Az első öbölháborút voltaképpen a második keverte rossz hírbe, noha, ez az egyik legjobban előkészített és végrehajtott katonai invázió volt, amelyik példamutatóan széles nemzetközi felhatalmazással és igazságos célokért folyt.

Szaddám Huszein iraki diktátor elnöksége kezdete óta országa területének növelésére törekedett, előbb Irán ellen indított (sikertelen) háborút, majd Kuvait következett. 1990 augusztusában rohanta le a kétmilliós sejkséget. Korábban leginkább azzal volt gondja, hogy szerinte szomszédja nem tartotta be az olaj-kitermelési megállapodást, ám a katonai agressziót mégsem ezzel, hanem azzal az ürüggyel indokolta, hogy „Irak támogatja a kuvaiti szabadságküzdelmeket”. Valójában Szaddám Irakja az iráni háborúban eladósodott, ezen segíthetett volna a hódítás.

Szaddám abban bízott, hogy Amerikát lefoglalják más fontosabb világpolitikai feladatai (például a kelet-európai rendszerváltások), az oroszok meg egyébként is meggyengültek a térségben. Azonban nagyon elszámította magát (nem először, és nem is utoljára). Az ENSZ Biztonsági Tanácsa ugyanis egyből elítélte a katonai agressziót, és felszólította Irakot a kivonulásra. Aztán embargót is bevezetettek Bagdad ellen, majd ultimátumot is adtak. De ez és a NATO-erők felvonulása sem bírta jobb belátásra a diktátort. Egy nappal az ultimátum lejárta után megkezdődtek a légi csapások, februárban pedig nem több mint száz óra alatt a szövetséges szárazföldi erők térdre kényszerítették az iraki hadsereget.

Szaddam Husszein 1991. február 26-án bejelentette a kivonulást Kuvaitból, két nappal később pedig elfogadta az idősebb George Bush amerikai elnök által hirdetett tűzszünetet. Győztek a szövetségesek (köztük Magyarország is). Kuvait visszanyerte függetlenségét.

Utólag vannak, akik úgy okoskodnak, hiba volt megállni, az inváziós sereg könnyedén bevehette volna Bagdadot, és megdönthette volna a diktátor uralmát, amivel minden további bajt meg lehetett volna spórolni. Igen, akár így is történhetett volna. Csakhogy Bush elnök, a szuperhatalomként egyedüliként maradó, az „új kabátját” éppen csak próbálgató Amerika vezetője nem akart a nemzetközi felhatalmazáson túlterjeszkedni, és nem kívánt a szövetségeseivel konfliktusba keveredni. Az akkori ismereti alapján megfontoltan, jól döntött. Persze az utólagos jósoknál még ő se lehet bölcsebb.

#emberijogikalendarium #emberijogok2017

25 pontban összeszedtük, mit végeztünk 2016-ban, és a Helsinki Bizottság milyen eredményeket ért el ügyfelei és a magyar jogállam védelme, az emberi jogok érvényesülése érdekében. 

„Nem kábíthatjuk magunkat a fokozatosság ópiumával. A demokrácia ígéretét most, azonnal be kell váltani. Most, azonnal ki kell jutnunk a faji elkülönítés sötét és elhagyott völgyéből, és ré kell lépnünk az egyenlőséghez vezető napsütötte ösvényre” – mondta ifj. Martin Luther King (1929–1968) sokat idézett washingtoni beszédében. („Van egy álmom” – 1963. augusztus 28.)

A „Nagy Fehér Varázsló” hosszú életet élt, amelybe gondos tervezéssel és nagy szorgalommal sikerült annyi mindenféle fontosat beleszuszakolni, amely hét embernek is dicsőségére válna. Albert Schweitzer (1875–1965) teológus, lelkész, vallástörténész, filozófus, orgonaművész, hangszerépítő, tanár, orvos és szenvedélyes filantróp volt. 21 évesen arra az elhatározásra jutott, hogy legfeljebb harmincéves koráig él a tudományoknak és a művészeteknek, azután olyan hivatásnak szenteli magát, amivel közvetlenebbül szolgálhatja az emberiséget. Azért ezt csak részben tudta megvalósítani, mert a filantrópia mellett sohasem szakított művészeti és tudományos tevékenységével.

