Ablonczy Bálint a Heti Válasz munkatársa publicisztikájában megszólította liberális jogvédő barátját. A virtuális címzett megszólal: Fazekas Tamás, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvéd munkatársa válaszol.
Az MTVA vezérigazgatójához írt levelünkre máris válaszoltak, ha nem is személyesen ő, hanem az Alap Sajtóosztálya. Ők mindent rendben lévőnek találnak, a kritikát visszautasítják, viszont arra buzdítanak: „amennyiben továbbra is fenntartja a kiegyensúlyozottsággal összefüggő kritikáját, úgy kérjük, hogy azt az arra illetékes intézményhez jutassa el”. Meg fogjuk tenni: következik az MTV vérigazgatója, Medveczky Balázs. Okolásul azért közzétesszük a Sajtóosztály aláírás nélküli "válaszát". A rendszer működik.
A kormány azon dolgozik, hogy deklarálja, Szerbia és más balkáni országok biztonságosnak számítanak a menedékkérőknek. Ha ez megtörténne, akkor formálisan joga lehetne visszaküldeni ezekre a helyekre a menedékjogért folyamodókat - okoskodnak. Hiába az okoskodás, a valóság mást mutat.
A Heti Válasz alternatív konzultációt indított a bevándorlásról. A kezdeményezés jó. A hetilap megkereste kérdéseivel Pardavi Mártát, a Helsinki Bizottság társelnökét is. A kérdőív nem csak a bevándorlásra, hanem a menekültügyre is vonatkozik. Ez nem tragédia. Olykor a kérdések, máskor a válaszok nehezítették meg a válaszadó dolgát, de a téma fontosságára tekintettel nem lehetett kikerülni a válaszadást. A Heti Válasz sűrítve és korrekten közölte társelnökünk megjegyzéseit is. (Valami miatt csak a 6. kérdésnél maradt el az ő véleménye.) Azért közöljük válaszait most, mert a hetilap felvetette problémákra mások is gyakran rákérdeznek.
Honnan jönnek, mi elől menekülnek az üldözöttek, akiket a kormány egységesen "megélhetési bevándorlóknak" titulál? 2015 márciusától kezdve már főleg nem koszovóiak kérnek menedékjogot nálunk, a menekülők többsége Szíriából, Afganisztánból, Irakból érkezik.
A görög-török szárazföldi határ egy részén 2012-ben épült kerítés, a bolgár-török határ egy részén 2013-ban. A számok azt mutatják, műszaki zár ide vagy oda, az irreguláris vándorlást nem akadályozza meg.
Nincsen kormánypárti politikus, aki ki ne jelentené, hogy természetesen az „igazi menekülteket” befogadjuk, mindig is befogadtuk. A gyakorlat itt is más, mint a retorika. Olykor a menedékkérő ártatlanul is börtönbe kerül.
Magyar lány amcsi unokatesójával lóg; rendes proli gyerek románca a pakisztáni mosodással. Migrációs filmlistánk újabb darabjai.
Magyar banda a náci Németországban, orosz jevropényec nosztalgiától szenved. Migrációs filmlistánk újabb darabjai.
Az Index videóján volt látható egy líbiai menedékkérő, aki kávét akart inni egy debreceni presszóban, de nem szolgálták ki. A magyar állampolgár Krisztinát ez annyira szíven ütötte, hogy eldöntötte, meghívja a férfit kávézni, ne gondolja úgy, hogy itt mindenki idegengyűlölő. A Helsinki Bizottságot kérte, hogy segítsünk neki megtalálni Azizt. A találkozó megtörtént. Néhány csésze emberség.
A "nemzeti konzultációnak" titulált kutyakomédia még véget sem ért, s máris itt az újabb cirkusz. Mitől lett lett ennyire sürgős kerítésépíthetnékje a kormánynak, jelesül a miniszterelnöknek? Jogos kérdés, de nehéz választ adni rá. Íme, három információmorzsa, amely tán segíthet. Összefüggnének?
