Alkotmányellenes rendelkezés alapján tartják fogva szeptember óta S. Sándort. Sem ő, sem ügyvédje nem lehetett jelen az előzetes letartóztatás elrendelésén. A fogva tartott férfi a Magyar Helsinki Bizottság segítségével a strasbourgi bírósághoz fordult. A jogvédő szervezet szeretné elérni a büntetőeljárási törvény módosítását is.
A habeas corpus több évszázados jogelve sérülhetett nemrég, amikor egy magyar terheltet a bíróság nem hallgatott meg az előzetes letartóztatása elrendelésekor. S. Sándor jogerős büntetését töltötte, és 2014. szeptember 14-én feltételesen szabadult volna. Csakhogy egy három évvel korábbi bűnelkövetéssel, betöréses lopás kísérletével is megvádolták. Ez év szeptember 8-án az ügyben eljáró elsőfokú bíróság úgy határozott, hogy a küszöbön álló szabadulása napjától az ügydöntő ítélet megszületéséig elrendeli a férfi fogavatartását, vagyis nem szabadul. Eddig a jogerős ítéletét töltötte, eztán már előzetes letartóztatásba kerül.
A bíróság minderről úgy döntött, hogy a tárgyaláson sem a vádlott, sem a védő nem jelenhetett meg, álláspontját nem ismertethette, mert nem volt bírói meghallgatás. S. Sándor ügyvédje megtámadta a védence távollétében meghozott végzést. Október 30-án helybenhagyták az első fokú döntést, mint ahogy korábban a főügyészség is elutasította a védő a fogvatartás jogtalanságát kifogásoló beadványát. A férfi mai napig előzetes letartóztatásban van.
A bíróság azzal indokolta a meghallgatás elmaradását, hogy mivel a büntetőügyben már májusban tartottak egy bünetőtárgyalást, amelyen a vádlott és védője is megjelent, a büntetőeljárási törvény lehetőséget adott a bíróságnak arra, hogy S. Sándor távollétében rendeljék el előzetes letartóztatását.
Ez a szabály valóban létezik, csakhogy az Alkotmánybíróság (AB) már 2007-ben kimondta, hogy az előzetes letartóztatás bírói meghallgatás nélküli elrendelése alkotmányellenes. Ezt azzal indokolta, hogy „az előzetes letartóztatásról szóló, a személyes szabadság elvonásával járó bírói döntés a terhelt szempontjából az eljárás során hozható legsúlyosabb közbenső határozat. Alapvetően érinti a terhelt személyes szabadsághoz, a mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztásához való alkotmányos jogát, befolyásolja védekezésének kereteit, s közvetlen kihatással van személyes sorsának alakulására. Minderre figyelemmel nincs olyan felismerhető alkotmányos érdek vagy cél, amelyből következően a terheltnek az Alkotmány 55. § (2) bekezdésében körülírt – a bírói meghallgatásra vonatkozó – jogai, az eljárás tisztességének sérelme nélkül korlátozhatók lennének.”
Az Alaptörvény az Emberi Jogok Európai Egyezményével összhangban és a korábbi alkotmányszöveggel lényegében azonos módon szabályozza a személyi szabadságtól való megfosztást, és kimondja: „A bűncselekmény elkövetésével gyanúsított és őrizetbe vett személyt a lehető legrövidebb időn belül szabadon kell bocsátani, vagy bíróság elé kell állítani. A bíróság köteles az elé állított személyt meghallgatni és írásbeli indokolással ellátott határozatban szabadlábra helyezéséről vagy letartóztatásáról haladéktalanul dönteni.” Éppen ezért az AB gyakorlata továbbra is érvényes, azaz a büntetőeljárási törvénynek azon rendelkezése, amely lehetővé tette S. Sándor előzetes letartóztatásának elrendelését a távollétében, minden bizonnyal ugyanígy alkotmányellenesnek fog minősülni, ha normakontrolljára a magyar AB előtt sor kerül. Ezt kérhette volna az első és másodfokon eljáró bíróság is, nem tette.
Így a fogvatartott kényszerül arra, hogy maga forduljon az AB-hez, de az kizárólag az alkalmazott szabály alkotmányosságáról tud majd dönteni, nem rendelkezhet sem a kérelmező szabadlábra helyezéséről, sem az alkotmánysértő fogvatartás miatti kártérítés megfizetéséről. Igazságos elégtételt tehát ez a jogorvoslat nem képes biztosítani, ezért fordult most a kérelmező a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságához.
Zádori Zsolt