gyerekek. Ezzel a kormány cinikusan és rosszindulatúan
„értéktelennek” minősít rengeteg családot és szülőktől foszt meg állami
gondozott gyerekeket. 11 szervezettel közösen tiltakozunk a tervezet ellen. A TASZ-szal közösen pedig
elmondjuk, szakterületeinken milyen károkat okoz a kormány gyermekellenes
fellépése.
A kormány az elmúlt években ott rúgott bele a kiszolgáltatott társadalmi csoporthoz tartozó, ezért különösen védtelen gyerekekbe, ahol csak tudott. A Magyarország védelmét kérő gyerekek sanyargatása és az leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és queer (LMBTQ) gyerekek zaklatása ékes példája annak, hogy mennyire embertelen tud lenni az államunk.
Védelem helyett zaklatás
A kirekesztő üzeneteket harsogó kormánypárt és annak hűséges szolgamédiája a közelmúltban egyértelművé tette: a nem heteroszexuális magyarokat nem tartja a haza egyenjogú polgárainak. Az Alaptörvény és az örökbefogadásra vonatkozó jogszabályok módosítása tökéletesen beleillik a homofób és transzfób kormány politikájába.
Hatásában azonban mindez elsősorban gyermekellenes, és csak arra alkalmas, hogy a kirekesztő hangulat gerjesztésén keresztül növelje az LMBTQ gyerekek veszélyeztetettségét a gyermekvédelmi intézményrendszeren belül és kívül egyaránt.
Az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága idén februárban tette közzé a gyermekjogok magyarországi helyzetéről szóló jelentését, amelyben felhívta a kormányt, hogy tegyen célzott intézkedéseket a kisebbségekhez tartozó gyermekek védelme érdekében. Az ENSZ-bizottság kifejezetten az LMBTQ-gyerekek, lányok, romák, fogyatékkal élők, menekült és migráns gyerekekkel szembeni erőszakra és az ezzel kapcsolatos kormányzati tétlenségre mutatott rá.
Magyarország kormánya azonban nem védendő értékként, hanem a korlátlan hatalomgyakorlás akadályaként tekint a sérülékeny kisebbségek jogaira. Az LMBTQ-gyerekek napi valóságán pedig egyértelműen meglátszik, hogy a kormánytól nem várhatnak védelmet.
A Háttér Társaság kutatása szerint a magyar LMBTQ diákok túlnyomó többségét, közel 90 %-át érte már szóbeli vagy tettleges bántalmazás a szexuális orientációjuk és nemi önkifejezésük miatt. A fizikai bántalmazás az összes eset közel negyedét tette ki. A Magyar Pszichológiai Társaság LMBTQ Szekciója pedig rámutatott, hogy a közvélekedés előítéletessége már kamaszkortól képes olyan pszichés nehézségeket okozni, mint a depresszió, a szorongás, a poszttraumás stressz és az átlagosnál nagyobb öngyilkossági veszélyeztetettség. Akik egy mesekönyv ürügyén kiskorúak veszélyeztetéséről handabanzádnak, azoknak inkább ezeket a tényeket kellene figyelembe venniük megszólalásaik során.
A bántalmazás pedig nem áll meg az iskola falainál. Bár a kormány szerint csak a férfi és nő alkotta házasságban teljesedhet ki a gondoskodó szeretet, mégis nem egy olyan család van, ahol az LMBTQ fiatalok nincsenek biztonságban. A gyermekvédelmi intézményrendszerben nevelkedő nem heteroszexuális gyerekekről pedig gyakorlatilag semmilyen információnk nincs. Az intézmények csendje általában a baj jele.
Az állam csendes cinkossága október elején igazán kézzelfogható volt. A budapesti Átrium Színházban meseolvasó matinét szerveztek. Az eseménnyel szemben ellentüntetést jelentettek be jól ismert szélsőjobboldali provokátorok, akiknek már nem egyszer meggyűlt a bajuk a törvénnyel. A rendőrség azonban nem látott semmi kivetnivalót abban, hogy a szélsőséges provokátorok miatt a mesematiné szervező lemondják a gyerekek személyes jelenlétét, majd azt is tétlenül nézték végig, hogy szirénázással és minősíthetetlen ordibálással juttassák el félelemkeltő üzeneteiket a meséket online hallgató gyerekeknek.