Tegnap jelentette be a Szijjártó Péter külgazdasági miniszter, hogy jövő hét szerdáig kell a belügyminiszternek elvégeznie a felkészülést, utána 4 méter magas kerítéssel történik meg a „fizikai lezárás” a 175 kilométeres szerb–magyar határ teljes vonalán. A Magyar Helsinki Bizottság érvei az új vasfüggöny ellen.
'48-asok menni Amerika, valamint nagyszívű zsidó madám gyámolít nagyszívű muszlim kisfiút, és viszont. Migrációs filmlistánk újabb darabjai.
Egyelőre nem látszanak a menedékkérőknek a Nyugatról visszapaterolt százezrei, amelyeket kormánypárti megszólalók előszeretettel vizionálnak. Mindezidáig százakban mérhető a visszavetteknek száma, akik itt adták be első menedékkérelmüket, de később másutt is megpróbálkoztak vele.
A filmet lényegében születése óta foglalkoztatja a migráció jelensége. A film képes árnyaltan és hatásosan bemutatni a vándorlás, a kiszakadás és a befogadás problémáit. A filmesek – olykor maguk is migránsok, „megélhetési bevándorlók” – gyakran vállalnak sorsközösséget a menekülőkkel, bevándorlókkal. Összegyűjtöttünk 20 migrációról szóló mozgóképet. Többségüket szeretjük, és a maga nemében mindegyik fontos alkotás.
Érdeklődve, olykor döbbenten halljuk a híreket az idegenellenes kormányplakátokat lefestőkkel és letépőkkel szembeni szélvészgyors rendőri fellépésről, operatív megfigyelésekről. Hogy a rendőrség megítélésének mennyire használnak ezek az akciók, nem tisztünk megítélni. Azt viszont határozottan állítjuk, hogy a plakátrongálás miatti előállítások jogellenesek voltak, és a plakátok lefestése nem minősül „grafitti-bűncselekménynek”.
A hivatal elutasította a tartózkodási kérelmét a nigériai férfinak, akinek így magyar feleségét és egyéves kisgyerekét kellett volna itt hagynia. A bíróság most úgy döntött, körültekintőbben kell eljárni a hatóságnak, nem alkalmazhat kettős mércét, és a döntésnél a családi együttélés elősegítése a feladata.
Mai ítéletében a miskolci közigazgatási bíróság hatályon kívül helyezte a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) határozatát, amely egy nigériai apuka tartózkodásikártya-kérelmét utasította el. A hatóság arra hivatkozott, hogy a gyermekkel nincsen valódi kapcsolata a férfinak, a gyermek-szülői kapcsolatot csak érdekből, a tartózkodása legalizálása érdekében létesítette. Ha kérelmet jogerősen elutasítják, a férfinak, el kellett volna hagynia Magyarországot, és elszakítják a gyermekétől. Ezek után fordult segítségért a Magyar Helsinki Bizottsághoz. A férfit a bírósági perben Győző Gábor ügyvédünk képviselte.
A nigériai apukának az volt a „bűne”, hogy nem volt otthon, amikor hétköznap napközben (!) a BÁH munkatársai bejelentés nélkül két alkalommal felkeresték. Abban a borsodi faluban ugyanis, ahol élettársával, közös egy éves gyermekükkel, valamint élettársa családjával él együtt, nincs munka, ezért kénytelen gyakran Budapestre utazni, hogy fővárosi munkájával biztosítson megélhetést a családjának.
A BÁH ügyintézőit nem érdekelte, hogy az egyik alkalommal az élettársa jelezte, a férfi aznap reggel indult el Budapestre, és estére már itthon is lesz, jöjjenek ki akkor. Még a házba se mentek be, hogy ellenőrizzék, vannak-e ott a férfihez tartozó személyes tárgyak, ruhák. Nem kérdeztek meg szomszédokat, további családtagokat sem, hanem kijelentették, hogy a felperes biztosan nem lakik ott igazából.
Felrótták még a férfinak, hogy olyan lényeges kérdésekben keveredett ellentmondásba az élettársával, mint például hogy reggel vagy este ment-e be a kórházba meglátogatni újszülött gyermekét. A BÁH-ot az sem érdekelte, hogy arról egybehangzóan nyilatkoztak többek között, hogy az apuka rendszeresen kel fel éjszaka is a síró gyerekhez.