Lázár János a tegnapi kormányinfón bejelentette, hogy a kormány „visszaállítja az idegenrendészeti őrizet intézményét”, és így „menekültkérelme elbírálásáig senki sem mozoghatna szabadon az országban”. Orbán Viktor ma mindezt megismételte. A kormány terve egyszerre értelmetlen és totálisan jogellenes. A Magyar Helsinki Bizottság öt pontban bemutatja, miért.

1894 végén ártatlanul életfogytiglani börtönre ítélik Alfred Dreyfus kapitányt. Korábban zsidóként a legmagasabb rangot érte el a francia vezérkarnál. Ez lett e veszte. Az „ügy” 1894 őszén pattant ki, amikor bizonyítékot találtak arra, hogy a francia vezérkarból valaki információkat adott át Németországnak egy új tűzfegyverről. A bűnöst egyből a tüzértisztek között keresték, Dreyfus személyében pedig hamarosan a gyanúsítottat is megtalálták. Az tette gyanússá egy csapásra, hogy elzászi volt – és legfőképpen zsidó.

Az ’56-os forradalmat eltipró szovjet intervenció idején kreált bábkormány magát forradalmi munkás-parasztnak nevezte. A törvényes parlamentáris rendszert elsöprő bolsevik államcsínyt pedig nagy októberi szocialista forradalomnak titulálták. Na, így nem volt forradalom az sem, ami Zanzibárban történt. Gyilkolás itt is volt azért.

„A Haraszti-ügy komoly megütközést keltett a magyar értelmiségi körökben. 1958 óta ez az első eset, amikor valakit véleménye miatt állítanak bíróság elé” – írta a korabeli l’Unità, az Olasz Kommunista Párt lapja. A szólásszabadságper elsőségében nem vagyunk biztosak, de minden bizonnyal a korszak utolsó „magyar írópere” volt Haraszti Miklósé (1945).

Thomas Paine, ez a nyughatatlan figura dicsőséges szerepet játszott az Egyesült Államok függetlenné válásában, a vallási dogmák logikai bírálatában, a rabszolgaság-ellenes küzdelemben, valamint az emberi jogok és a republikanizmus elméletének kidolgozásában. Személyes sorsa azonban egyáltalán nem tekinthető dicsőségesnek.

Bogdán János élete maga is egy oktatásszociológiai esettanulmány. A görgetegi beás fiúnak esztergályos karrier nézett ki, mégis ő lett az igazgatója a világ első cigány gimnáziumának.  

Galileo Galileit (1564–1642) nagy könyve, a Párbeszédek a két legnagyobb világrendszerről megjelenése után a Római Egyház nyomban pörbe fogta és tanai nyilvános megtagadására kényszerítette. Az agg tudósnak könnyű büntetést ígértek, végül mégis életfogytiglani börtönnel és a könyv örökös betiltásával sújtották. Korszakos művét 1820-ban vették le az Indexről.

A csehszlovák és a magyar rendszerkritikus ellenzék meg a szólásszabadság ügyét tekintve is fontos esemény történt 40 éve. A Helsinki Záróokmányt tesztelte Kelet-Európa. A diktatúra nem vette jó néven. Azt adta, mi lényege.

A vallásszabadságért vívott harc az emberi jogokért folytatott sok évszázados küzdelem egyik fontos fejezete volt. Az 1568-as tordai országgyűlés ebben fontos, de nem kellőképpen ismert fejezetet jelent. Európa nyugati részeit messze megelőzve, elsőnek Erdélyben mondták ki négy vallás szabadságát és egyenjogúságát.

Miért is került bele a Borsszem Jankó születésnapja a mi emberi jogi kalendáriumunkba? Mert a szólás és sajtó szabadsága nem hiányozhat az emberi jogok egyetlen katalógusából sem 1789 óta. Márpedig a mindenkori élclapok, különösen a politikai élclapok a szabad sajtó igazi faltörő kosainak számítanak, amelyek a bírálat határait tágítva a hatalmasokat bírálják meg.

