Az Európai Unió Bírósága (EUB) szerdán hirdet ítéletet azokban a perekben, amit a magyar és a lengyel kormány indított az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal szemben a jogállamisági feltételrendszer megfúrásáért. A főtanácsnok két hónapja azt javasolta, hogy az uniós bíróság utasítsa el Budapest és Varsó keresetét. Mire számíthatunk, ha így lesz, mire, ha nem?
A tavaly január elseje óta hatályban lévő jogállamisági feltételrendszert, jogállamisági mechanizmust hivatalosan „az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszernek” nevezik. Az Európai Tanács általa jóváhagyott rendelet teljes szövege itt érhető el magyarul.
Hiába hatályos azonban, eddig még nem alkalmazták. A mostani uniós peres eljárásnak éppen az a tétje, hogy vagy alkalmazhatóvá válik végre az eljárás, vagy – amin a lengyel és magyar kormány munkálkodik – sikerül taccsra vágni, de legalábbis kiherélni.
A tavaly decemberi főtanácsnoki indítvány szerint a rendelet sem egészében, sem részleteiben nem ütközik uniós jogba.
Két hónapja az indítvány nem tartotta érvényesnek Budapest és Varsó érvelését. Merthogy a főtanácsnok értékelése szerint a szabályozást megfelelő módon fogadták el. Azt is elutasította, hogy a jogállamisági feltételrendszer az egyébként pont a magyar és a lengyel kormánnyal szemben zajló 7. cikk szerinti eljárást kikerülve próbál esetleges pénzügyi szankciókat bevezetni. A két kormány harmadik súlyos állítását, miszerint az eljárás a jogbiztonság sérelmével jár, szintén megalapozatlannak találta.
Egy levéllel indulhatna el
A főtanácsnoki indítványok nem kötik a bíróságot, ezzel együtt az EUB legtöbb ítélete követi azokat. Amennyiben az EUB döntése szerdán az indítvánnyal megegyező tartalmú lesz, akkor elvileg akár másnap, gyakorlatilag heteken belül elküldheti az Európai Bizottság azt a levelet, ami megindítja az eljárást.
Novemberben már kapott egy levelet a magyar kormány az Európai Bizottságtól. Ez azonban nem az a levél, amely az eljárást megindítja. A tavalyi levélben az Európai Bizottság ugyan a jogállamisági feltételrendszerről szóló rendeletre hivatkozott, de annak arra a pontjára, ami lehetővé teszi, hogy az bármikor, az eljárás esetleges megindításától függetlenül is információkat kérhessen be tagállamoktól. Itt is csupán ennyi történt.
Az más kérdés, hogy magyar és a lengyel kormány válaszait az Európai Bizottság beépítheti (és feltehetőleg be is fogja építeni) abba a levélbe, ami viszont már valóban az eljárás megindítását jelenti – már ha küldenek majd ilyet Brüsszelből.
Az ítélet következményei
Ha esetleg részleteiben vagy egészében igazat adna az EUB a magyar és lengyel kormányok keresetének, akkor az uniós intézményeknek először azt kellene mérlegelniük, kidolgozható-e az ítélettel összhangban álló új szabályrendszer. Ha ez lehetséges (például nem állapítja meg az EUB, hogy semmilyen további jogállamisággal összefüggő mechanizmust nem alkothatnak az uniós intézmények), akkor feltehetőleg egy újabb, elhúzódó, sokszereplős politikai vita indul egy új szöveg elfogadása kapcsán.
Egy, a kormány érveinek akár csak részben helyt adó bírósági döntésnek a magyarországi politikai következményei sokkal inkább előre jelezhetők, mint az uniósak. A kormány nyilvánvalóan triumfálna. Hiszen még akkor is azt tette, amikor teljes pervesztese lett egy korábbi uniós pernek, amelyben a civilellenes törvényt, a „Lex NGO-t” ítélték uniós joggal ellentétesnek.
Választási kampány idején jelentéktelen ügyek is politikai jelentőséget kapnak, hát még egy olyan valóban fontos ítélet, mint amilyen az EUB-é. A kormány várhatóan a szokott módon kívánja majd előnyére fordítani az esetleges pervesztést: heves sorosozással és brüsszelezéssel, a magyar szuverenitás megvédésének sirámával és a kelet-európai tagállamokkal szembeni állítólagos kettős mérce alkalmazásának ostorozásával. Ha már egy egyenlő feltételek melletti, jogi érvekre épülő peres eljárásban nem sikerül igazolni álláspontját, akkor legalább retorikai síkon nyerjen a dolgon.
Az eljárás menete
A jogállamisági feltételrendszer hasonlít vagy inkább hasonlítani fog a jól ismert kötelezettségszegési eljáráshoz, azonban (elvileg) annál rövidebb.
I. A Bizottság azzal indítja el hivatalosan az eljárást, hogy küld egy írásbeli értesítést az érintett tagállamnak, melyben részletesen kifejti azokat a tényeket, bizonyítékokat, ami alapján indokoltnak látja, hogy a tagállamban
- sérülnek a jogállamiság elvei;
- és ezek közvetlenül érintik az uniós pénzek hatékony és eredményes elköltését, az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét.
II. Az Európai Bizottságnak meghatározott időn belül (1-3 hónap) választ kell adjon a tagállam: vitathatja a megállapításokat vagy javaslatot tehet változásokra.
III. Ezt követően az Európai Bizottság értékeli a beérkezett választ és dönt arról, hogy az Európai Tanácshoz fordul-e határozati javaslattal.
IV. Ha úgy dönt az Európai Bizottság, hogy szankciót javasol, akkor annak tartalmáról értesíti a tagállamot, aminek 1 hónapja van észrevételeit megtenni.