Csorba Anna bíró az ítélet szóbeli indokolásában kifejtette, hogy egy kiskorú gyermekkel való kapcsolat valóságosságának a megítélését nem lehet pusztán a gyermek anyjával való megismerkedésre vonatkozó „szavahihetőségi teszt” alapján elvégezni; ilyen esetben nagyon alapos, körültekintő, a gyermeket középpontba helyező vizsgálatot kell lefolytatni, ami ebben az esetben nem történt meg. Kifejtette, hogy nem lehet kettős mércét alkalmazni: ha a „tisztán” magyar állampolgár családtagokkal bíró családok esetében teljesen elfogadott, hogy a családtag akár több hónapra is külföldön vállaljon munkát a család eltartása érdekében, akkor nem lehet felróni egy külföldinek sem, hogy Budapesten keres megélhetést, és emiatt nincsen rendszeresen otthon. A bíró rámutatott arra is, hogy amennyiben a családi kapcsolat valós, a magyar hatóságoknak a családi együttélés elősegítése a feladata.
A „nemzeti konzultációval” a kormány a saját megtévesztő álláspontját sulykolja migrációs témákról. A gyakran ismételt kérdésekre most a Magyar Helsinki Bizottság válaszait olvashatja. Szándékunk az ismeretterjesztés, ezért ez a kiskáté.
Nem Pesten történt az eset, hanem a napfényes Kaliforniában. Pár évvel ezelőtt egy idegenbe szakadt ‘56-os honfitársunk (manapság “menekültnek”, “bevándorlónak” mondanák őt) elméje zavarodottá vált, és egy helyi kórház pszichiátriáján kezelték.
Giró-Szász András kormányszóvivő olyan állításokat tulajdonít a Magyar Helsinki Bizottságnak, amiket sohasem mondtunk. Aztán pedig kozmetikázott adatokkal megcáfolja őket, miközben a lényeget újra eltakarja az ország lakossága elől, azok elől, akiket beosztása szerint tájékoztatni kellene.
Hanna vagyok. Menekültek leszármazottja. Anyai nagyapám ősei francia hugenották voltak, a protestánsok üldözése miatt hagyták el hazájukat, és a már akkor is vallási türelmet gyakorló Erdélyben telepedtek le.Hugenották lemészárlása Szent Bertalan éjén 1572. augusztus 23-án
Ha 1500 fővel több rabot kellene börtönökben elhelyezni a mostani kb. 18 ezerhez képest, akkor változatlan, 144%-os börtönzsúfoltság mellett is 21,5 százalékkal nőnének a költségek. Amennyiben azonban csak az előírt létszámot tartanák fogva, és a telítettség nem lépné túl a 100%-ot, a mostanihoz képest elítéltenként 39%-kal kellene többet költeni a fogvatartásra – derül a Budapest Intézet kutatásából, amely a Magyar Helsinki Bizottság megbízásából készült.
Többen kérditek: a „nemzeti konzultációra” miért az üres vagy szóróanyagos válaszborítékot javasoljuk? Nem fogja-e majd a kormány „válaszként" értékelni a tiltakozó akciót?
Rogán Antal a halálbüntetésről szóló magasröptű vitában azt mondta, hogy 2014-ben 7000-rel több fogvatartott volt, mint 2010-ben, és ez azért van, mert bevezették a „három csapást”, nem pedig azért, mert több bűncselekményt követtek el. Vagyis azért vannak tele a börtönök, mert a kevesebb bűnt szigorúbban rendeli büntetni a Fidesz. A helyzet az, hogy ebben a formában mindegyik állítása – legyünk megengedőek – totális tévedés.