„Semmilyen rossz, amire – állítása szerint – a totalitarizmus megtalálta a gyógyírt, nem lehet rosszabb, mint maga a totalitarizmus.” Az örök lázadó Camus egyik fontos tanítása, amely miatt bérelt helye van emberi jogi kalendáriumunkban.

Valójában nem is ezen a napon átkozta ki X. Leó Luther Márton ágostonos szerzetest. Azt többször megtette már korábban is. Ezen a napon lépett hatályba, vált jogerőssé Luther kiközösítése, exkommunikációja. Nem túlzás, hogy világtörténelmi jelentőségű eseménynek bizonyult.

Nemhogy ellenzékinek, de mérsékelt udvarhű tollforgatónak is lehetetlen lett volna néhány évvel korábban lapengedélyt kapni politikai újság megindításához. Az idők azonban változtak. Az udvar és hazai szövetségesei felhagytak a szabadságjogok brutális korlátozásával és felségárulási perek koholásával, amelynek egyik áldozata éppen az a Kossuth Lajos volt, akit általános elképedésre megbíztak az induló Pesti Hírlap szerkesztésével. Megszületett az első modern magyar politikai újság, a tájékoztatás és a politikai véleményalkotás nyilvános fóruma. Emberi jogi kalendáriumunk ezen örvendetes eseménnyel foglalkozik.

Új sorozatot indítottunk a Facebook-oldalunkon. A Helsinki Bizottság emberi jogi kalendáriuma idén napról-napra igyekszik bemutatni azokat a lényeges történelmi eseményeket és szereplőket, akik az emberi jogok, így a mi munkánk szempontjából is megkerülhetetlenek, példát mutatnak vagy elmélkedésre sarkallnak. Első bejegyzésünk az örök álomról, az örök békéről szól.

Mustó Péter szerzetest arra kértük, mondja el, mi az idei karácsony különös üzenete. Kedves barátunk maga is volt menekült, szívügyének tekinti, hogy a menekült családok együtt lehessenek, mert a család jelentette biztonság mindenkit jobbá, értékesebbé tesz. Mustó Péter sokat segített abban, hogy a Magyar Helsinki Bizottság családegyesítési programját német jezsuita szerzetes testvérei anyagilag is támogassák. Ez úton mondunk neki és német barátainak köszönetet.

A hazai civil jogvédő szervezetek közül a Magyar Helsinki Bizottság vitt a legtöbb és legtöbbféle ügyet a strasbourgi bíróság elé. Eddig mintegy hetven perben képviseltük ügyfeleinket az Emberi Jogok Európai Bíróságán (EJEB). A lezárt perek háromnegyedében sikerült kártérítést elérni vagy ügyfeleinknek kedvező egyezséget kötni a magyar állammal. Íme, legizgalmasabb ügyenkből egy válogatás. (Bővebb tallózás a honlapunkon olvasható.) Ezekben jogi képviseletet adtunk a panaszosoknak. November 8-án viszont egy olyan perben döntöttek Strasbourgban, ahol maga a Helsinki Bizottság volt a panaszos. Nagy öröm, hogy abban is nyertünk.

Hivatalos becslések szerint 2015-ben tízezer kísérő nélküli kiskorúnak veszett nyoma Európában. Nagy felelősségünk van abban, hogy a gyerekekkel valóban gyerekekként bánjunk, máskülönben könnyen cinikus bűnözők kezébe lökjük őket.A képen egy szíriai menekült kislány látható, aki a libanoni zaatari menekülttáborban volt 2013-ban

Nem kaphatta meg a kötelező védőoltásokat egy féléves baba, aki itt született, és akinek a szülei menekültek. Szerencsére aztán egy másik orvos teljesítette kötelességét. A jogszabályok minden menekült gyereknek segítséget garantálnak. A gyakorlat azonban olykor nagyon más.