V. Mindezek után kerül az Európai Tanács elé egy javaslat: ez tartalmazza a szankció(ka)t és a részletes indoklást is. Az Európai Tanácsnak 1 hónapja van dönteni, amit kivételes esetben újabb 2 két hónappal lehet kitolni. Ez történhet például azért, mert az érintett tagállam diszkriminációval vádolja az Európai Bizottságot az eljárás kapcsán. Ilyenkor az Európai Tanács először megvizsgálja ezt a kérdést, és csak ezután dönt az Európai Bizottság javaslatáról.
VI. Az Európai Tanácsban a javaslatnak minősített többséget kell szereznie, azaz egyszerre kell a tagállamok 55%-nak (15 tagállam) és a javaslatot támogató országoknak az unió lakosságának minimum 65%-t képviselnie. Egyéni vétóra itt nincsen lehetőség.
Tehát leggyorsabban 4 hónap alatt zárulhat le szankcióval egy ilyen eljárás. Ez kinyújtható legalább 8 hónapra, de akár többre is.
Ez utóbbi a következőkből adódhat össze: legalább 3 hónap (tagállami válasz) + még minimum 1 hónap, de akár több idő (Bizottság dönt) + 1 hónap (Bizottság konzultál a szankciókról) + 3 hónap (Tanács dönt)
Bűnlajstrom
De mi alapján, miféle normák megsértése alapján lehet majd ezt elindítani? Egyrészt, van a rendeletben egy olyan lista, ami szerint a jogállamiság megsértésére engedhet következtetni:
- Ha veszélyeztetik az igazságszolgáltatás függetlenségét (lásd pl. a Vasvári-ügyet);
- a hatóságok (pl. az ügyészség) elégtelen működése, ideértve azt is, ha szándékosan nem juttatnak elegendő forrást nekik, vagy ha az összeférhetetlenségi szabályok nem elég erősek;
- ha elveszik/kiüresítik a jogorvoslati lehetőségeket, akár azzal is, hogy nem hajtják végre a bírósági ítéleteket a hatóságok;
- vagy ha korlátozzák a jogsértések hatékony kivizsgálását, azok szankcionálását.
Másrészt, a fentieknek közvetlenül érintenie kell valamely feltételt az alábbiak közül:
- Az uniós pénzek elköltéséért felelős hatóságok megfelelő működését, különösen a közbeszerzésekre, vissza nem térítendő támogatásokkal kapcsolatos eljárásokat.
- A nyomozó hatóságok megfelelő működését korrupciós és csalással összefüggő esetekben, vagy más olyan uniós jogszabályok megsértése esetén, ami az uniós pénzek elköltésével áll összefüggésben.
- A fenti ügyekhez kapcsolódó hatékony bírósági jogorvoslatot, ideértve annak lehetőségét is, hogy azért is bírósághoz lehessen fordulni, ha a hatóságok elmulasztanak egy lépést megtenni, például nem indítanak nyomozást.
- Az OLAF-fal és az Európai Ügyészséggel való hatékony és gyors együttműködést.
- Az esetlegesen szabálytalanul kiutalt uniós pénzek visszaszerzését.
- Mindezeken felül bármilyen olyan esetet, ami összefüggésben van az uniós pénzek megfelelő pénzügyi menedzselésével vagy az unió pénzügyi érdekeinek védelmével.
Harmadrészt, ezt az eljárást akkor lehet csak alkalmazni, ha más eljárásokkal nem lehet(ett) a kívánt célt elérni. Azaz ha a feltárt problémákat például kötelezettségszegési eljárásokkal is orvosolni lehet, akkor előbb azokat kell megindítani.
Vagyis ez az eljárás csak a jogállamiság azon súlyos megsértéseire alkalmazandó, amelyek közvetlen hatással vannak az uniós költségvetés végrehajtására és csak akkor, ha más eszköz nem hozott vagy nem hozhat eredményt.
A kiszabható szankciók
Többféle szankciót is alkalmazhat az Európai Bizottság. Ezek a következők:
- Az uniós pénzek felfüggesztése (részlegesen vagy teljesen).
- Annak megtiltása, hogy az uniós támogatásokat érintően új szerződéseket kössön az érintett tagállam.
- Kifizetési határidők megszakítása.
- Az előfinanszírozás csökkentése.
Fontos alapelv, hogy a megítélt pénzeket a tagállamoknak akkor is folyósítani kell a kedvezményezetteknek, ha egyébként az uniós pénzek kifizetését felfüggesztették.
A kedvezményezett – legyen akár kultúrházát felújító önkormányzat, profilváltó kisvállalkozás, tudományos innováción dolgozó egyetemi tanszék vagy a fűtését korszerűsítő család – nem esik el tehát a neki ítélt uniós támogatástól. Ez a főszabály, és ettől csak akkor lehet eltekinteni, ha azt a szankció kiszabásakor kifejezetten előírják.
Szó sem lehet tehát önkényes eljárásról, politikai alapú bírságolgatásról. Az egész eljárás úgy van kitalálva, hogy a szankciókat csak a legvégső esetben lehessen kivetni, és a kivetett szankciókat bármikor vissza lehessen vonni, ha érdemi változás történik.
Legkésőbb egy évvel a szankciók kivetése után az Európai Bizottságnak mindenképpen értékelnie kell, hogy bármilyen változás történt-e. Ilyenkor ugyanolyan írásos javaslatot kell tegyen az Európai Tanácsnak, mint a szankciók elrendelésekor arra vonatkozóan, hogy fenntartsák-e a kiszabott büntetést, esetleg módosítsanak rajta vagy teljesen szüntessék meg őket.