Férj feleséggel, anya nagyobbacska fiacskával, apa kisfiával, báty az öccsel. Négy találkozás egy időben. Négy év után először ölelhette magához az afganisztáni Mersah Mohamad Fahim a feleségét, Mairát. Az apjával Magyarországon menekültként elismert 8 éves Jan pedig életében tán most először szorongathatta meg igazán erősen öccsét, Asmatot, aki egyéves sem volt, amikor utoljára látott.Fotó: Bődey János
A bíróság úgy döntött, „felülvizsgálatra alkalmatlan”, jogszabálysértő határozatot hozott a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) Kaya Turan kiutasítása ügyében. A mai ítélet esélyt ad arra, hogy ne kelljen innen elmenni a 20 éve itt élő kurd férfinak és családjának, a Helsinki Bizottság ügyfeleinek.
Sokan csodálkoznak rá és kérdezik tőlünk: vajon miért nem magyar állampolgár már réges-rég a 20 év óta itt élő és tavaly kiutasított Kaya Turan és családja? A válasz a rendkívül megszorító hazai állampolgársági gyakorlatban keresendő. Az állampolgársághoz először letelepedési engedély kell. Kayáék már azt sem kaptak.
„A hazai börtönök túlzsúfoltsága miatt az Európai Unió újabb börtönök építésére kötelezte hazánkat” – hangzott el a műsorvezető felvezetése a „közszolgálati” Kossuth Rádió hétfő esti adásában (A nap történeteiben). Mindebből jószerivel csak annyi igaz, hogy a magyar börtönök túlzsúfoltak.
Sokszor kérdezitek, mi a bajunk az előzetes letartóztatás tömeges alkalmazásával, hiszen az esetek túlnyomó többségében úgyis bebizonyosodik a gyanúsított bűnössége. Íme, egy eset, amelyet ma tett közzé a rendőrség hivatalos honlapja. Nyilván, mert kiemelt jelentőségűnek tartotta, hogy Suki zászlós tetten ért egy nőt Tatabányán, aki fehérneműket lopott.
Ayman behívót kapott Bassár el-Aszad állami hadseregétől. A fiatal férfi nem akart az övéi ellen harcolni a szíriai polgárháborúban. És különösen nem akart az Iszlám Állam terroristái közé kerülni. Előbb bujkált, majd elmenekült hazájából. Néhány hete menedékjogot kapott Magyarországon.
Akár fél évig is őrizetben tartható a menedékkérő, s ha kérelmét elutasítják, őt pedig kiutasítják Magyarországról, újabb egy évet raboskodhat. A hatóságok sokszor olyanokat is elzárnak, akiknek esélyük sincs a hazaútra. Az olasz Szenátus vizsgálata bizonyítja, a hosszas idegenrendészeti őrizet nem pusztán embertelen, de értelme sincsen. Rácsok a nyírbátori idegenrendészeti őrzött szálláson. Fotó: Móricz-Sabján Simon
A miniszterelnök otthona előtt békésen sem lehet tüntetni – szögezte le a rendőrség. De ha a felhergelt tömeg alakzatban masírozik cigányok otthonaihoz, ott ordítva fenyegetőzik, köveket hajigál, a rendőröknek nem kötelező beavatkozni. Erről bírósági ítélet szól. Az Orbán-ház: Nincs itt semmi látnivaló. Tessék másutt tüntetni. Devecseren nem szólunk bele!
Nincs új a nap alatt. Már a XIX. század végén túlzsúfoltsággal küszködtek a hazai börtönök. Az állam költséges börtönépítésekbe kezdett. Jórészt akkoriban húzták fel azokat a megyeszékhelyi börtönöket, amelyekben ma a legnagyobb a zsúfoltság. Igaz, a cellák akkor magánzárkának készültek, és ma akár 4–6 fogvatartottat helyeznek el bennük.
Menekültjogot kapott az az eritreai nő, akit hazájában krónikus betegsége ellenére is behívtak volna katonának. Köztudomású, hogy az eritreai hadseregben a nők nem kizárólag katonáskodnak, hanem szexuális rabszolgaságra is kényszerítik őket.
Nyakunkon a „megélhetési bevándorlók” – állítja a Fidesz. S annak szemléltetésére, hogy mire számítsunk, mindent bevet. A kormányfő menekülttáborrá alakuló országot vizionál, de akad olyan képviselő is, aki menedékkérők elbliccelt pizzaszámlái miatt kesereg. Ennél azért komolyabb a helyzet a határszélen meg az ország felhőrégióiban is.
