Számos abszurd eljárás indult és ítélet született „falfirka elhelyezésével elkövetett rongálás” miatt. A jogalkotó és a Kúria tett róla, hogy már fal se, firka se, de még kár se kelljen az elítéléshez. Elvileg tartalomsemleges a szabályozás, de a kormány kritikusainak láthatóan jobban kell tartani az eljárás kellemetlenségeitől és a büntetéstől. Két friss eset.
Nyájas olvasónk, ha azt képzeled, hogy már nem a Kádár-rendszerben élünk, így nem kell büntetéstől tartanod, ha, mondjuk, a kormány plakátjaira felfirkálod, hogy Ruszkik, haza!, akkor nagyot tévedsz. Ha azt gondolod, hogy legfeljebb szabálysértést vagy még azt sem követtél el, akkor is tévedsz. Néhány éve már szinte semmi esélyed az enyhébb megítélésre, ha eljárás indul ellened, a bíróság el fog ítélni mint bűnelkövetőt.
A szólásszabadság aránytalan korlátozására ürügyül szolgáló szigorú szabályt eredetileg az elharapódzó graffitizések visszaszorítására alkották meg. 2011. január 1. óta nem számít már a kárösszeg, így bármilyen kéretlen falfirkálás mindenképpen bűncselekménynek számít. Már ezen is lehetett vitatkozni, hogy vajon indokolt-e egy vagyon elleni cselekménynél az egyik elkövetési módot összeghatártól függetlenül minden esetben bűncselekménynek tekinteni, és nem lenne-e igazságosabb, ha a szabálysértési értékhatár (jelen esetben 50 ezer Ft) alatti kárnál inkább szabálysértési eljárást folytatnának le az elkövetővel szemben. De ezt most hagyjuk.
Szabad, nem szabad
Mindenesetre 2011. január 1. óta a Büntetőtörvénykönyv szerint falfirkának számít a
„festékszóróval, filctollal vagy bármilyen más felületképző anyaggal létrehozott képi, grafikus vagy szöveges felületbevonat, amely nem a vagyontárgy rendeltetésszerű használatához szükséges”.
Vagyis a „vagyontárgy” szó használata miatt már a törvényi meghatározás alapján sem csak a szorosan vett graffitizésre, a falak, épületek, építmények, járművek összefújására, összefestésére lehetett vonatkoztatni a falfirkálást, hanem akár másféle felületek elváltoztatására is – akár plakátokra vagy minisztériumok előtti autóparkolók aszfaltjára is.
A drákói szabályozás ellenére a bírósági gyakorlat mégis sokáig elismerte, hogy a felület, a cél és a megvalósítás mégiscsak számít. És kisebb kárösszegű rongálások esetén egyre-másra születtek olyan ítéletek, amelyek a véleménynyilvánítás szabadságát elismerve felmentették politikai plakátokat átfestő, felmatricázó vagy feliratozó vádlottakat. Eleinte többnyire még a rendőrség és az ügyészség is inkább szabálysértésnek ítélte meg a kormány gyűlöletplakátjaira vagy akár aszfaltra politikai ellenvéleményeket megjelenítő felületbevonatokat.
2015-ben például a Pesti Központi Kerületi Bíróságon született olyan ítélet egy építési molino átfirkálásáról, amely egyértelművé tette, hogy a plakátfirkálás nem falfirka. „A falfirka elhelyezésének felülete építmény, épület, műtárgy, közterületi berendezési tárgy. […] Falfirka megállapíthatóságához nélkülözhetetlen a felület nem ideiglenes jellege […]. A felirat eltávolítás egy egyszerű cserével megoldható, ami valódi falfirka, graffiti esetén kivitelezhetetlen, az épületet, műtárgyat stb. nem lehet kicserélni, épp ez tette az önálló büntethetőséget szükségessé.”
Az Alkotmánybíróság pedig a Kutyapárthoz köthető négyszínű járdafestésre még 2019-ben is azt mondta ki, hogy az alapjogi védelmet élvez és nem büntethető büntetőjogi szankcióval – pedig abban az esetben nem is lemosható festéket használtak az aktivisták. Így mentették fel 2023-ban a Magyar Helsinki Bizottság kutyapártos ügyfelét is, aki ellen a rendőrség eleve nem büntető-, hanem szabálysértési eljárást indított.