Röviden: a magyar állam tűrte, sőt, asszisztált ahhoz, hogy szélsőjobboldaiak gyerekeket félemlítsenek meg. Ami októberben megtörtént kicsiben, azt nézhetjük most végig nagyban.
Ez lenne a gyermekvédő magyar állam? Hol van ilyenkor Novák Katalin és a Fidesz-KDNP többi, a gyermekek jogaiért nagy hangon aggódó hőse, hogy megvédje az LMBT-gyerekek egészséges fejlődéshez való jogát? Sajnos pontosan látjuk, hol: ez esetben a zaklatók oldalán.
Romok alatt
Az elmúlt öt évben rengeteg gyerek szorult a tudatosan lerombolt magyar menedékjogi rendszer romjai alá. 2015 óta gyereket tömegeit tartották fogva a röszkei és tompai tranztizónákban, amiket a kormány végül idén májusban kényszerült felszámolni. A szögesdrótok mögötti zárt világban nem ritkán éveket töltöttek gyerekek őrizetben érdemi fejlesztő foglalkozások és használható oktatás nélkül. A gyerekek “egészséges fejlődéséért” aggódó kormány embertelen politikájának köszönhetően több, az erőszak elől menekülő gyerek úgy nőtt fel, hogy nem tudta, létezik világ a határbörtönön túl is.
Valamikor 2017 vége felé egy meggyötört, de mosolygó kamaszfiúval találkoztunk a gyermekotthonban. A teraszon ültünk, az afgán fiú, a tolmács és a jogász. A tranzitzónáról beszéltünk, ahonnan pár nappal azelőtt szabadult ki, három havi fogság után. Beszéltünk arról, mit jelent az oltalmazott státusz, amit kapott, hogy lesz gyámja, és hogy ami vele ott történt, az nem jogszerű. A fiú pedig csak hallgatta mindezt, arcán fáradt mosollyal, és annyit mondott: nagyon köszöni a jószándékot, de nem fog itt maradni. Nem hiszi el, hogy az állam, ami őt embertelenül bezárta egy éles kavicsokkal felszórt, árnyéktalan, szögesdrótok és magas kerítések közé szorított, éjjel-nappal fegyveresekkel őrzött konténerbörtönbe, képes máshogy is viselkedni a védtelen emberekkel szemben. Pár nappal később már nem volt a gyermekotthonban. Túl sok, hozzá hasonló gyereket lökött az embertelen magyar menekültpolitika az embercsempészek és más bűnözők karmai közé.
Az őrizetnek borzalmas hatásai vannak a gyerekekre. A világ számos pontján megfigyelték már, hogy a fogvatartás súlyosan veszélyeztette a gyerekek pszichés fejlődését. Az őrizetben ráadásul a gyerekek nagy veszélynek vannak kitéve, elterjedt a bántalmazás és a veszélyeztető magatartás. Egy nemzetközi kutatás szerint azok az őrizetbe vett gyerekek között kiugróan sokan lettek depressziósak, szenvedtek poszttraumás stressztől és voltak öngyilkossági gondolataik.
A kormány mindezt pontosan tudta, mint ahogy azt is, hogy a menedékkérő gyerekek olyan környezetből, olyan súlyos üldözés és sérelem elől menekülnek, ami eleve elképzelhetetlenül károsítja az ő megfelelő fejlődéshez való jogukat. Nem kellene sok, csak egy kis emberség ahhoz, hogy ezek a gyerekek Magyarországra érkezve ne újabb embertelenséggel találkozzanak, hanem végre lehessen gyerekkoruk.