Az etiópiai Qwara és 7 éves kislánya egy éve került Magyarországra. Most menekültként ismerte el őket a magyar hatóság. Mindketten a Magyar Helsinki Bizottság ügyfelei.
A Helsinki Bizottság cikkíró versenyt hirdetett egyetemistáknak. Az „Észak-fok, titok, idegenség” című pályázatunkon migrációs témájú cikkekkel, migránsportrékkal lehetett pályázni. A zsűri végül egy díjat osztott ki. Az 50 ezer forintos pályadíjat Borsi Rebeka Katalin, az ELTE III. éves hallgatója nyerte el az alant olvasható interjújával. A nyertesnek gratulálunk, a többi pályázónak pedig köszönjük az érdekes és tartalmas pályaműveket. Az 1973-as uruguayi puccs idején
Az ácsi polgármester vélhetőleg roma származása miatti igazoltatása nettó rasszizmusnak tűnik, ami amúgy – Kovács Zoltán államtitkár minapi európai parlamenti felszólalása szerint – itthon általában csökkenő tendenciát mutat. Sokan csak legyintenek az egész esetre, nem értve, mi baja lehet az embernek azzal, hogy igazoltatják. Vajon ugyanezt gondolnák, ha két roma rendőr „levillogná” őket az útról és azt mondaná, hogy „Jó napot kívánok! Magyarigazoltatás. Láttuk, hogy maga magyar sofőr, szóval kérem a forgalmit, személyit”?
Újabb vasárnap, újabb miniszterelnöki kirohanás az Unión kívülről érkező migránsok ellen. Orbán Viktor – szívében irgalommal – a keresztény liturgia és a formálódó kereszténydemokrata kiskereskedelem e kiemelt napján arról beszélt, hogy „nem akarjuk, hogy a megélhetési bevándorlók célországa legyen Magyarország”. És meghallgattatott.
Elfogtunk egy levelet. A címzettje Áder János köztársasági elnök. A szerzője Demény Péter budapesti lakos. Apropója pedig Orbán Viktor bevándorló-ellenes nyilatkozata, majd annak feltétlen és egységes támogatása párttársaitól. A levélíró azt kéri az államfőtől, a parlamentben ítélje el az idegenellenes politikai megnyilatkozásokat.
A tegnapi milliós párizsi megemlékezésnek világos üzenete a gyűlölet elutasítása és a közös kiállás a demokratikus alapértékek mellett. Amikor a világ állami és vallási vezetői szokatlan egységben állnak ki a szólásszabadság és a tolerancia mellett, Magyarország miniszterelnökének egyetlen gondolata támad: a bevándorlás a felelős a terrorizmusért, ezért azt meg kell szüntetni. Orbán Viktor bevándorlókat démonizáló nyilatkozata nem szól másról, mint a bűnbakkeresésről és az ország eminens érdekeinek figyelmen kívül hagyásáról. A bevándorlás ugyanis Magyarország számára minden tényszerű mutató szerint jó: migránsok nélkül kevesebben, szegényebbek és iskolázatlanabbak lennénk, és az államkasszába is kevesebb pénz folyna be. Az aradi 13 "külföldi gyökerűek" nélkül. Csonka Magyarország
„Ezt dobta a gép.” Ennél azért valamivel kidolgozottabban dől el, a fiatalkorú bűnelkövetők közül ki kerül börtönbe, ki pedig javítóba előzetes letartóztatása alatt. Jó tudni, óriási a különbség. A gyereknek, ha már fogva tartják, az a legjobb, ha javítóintézetbe kerül, de „mindenekfelett álló érdekét” olykor prózai dolgok írják felül.
– A maximálisan szabad hatalom felelőssége eltűrni az érvekkel alátámasztott bírálatot, és nem szankciókkal válaszolni, ellenséget, árulót kiáltani, hanem megfontolni, nem lehet-e a kritikusnak igaza – mondta Kádár András Kristóf a Polgári Magyarországért Alapítvány december 9-iki konferenciáján. Az alábbiakban közöljük előadása szerkesztett változatát.