A képeken egy menekült apát látunk fiaival, akiket már évek óta nem ölelhetett át, és most érkeztek meg hozzá a pokol tornácáról, Afganisztánból. A családegyesítésük a Helsinki Bizottság segítsége tette lehetővé. Legyen együtt minden család! Fotók: Stiller Ákos

Ali története plasztikusan szemlélteti, mennyire abszurd módon működik nálunk a menekültügyi bürokrácia. Különösen mióta a bíróságtól elvették a lehetőségét annak, hogy megadhassa a menedékjogot. Másfél éve pingpongoznak az iraki fiatalemberrel. Egy minapi ítélet most esélyt kínál arra, hogy kálváriája végre véget érjen. Alit a Helsinki Bizottság képviseli.Fotó: Magócs Márton (abcug.hu)

Szerdára nagyszabású konferenciát szervez a Helsinki Bizottság a közérthetőség problémájáról a szabálysértési eljárásban. Mások mellett vendégünk lesz Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal elnöke is. A civil szervezetek alkotta munkacsoportunk fel kívánja hívni a figyelmet arra, hogy a szabálysértési eljárás közérthetővé tétele igazságosabbá és hatékonyabbá tenné a mostani költséges és igazságtalan rendszert. 13 pontban most elmondjuk, hogyan kriminalizál feleslegesen és diszkriminál öntudatlanul is a mai szisztéma.

Múlt pénteken konferenciát tartott az UNICEF és a Flamand Kormány Delegációja a gyermekbántalmazásról. A konferencián Szekeres Zsolt, a Magyar Helsinki Bizottság munkatársa a menekült gyermekek magyarországi helyzetéről és az őket ért bántalmazásról beszélt. Véleménye a magyar állam felelőtlenségéről itt olvasható. 

Orbán Viktor kormányfő tavaly májusban megjelölte a szerinte kívánatos államcélt a migrációs politikában: „mi azt akarjuk, hogy ne jöjjenek már többen, és akik itt vannak, pedig menjenek haza”. A magyar menekültügyi politikát azóta is ez határozza meg, a hatóságok magatartásának ez a rendezőelve, nem pedig az Alaptörvény szép menekültügyi deklarációja vagy a genfi egyezmény. A menekültügy romjait a kormány és parlamenti többsége idén továbbpusztítja, valamint a mondvacsinált migrációs válsághelyzetet is életben tartja.

Szeme láttára ölték meg családtagjait, őt is megkínozták, fegyveresek üldözték. Üldözéstörténetét a menekültügyi hivatal nem is vitatja, mégsem tartja elégségesnek ahhoz, hogy megadja neki a menekült státuszt. A szomáliai férfit csak oltalmazottként ismerték el. A Helsinki Bizottság segítségével sikeresen támadta meg az abszurd határozatot. 

Vasárnap az egyik Facebook-oldalon megjelent egy írás a 2013-as bántalmazás miatt jogerősen elítélt rendőrök ügyével kapcsolatban. Az írás számos tényt valótlanul ismertet, számos körülményt elhallgat. A reakciók hangneme pedig a kommentelőket minősíti és az oldalnak a létrehozóját, akit nem zavar, ha töméntelen ocsmány szöveg mellett mások halálát kívánják a saját profilján. Jöjjenek először a tények, amelyek az ítéletből származnak, mégiscsak hitelesebb, mint a ki tudja, honnan származó információk.

A Fővárosi Törvényszék mai, nem jogerős ítélete szerint bár Kocsis Máté valóban polgármesterként nyilatkozott a II. János Pál pápa téren tartózkodó migránsokról, de mivel nem volt az önkormányzati törvényben szabályozott jogviszony közte és a menekülők között, ezért nem alkalmazható rá az egyenlő bánásmód törvény. Így az sem nem vizsgálható, hogy kijelentései támadó, ellenséges, megalázó környezetet alakítottak-e ki a migránsokkal szemben. A Helsinki Bizottság fellebbez az ítélet ellen.

Múlt nyáron indítottunk polgári pert Kocsis Máté polgármesterrel szemben, mert keresetlen és igaztalan szavakkal támadta a II. János Pál pápa téren tanyázó „népvándorlókat”. A zaklatási perben a Fővárosi Törvényszék holnap hirdet ítéletet.