A Kúria rendet vág
Évek alatt azonban sokat romlott a helyzet, a rendőrök és az ügyészek egyre inkább bűnelkövetőként kezelték a plakátfirkálókat. Indokolatlan házkutatásokat folytattak náluk, vagy szükségtelenül állították elő őket. Az Alkotmánybíróság pedig olyan esetben is alkotmányosnak ítélte a kormány idegenellenes plakátjainak átfestését, amikor a Legfőbb Ügyészség is kijelentette, hogy „a közéleti tartalmat hordozó plakátok olyan formában történő megváltoztatása, amely a plakáton lévő üzenettel ellentétes véleményt jelenít meg, illetve a tartalom megjelenítését gátolja, nem veszélyes a társadalomra”. A társadalomra nem is, a kormányra viszont, meglehet, igen.
Így aztán az ügyészséget egy idő után aztán elkezdte zavarni, hogy vádemelései olykor elbuktak a bíróságokon, és Polt Péter legfőbb ügyész a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsához fordult az egységes ítélkezési gyakorlat kialakítása érdekében. A jogegységi eljárásban az a tanács járt el, amelyet Varga Zs. András, a Kúria elnöke vezetett, aki korábban Polt helyettese volt a Legfőbb Ügyészségnél.
A 2022. november 14-én elfogadott jogegységi határozat rögzíti, hogy egyrészt, közömbös a felület, mindegy hogy ingó vagyontárgy (tehát például plakát, füzet, iskolapad) vagy ingatlan felületén valósul-e meg a falfirka, másrészt
„közömbös a vagyontárgyra felvitt ábrázolás tartalma, mibenléte, célja”.
Vagyis a Kúria lényegében jogalkotóként járt el, és megtiltotta az ügyészségnek és a bíróságoknak, hogy alkotmányos szempontokat is figyelembe vegyenek, és vizsgálhassák, mi volt pl. a filctollas plakátfirkálás célja.
A Kúria önkényes értelmezése után ott tartunk, hogy míg csak szabálysértés ellopni és elégetni egy ötvenezer forintnál olcsóbb utcai plakátot, addig egyenesen bűncselekmény matricát ragasztani rá.
A Magyar Helsinki Bizottság tájékoztató anyagot írt a témáról, és több polgárt is képvisel, aki politikai véleményét plakátok átírásával, aszfaltra rajzolással, festéssel, feliratokkal fejezte ki. Többségük megérti, hogy ha kárt okoz, akkor az állam felléphet ellene, de hogy ez az okozott kártól függetlenül minden esetben bűncselekménynek kellene tekinteni, azt egyikük sem tudja elfogadni.
Az egyre szigorodó állami gyakorlat nem a műemlékeket, templomokat vagy a polgárok magántulajdonát védi, hanem a rezsimet, amely akár kritikusaival is leszámolhat, de a polgárokat is visszariasztja a politikai véleménynyilvánítástól.
Az utóbbi napokban két jelentős „falfirkálós” büntetőeljárás végére is pont került, amelyekben a Magyar Helsinki Bizottság járt el ügyfelei érdekében. Természetesen egyik esetben sem falakat firkáltak össze, hanem jogsértő politikai plakátokat. Abban is hasonlítanak a jogesetek, hogy az állam súlyos pénzeket és teméntelen munkaidőt pazarolt el olyan ügyekre, amelyekben egyetlen forint kár sem keletkezett, és az állítólagos rongolás egyedül csak a hatalomnak fájt.
Választási plakátok, amiknek ott sem kellett volna lenniük
Matlák Gábor ügyvéd ügyének kezdetéről már korábban hírt adtunk. A plakátrongálós büntetőeljárásban ez esetben ő volt a gyanúsított, és a védelmét Bieber Ivóna, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje látta el, ahogyan Czuczu Tamásét is. Tavaly a XV. kerületben is önkormányzati választásokat tartottak. Az akkor még DK-s alpolgármester Matlák és a cigány kisebbségi képviselő Czuczu az ellenzék közös polgármesterjelöltjét támogatták. Vele szemben indult függetlenként Palocsai Béla is, aki plakátokon is hirdette magát. Ezekkel a plakátokkal csak az volt a gond, hogy jogsértőnek találta őket a Fővárosi Választási Bizottság, mert azt a látszatot keltették, mintha Palocsait a Tisza támogatta volna. A jelöltet felszólították, hogy távolítsa el őket, de a választások előtt egy nappal még mindig nem tette meg.