"A fékek és ellensúlyok rendszere az amerikaiak találmánya, amit Európa – talán szellemi középszerűségből – átvett és az európai politikára alkalmazott" – elmélkedett Orbán Viktor miniszterelnök a Bloombergnek. Középszerűségről vagy szellemi restségről azonban nem lehet szó. Mint számos "amerikai találmánynak", ennek is megvannak a maga szerves európai előzményei. A hatalommegosztás elvét már Arisztotelésznél megtalálni, és olyan liberális gondolkodók dolgozták ki, mint Locke és Montesquieu. Tőlük, európai mestereiktől emelték át az alkotmányozásnál az amerikai alapító atyák.
Alkotmányellenes rendelkezés alapján tartják fogva szeptember óta S. Sándort. Sem ő, sem ügyvédje nem lehetett jelen az előzetes letartóztatás elrendelésén. A fogva tartott férfi a Magyar Helsinki Bizottság segítségével a strasbourgi bírósághoz fordult. A jogvédő szervezet szeretné elérni a büntetőeljárási törvény módosítását is.
Három éves múlt és Szíriában született. Egyidős a polgárháborúval. Shakirah családja földönfutó lett és szétszóródott. Volt három hónap, amikor apja Irakban, anyja Svédországban, a kislány Magyarországon. Múlt hét óta anya és lánya újra együtt van.
Mobil, láncfűrész és közoktatás mellett jól működő büntetőpolitikát is találunk a finneknél. Nemrég még a legtöbb szabadságvesztést itt hajtották végre, mostanra elérték, hogy az unióban náluk kerülnek a legkevesebben börtönbe, fiatalok pedig csak elvétve. Nemcsak a fiatal bűnelkövetőt segítik, hanem a családját is.
Az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélete szerint embertelen bánásmódnak minősül a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés, amely megfoszt a szabadulás ésszerű esélyétől. Vajon a – házelnök szavai szerint – „strasbourgi idiótáknak” a „felháborító döntése” (©miniszterelnök) csakis a saját szórakozásukra és az igazságszerető emberek bosszantására született volna?Fiatalkorúak kivégzése Iránban 2005-benA strasbourgi bíróság fontos lépést tett a jogállami büntetések humanizálása felé. Rögzítette, hogy ugyan lehet élete végig börtönben az elkövető, de emberi lénytől nem vehetjük el igazságosan a reményt, vagyis nem semmisítjük meg emberségében (jogi értelemben: emberi méltóságában) – minderről korábban már részletesebben is írtunk. Nem az áldozatok és a túlélő családtagok jogai versenyeznek tehát a bűnösök jogaival. Az ítélet nem a bűnről, hanem a büntetésről rendelkezik, a modern büntetési rendszerről, amelyet egy demokratikus, az emberi jogokat tiszteletben tartó jogállam tart fenn és a büntetésről, amelyet végrehajt.
.jpg)
Balog Zoltán miniszter szíves figyelmébe, aki kívánatosnak tekinti a cigány gyerekek oktatási elkülönítését: Ez "csak arra jó, hogy elősegítse és állandósítsa azt a patológiát, amelyet állítólag orvosolni óhajt. Az olyan gyerekek, akiket nevelhetetlennek minősítenek, rendszerint valóban nevelhetetlenné válnak. Azaz nevelési atrófia lép fel. Köztudomású dolog, hogy ha valakinek úgy elkötik a karját vagy a lábát, hogy nem tudja használni, akkor e végtagja előbb-utóbb használhatatlanná válik. Ugyanez érvényes az emberi intellektusra is." Az üzenet 1965-ben született.
„Enni, az a válasz, a világ válasza. Mint egy ölelés. Jóllakni, az béke. Szebb, mint a szerelem. Jó az étel, istenáldotta jó.” Kornis Mihály a Magyar Helsinki Bizottság 25. születésnapjának ünnepi műsorában olvasta fel írását. Az író tiszteletdíját a Gyermekétkeztetési Alapnak ajánlotta fel.