De a súlyos kínokat, üldözést, erőszakot, kínzást átélt vagy attól menekülő gyerekekbe nem csak az önkényes fogvatartással rúgott nagyot a gyerekeket szavakban olyan nagyon védelmező keresztény kormány. 2018-tól rutinszerűen éheztettek bezárt embereket a tranzitzónákban a magyar hatóságok. Az étel megtagadása önmagában kegyetlen, de ami még fokozta ezt a gazemberséget, az az volt, hogy a gyerekek ehettek, de nem oszthatták meg az ételüket a szüleikkel, vagyis az állam a bűnrészesség szerepét kényszerítette rájuk. Az éheztetést minden esetben a strasbourgi bíróságnak kellett leállítania, a kormány pedig a mai napig kitartóan tagadja, hogy ez valaha megtörtént volna.
Az elmúlt években a hatóságok több mint 40.000 olyan embert dobtak ki Magyarországról Szerbiába, akiknek szerettek volna nálunk menedéket kérni. Anélkül tolták őket kia határkerítés szerbiai oldalára, hogy megkérdezték volna, kik ők, honnan jöttek, mi elől kellett elmenekülniük. Tették ezt felnőtt férfiakkal és gyerekekkel, terhes nőkkel és idősekkel egyaránt, megkülönböztetés nélkül.
A visszakényszerítések pedig nem egy esetben erőszakkal történtek. Gyerekek is beszámoltak arról, hogy a magyar egyenruhások megverték és megalázták őket. A magyar kormány pedig minden esetben félrenéz, és a perverz törvények erőszakos végrehajtásával szemben valahogy nem akaródzik a gyerekek egészséges fejlődésére hivatkoznia.
Ékesen példázza a kormány gyermekjogi közönyét a menedékkérő és menekült gyerekeknek is otthont adó fóti gyermekotthon megszüntetése körüli kálvária is. Egy hazugság alapján, miszerint a Károlyi István Gyermekközpont egy tömegintézmény, a hatóságok tavaly futószalagon “pörgettek ki” speciális ellátást igénylő magyar gyerekeket olyan otthonokba (nem egy esetben valódi tömegintézménybe), ahol semmilyen feltétel nem adott a szakszerű gondozásukra.
A hangos tiltakozás eddig meg tudta menteni a fóti gyermekotthont a megszűnéstő és attól, hogy a területén álló kastélyra egy oligarcha tegye rá a kezét, de a még ott élő magyar és menekült, oltalmazott gyerekeknek és az otthon dolgozóinak évek óta bizonytalanságban telnek a mindennapjai.
Valódi megoldást azt jelentene, ha a gyermekotthoni gondozást kiváltó nevelőszülői hálózatot a kormány megerősítené, de nem teszi. Emellett a gyerekek biztonságáért és lelki egészségéért most olyan hangosan aggódó kormánypártiak sem akkor, sem azóta semmikor nem adtak válaszokat a fóti gyerekek és nevelőik kérdéseire.
Mi a gyerekekkel vagyunk
Amikor 1989-ben, 31 évvel ezelőtt elfogadták a Gyermekjogi Egyezményt (ami Magyarországon 1991 óta törvény), a világ államai kijelentették: gyermeki jogok alapjogok, a gyerekeknek pedig - koruknál fogva - különleges védelemre és gondoskodásra van szükségük, hogy jogaikkal valóban élni tudjanak.
A magyar állam az elmúlt években azonban számtalanszor sértette meg a gyermekek jogait. Hagyja szétesni a gyermekvédelmi rendszert, és közönyösen nézi, ahogy a kiszolgáltatott gyerekek esélyei és reményei egy életre elúsznak. Perverz törvényekkel nyomorítja még tovább a sokat szenvedett menedékkérőket, és cinkosa lesz az LMBTQ gyerekek bántalmazóinak. Az Alaptörvény, a Polgári törvénykönyv és a gyermekvédelmi törvény javasolt módosításai pedig nem egy igazságosabb és jobb rendszer felé tett lépések, hanem a újabb súlyos jogsértések.
Elég volt. Itt az ideje, hogy a magyar állam felhagyjon a gyerekek veszélyeztetésével, és végre az ő és a őket védelmezők oldalára álljon. Mi, civilek már ott vagyunk.
Szekeres Zsolt