Matlák és Czuczu ekkor úgy döntöttek, hogy lefújják a jogsértően használt Tisza-logókat. Csakhogy a helyszínen megjelent Palocsai is, aki feldúltan egy vascsővel a plakátokat kiigazítókra támadt. Rendőrt hívtak. Matlákék igencsak meglepődtek, amikor a plakátrongálás jobban érdekelte a rendőröket, mint a fémrudas támadás.
Büntetőeljárást indítottak ellenük „falfirka elhelyezésével elkövetett rongálás vétségének alapos gyanúja miatt”. Az eset jelentéktelenségéhez képest meglepő volt az is, hogy a kerületi kapitányságtól a Budapesti Rendőr-főkapitányság vette át a nyomozást. Igazságügyi szakértőt rendeltek ki, aki 115 214 Ft-ért megállapította a kárt olyan összegben, amit már vallomásában a „sértett” Palocsai is bemondott, és aminek a büntetőjogi minősítés szempontjából semmi jelentősége nem volt, mert az még a rendőrökben sem merülhetett fel, hogy a 8 db B1-es méretű plakát megrongálásával okozott kár elérte volna a súlyosabban minősülő rongálás összeghatárát, a félmillió forintot.
Szerencsére Palocsai Béla és a gyanúsítottak hamar kibékültek, majd a sértett és a gyanúsítottak közösen arra kérték az ügyészséget, hogy közvetítői eljárásban rendezzék az ügyet. Ehhez az kellett, hogy a Matlákék elismerjék a firkálást, és a sértett is hozzájáruljon a közvetítői eljáráshoz. Ez aztán sikerrel zárult, Palocsai kijelentette, hogy semmiféle jóvátételi igénye nincsen. Ezek után az ügyészség megszüntette a büntetőeljárást, és a teljesen szükségtelen szakértő vizsgálat bűnügyi költséget sem kell befizetniük.
Mondhatni minden a legnagyobb rendben zajlott. De ez nincs így. A szerencsés körülmények igencsak kellettek ahhoz, hogy Matlák Gábor és Czuczu Tamás ne kerüljön bíróság elé, és ott a Kúria a jogegységi döntését követve ne ítéljék el őket olyan plakátok festékszórós lefúvása miatt, amiket egy másik jogerős eljárásban már eleve jogsértőnek minősítettek.
Ez a büntetőeljárás így is 16 hónapig tartott. A törvénynek megfelelően ezalatt Matlák Gábor mint ügyvéd ellen fegyelmi eljárást indított a kamara. Ezt ugyan felfüggesztették a büntetőeljárás végéig, és most várhatóan megszüntetik, de amennyiben elítélte volna a bíróság, akkor az ítélet tartalmától függően veszélybe kerülhetett volna ügyvédi praxisa is. Czuczu Tamást pedig egy elmarasztaló ítélet megfoszthatott volna kisebbségi képviselői mandátumától.
Papírszemét paprikajancsival az iskola udvarán
Heindl Péter politikai aktivista rosszabbul járt, mint Matlákék, noha itt is lett volna elég ok ahhoz, hogy eljárás se induljon ellene, vagy ha mégis felmentsék őt. A pécsi férfi hosszú évek óta küzd az ellen, hogy a kormány az adófizetők pénzén kampányoljon a Fidesznek. Ezért rendszeresen fest át, „javít ki”, lábjegyzetel politikai plakátokat, amelyek mögött közpénz áll. 2023 nyarán a Civil Összefogás Fórum (CÖF) kapta a feladatot, hogy államhoz (állami cégekhez) köthető pénzzel segítse a Fidesz folyamatos kampányát.
Az óriásplakátokra ellenzéki politikusok kerültek fel, akik a CÖF szerint „háborúpártiak, és háborúba sodorják az országot”. Az egyik politikai hirdetést a pécsi egyetem jó hírű gimnáziumának udvarán helyezték ki, márpedig iskola területén oktatási és gyermekfelügyeleti időszakban tilos bármiféle politikai kampánytevékenység.