Holnap kezdődik a Verzió Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál, immáron a 13. A Helsinki Bizottság szervezésében három beszélgetésre is sor kerül a nemzetközi migrációról szóló filmek vetítése után. Szakértő barátainkkal és munkatársainkkal lehet majd találkozni. Megoldást jelentenek-e az egyre emelkedő falak? Van-e emberséges, egyben hatékony menekültügyi eljárás? Mikor ér véget a muszlimok európai integrációja? Ezek a disputák témái.

Lázár János miniszter tegnap sommásan úgy intézte el az Európa Tanács kínzás elleni bizottságának (CPT) magyarországi riportját, hogy „a jelentés hazugság”. Szerinte a bírálat „politikai elfogultság lehet, semmi más”. Hogy vajon miféle pártosság érvényesülhetne a 47 különféle tagállamból álló Európa Tanácsban vagy a nagy tekintélyű CPT-ben, arról a miniszter már nem szólt. Valójában a jelentés hiteles képet nyújt a külföldiek, köztük menekülők hazai fogvatartásáról. A megtévesztésben inkább a kormány jeleskedik.

Pompás hír, hogy a világtörténelem egyetlen hatósága, amelyik sohasem hibázik, az nálunk működik! Legalábbis ez derül ki az Európa Tanács kínzás elleni bizottságának (CPT) megküldött kormányreakcióból. Igazából három is van nálunk e makulátlan csodaszervezetből: a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH), a büntetés-végrehajtás és a rendőrség. Ráadásul az ott dolgozók egytől-egyig jellemgrófok. Ezért aztán a kormány juszt sem fogja a CPT ajánlásait végrehajtani.

Zaklatta a romákat a kiskunlacházai polgármester, amikor tüntetés szervezett és cikkeket írt ellenük. Zaklatta a melegeket a rendőrség, amikor mondvacsinált ürügyekkel nem engedélyezte felvonulásukat. Vajon zaklatta-e a menedékkérőket Kocsis Máté VIII. kerületi polgármester, amikor valótlanságokat állított róluk, és megbélyegezte őket? November 8-án kiderülhet.

Autónk zárt kesztyűtartójában tárolt 11,5 cm pengehosszúságú kés is lehet közbiztonságra különösen veszélyes, így könnyen szabálysértőknek minősülhetünk – derül ki egy minapi ítéletből. Mondjuk, azért kell hozzá a rendőrök önkényeskedése és a bizonyítékok különös bírói értékelése. Történetünk egy szokványos közúti igazoltatással indult.Borsi Flóra önarcképe

A Helsinki Bizottság üzbég ügyfele 2001-ben nyújtotta be első menedékkérelmét Magyarországon. Sokszori elutasítás és bírósági felülvizsgálat után kapott most védelmet. Mégsem ért még révbe, mert felesége és lánya, akik sokáig vele voltak, visszamentek Üzbegisztánba. A férfi családegyesítéssel próbálkozik.Elnöki kézfogás 2011-ből

Papp Károly országos rendőrfőkapitány elismerte, hogy a Helsinki Bizottság ügyfelét önkényesen bilincselték meg és állították elő a budaörsi kapitányságra. Mindehhez jó 26 hónapra és kitartó pereskedésre volt szükség. 

A Márianosztrai Fegyház és Börtönben a legnagyobb problémát a rossz fizikai körülmények és a zsúfoltság mellett a fogvatartottakkal szemben tanúsított méltatlan bánásmód jelenti – állapította meg a Magyar Helsinki Bizottság jelentése. A speciális egység kámzsát viselő, így azonosíthatatlan tagjai motozás során félemlítették meg a dolgozó elítélteket. Az országos parancsnokság fellépet a megalázó, egyben szükségtelen gyakorlat ellen.

Nyolcpontos kiáltványt közölt az Olaszországba, illetve Európába érkező migránsokat, azaz a bevándorlókat és menekülőket övező hazugságok leleplezésére Emma Bonino, az olasz Radikális Párt politikusa, volt olasz külügyminiszter és korábbi uniós biztos a La Repubblica olasz napilap honlapján.