Ezért Heindl Péter – mint 2011 óta már annyiszor – úgy döntött, hogy „kijavítja” a kétszeresen is jogsértő kormánytámogató plakátot, és „A pártpolitika tilos iskola területén és egyoldalú állami támogatásból” felirattal látta el. És odafestette a már védjegyének számító paprikajancsifejet is. Sőt, a „korrekcióról” videofelvétel is készült a Szabad Pécsnek, és biztos, ami biztos, Heindl saját maga jelentette be akcióját a rendőrségnek.
Az első fokon eljáró Pécsi Járásbíróság bűncselekmény hiányában felmentette a közéleti aktivistát, mert nem lehetett megállapítani kár bekövetkeztét. Maga a plakát ugyanis a hirdetési időszak után maradt kint, vagyis amikor Heindl átfestette, akkor már értéktelen papírdarabnak, hulladéknak számított. Így egyetlen fillér kára sem keletkezett senkinek.
A másodfokon eljáró Pécsi Törvényszék viszont úgy találta: nincs jelentősége annak, hogy a plakátot már azután festette át Heindl Péter, miután a hirdetési lejárt, és kár sem keletkezett egyetlen fillér sem. Ahogy azt sem tartotta lényegesnek a bíróság, hogy az egyetem és gimnázium fenntartója korábban kijelentette, ha tudomása lett volna arról, hogy politikai plakátot akarnak elhelyezni az iskola udvarán, azt nem engedélyezte volna.
A törvényszéket semmilyen körülmény nem tartotta vissza attól, hogy alkalmazza a Kúria 2022-es jogegységi döntését, amely szerint minden a tulajdonos engedélye nélküli felületi változtatás (pl. plakátátfestés) állagsérelemnek számít és büntetendő, még akkor is, ha a tulajdonosnak nem származik belőle egyetlen fillér kára sem. Heindlt még ha a legenyhébb formában is elítélték, megrovásban részesítették.
Szerdán jogerős döntésével a Pécsi Ítélőtábla helybenhagyta az ítélőtábla áprilisi döntését. Fazekas Tamásnak, a Magyar Helsinki Bizottságnak az érveit különös indokokkal utasította el a harmadfokú bíróság.
Az ítélet szóbeli indoklásában az hangzott el: nem számított ügydöntő jelentőségűnek, hogy a sértett cég képviselője arról nyilatkozott, hogy semmilyen káruk nem keletkezett, és maguk is megsemmisítették volna az akkor már papírszemétnek számító óriásplakátot. Az ítélőtábla ezt azzal intézte el, hogy a sértett nyilatkozat csupán egy bizonyítéknak tekinthető. De arról az indoklás már nem szólt, milyen más bizonyíték volt a kárértékre, és ha volt, miért éppen azt fogadta el a bírói tanács.
Az óriásplakátnak az iskola területén való jogsértő elhelyezése sem jelentett mentséget a hirdetést átfestő pécsi aktivistának, mert a felület megváltoztatása így is önkényes volt, hiszen a bírói tanács szerint más jogi lehetőségei is adottak voltak véleményének kifejezésére. A bíróság itt is adós maradt azzal, vajon milyen lehetőségek nyílnak ma az állampolgár előtt, aki fel akar lépni a közpénzzel támogatott iskolai pártpropagandával szemben.
Egy olyan honfitársunkat részesítették megrovásban, ítélték el most már jogerősen, aki számos fórumon és számos eljárásban próbált fellépni a kormány nyilvánvalóan jogsértő propagandájával szemben, de egyetlen hazai fórum sem volt hajlandó cselekedni az állam pártpolitikai semlegességének és a politikai vélemény szerinti megkülönböztetés tilalmának biztosítása érdekében.
A rossz törvényi szabályozás és a Kúria groteszk jogegységi döntése nyomán ma ott tartunk, hogy éppúgy büntetőeljárást indíthatnak és büntetést szabhatnak ki a Ruszkik, haza! felfirkálásáért, egy járdára rajzolt ugróiskoláért, a padtársunk füzetének összefirkálásáért vagy horogkeresztes falragasznak a tulajdonos engedélye nélküli lefestéséért. Ez elfogadhatatlan, ezért képviseli a Magyar Helsinki Bizottság a véleménynyilvánításuk miatt elítélt polgárokat a strasbourgi bíróságon is.