A „migránsbűnözés” fogalmának logikája sokban hasonlít a „cigánybűnözésére”: általánosít, megbélyegez és igazolja a jogfosztást. Menekültek és menedékkérők bűncselekményei is csak egyéni felelősségre vonással járhatnak, esetükben sem fogadható el a kollektív bűnösség elvének alkalmazása, vagyis a kollektív büntetés.

Ma is működő, magától értetődő gyakorlatot akar „gránitszilárdságú” Alaptörvényébe foglalni a kormánytöbbség. Ez egyedül a kormánynak hozhat hasznot. Nyeresége pedig csakis politikai természetű: elfedheti az érvénytelen népszavazás fiaskóját; illetve a migrációs témának a felszínen tartása alkalmas lehet a kormányzás látszatának megőrzésére.

A sötétség mélyén, Joseph Conrad klasszikus regénye Közép-Afrika századfordulós kifosztásáról szól. A kongóiak legyilkolása és megalázása az ezredfordulón sem ért véget. Egy népes kongói család Magyarországon talált menedéket, itt kezdhetnek új életet. Szívszorító történetük következik.

A népszavazás után semmi okunk triumfálni. Az ország fizeti meg a kormány rémes politikai cirkuszának az árat. És itt nem csak az eltapsolt milliárdokkal, de a felszított gyűlölet társadalmi költségeivel is számolnunk kell. Annak persze örülhetünk, hogy a referendum nem lett érvényes. És annak is, hogy minden nehézség ellenére létezik még civil világ a magyar ugaron.

Ma reggel a Parlament előtt közös sajtótájékoztatót tartott a TASZ és a Helsinki Bizottság. A téma a vasárnap népszavazás volt. Mindkét civil jogvédő szervezet érvénytelen szavazást ajánlja a mostani népszavazási cirkuszt elutasítóknak. A Helsinki Bizottság társelnöke a következőképpen indokolta a szervezet álláspontját. 

Tegnap kilépett a Magyar Helsinki Bizottság Egyesületből Mészáros István László. Őszintén sajnáljuk. Tagtársunk kilépését és indokait nyilvánosságra hozta. A Helsinki Bizottság társelnökei levélben válaszoltak Mészáros bírálatára. Kőszeg Ferenc, a Helsinki Bizottság alapító elnöke szintén reagált a kilépésre. Mindkét levelet közöljük.A képen az egyesület 1989-es Alapító Felhívásának menekültekre és a kisegyházakra vonatkozó részletei láthatók.

Most pénteken 18 órától a Kossuth Klubban népszavazási kampányzárót és adománygyűjtő bulit rendez a Magyar Helsinki Bizottságban. Annak is, aki kora este a Kossuth térre megy tüntetni, érdemes lesz átjönnie hozzánk. Kossuth térről a Kossuth Klubba! Mert hát maga Kossuth is menekült volt.

Baj van az LMBT-emberek magyarországi menekültügyi eljárásaival. A hatóság elvárja, hogy például a melegek megcáfolhatatlan bizonyítékait produkálják másságuknak. Mindezért elképesztően megalázó procedúráknak teszik ki őket. 

Egy jó görög tragédiában mindenkinek igaza van. Mindenki konokul halad arra, amerre a végzete irányítja. A hősök útjai kereszteződnek, és ebből lesz a konfliktus, amely minden igaz, nagy történet motorja. Ezeket az elfeledett irodalomórai bölcsességeket is felidézi Christopher Papakaliatis filmje, a Határtalan szerelem. Meg azt, hogy a végtelen elbizakodottság, a bűnös önteltség, a hübrisz előbb-utóbb elnyeri méltó büntetését akkor is, ha személyről, és akkor is, ha országról van szó.

Praktikus tanácsok kezdő érvénytelenül szavazóknak. A kétikszes változat mellett is vannak még ajánlott, hatékony praktikák. Nem boszorkányság, technika!