Egy hónapja fogadta el az Országgyűlés az Alaptörvény 9. módosítását és az örökbefogadással kapcsolatos jogszabályok módosítását. Mennyiben változtatott ez a nem heteroszexuális emberek megítélésén? Hogyan élik meg jogaik szűkítését a hazai LMBTQ közösségek és emberek? Szekeres Zsolt jogász kollégánk személyes hangú írása.
2030. január 1-jéig Magyarországon a bírói hatalmi ágat olyan főbíró képviseli, aki korábban nem érzett elhivatottságot a bírói pálya iránt, aki szerint Magyarországnak erős végrehajtó hatalomra van szüksége, és aki kész programot dolgozott ki a bíróságok függetlenségének korlátozására.
Víg Mihály, a Balaton és a Trabant zenekarok vezetője, valamint Szőnyei Tamás, egykori zenei szakíró, ma már inkább levéltáros-történész idézi fel a nyolcvanas és kilencvenes éveket Nádasdy Vilma kérdéseire.
A Stratégia–31 2009 nyarán kezdte meg tüntetéssorozatát a moszkvai Triumfalnaja téren. Egyik legemlékezetesebb demonstrációját az év szilveszterén tartotta. A szabadságmozgalom támogatója volt a Memorial és a Moszkvai Helsinki Csoport is. Az akkor 84 éves, Hópihécskének öltözött Ljudmila Alekszejevát, a jogvédő szervezet legendás vezetőjét is begyűjtötték a rendőri erők sok tucatnyi más tüntető mellett.
Az LMBT emberek az 1980-as években kezdtek láthatóvá válni Magyarországon. A legtöbbjüknek titkolnia kellett szexuális irányultságát. A rendszerváltás nem hozta el nekik a teljes szabadságot és jogegyenlőséget. - Kárpáti József jogász és Mocsonaki László tanár, szociális munkás válaszol Nádasdy Vilma kérdéseire.
„Amely társadalom arra kényszerítheti az ügyvédet, hogy gondolatait és érveit véka alá rejtse, az igazi jogvédőt nem termelhet ki, hanem csak görnyedt hátú, félénken suttogó tanácsadókat” – mondta Komarnicki Roman a Budapesti Ügyvédi Kamara választmányi ülésén 1941. december 30-án. A hazai értelmiségi szakmák közül egyedül az ügyvédség tanúsított érdemleges ellenállást a zsidóellenes törvényekkel szemben.
A hetedik lovasezred ötszáz katonája a Wounded Knee pataknál érte utol Foltos Jávorszarvas mintegy háromszáz emberét. Szemben a katonákkal a sziúk rosszul voltak felfegyverkezve, és a harcosok mellett ott voltak családjaik is. Úgy tűnt, az indiánok hajlanak arra, hogy átadják lőfegyvereiket. Aztán elszabadult a pokol.
A Gulag szigetvilág, Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin enciklopédikus szociográfiája megjelenésekor megrendítette a világot. Az iparszerű tömeggyilkosságok történeti topográfiájában „a Gulagot”, a szovjet kényszermunkatáborok rendszerét oda helyezte, ahova tartozik: közvetlenül Auschwitz mellé.
A hazai bíróságok elé citált és perét ott elbukó Karsai László a strasbourgi bírósághoz fordult. Alperesből panaszos lett. Mint három év múlva kiderült, végül pernyertes panaszos. A strasbourgi bíróság ítélete szerint a hazai bíróságok megsértették a történésznek a véleménynyilvánítási szabadságát.
Karácsony másnapja a kereszténység első vértanújának emléknapja is. A hellén származású István neve görögül Filosztephanosz volt, azaz „koszorút kedvelő”. Ábrázolásain gyakran látható glóriával, és fejéből furcsa dudorok meredeznek. Ezek azok a kövek, amikkel halálra kövezték őt a bírái által feltüzelt emberek.
Jézus alakja azt is megindítja és fellelkesíti, aki nem hiszi, hogy ő lenne a megváltó, Isten fia – vagy egyenesen maga volna az Isten. Embernek is éppen elég nagyszerű volt. „Van, aki bölcset, van, aki filozófust, hazafit, kellemes embert, moralistát, szentet akar faragni Jézusból. Egyik sem volt. Elbűvölő ember volt” – írta róla Ernest Renan. Ma ünnepeljük születését, még ha kevéssé valószínű is, hogy a történelmi Jézus éppen ezen a napon született.
A szenteste napján sem tétlenkedett a nyilas terrorgépezet. Előbb három ifjú kommunistát lőttek agyon. Majd Bajcsy-Zsilinszky Endre országgyűlési képviselőt akasztották fel hűtlenségért. Ő akkor már az egyik legtekintélyesebb ellenzéki politikus volt. Esetében nem túlzás mártíriumról beszélni. Korántsem volt hibátlan, de élete utolsó éveiben bátran és helyesen cselekedett.
2010 óta a kormány mindent elkövet, hogy a kritikus és független médiát elhallgattassa, saját propagandáját pedig minél inkább felerősítse. Hogy lesz ebből újra médiaszabadság? – kérdezi Nádasdy Vilma műsorvezető a Fülolajnak, a Magyar Helsinki Bizottság podcastsorozatának a 3. részében.
A fogvatartás törvényessége nem csak azért elvárás, mert jogállamban ez evidencia. Hanem azért is, mert a törvényes fogvatartás nyújt esélyt arra, hogy a fogvatartottak jobb emberek legyenek akkor, amikor szabadulnak, mint amikor bekerültek. Vagy legalább ne legyenek rosszabbak.
A fejedelemségekben párhuzamosan futott a rabszolga-felszabadítási folyamat, amely 1843-ban indult el Havaselvén. Ezután jött a többi rendelet. Moldvában 1855. december 22-én vált teljessé a felszabadítás, amikor az Államtanács a magántulajdonú cigányoknál is kimondta azt. Havaselvén pedig 1856. február 8–20. hirdették ki minden cigány felszabadulását.
A kormány újabb öles lépést tett illiberális, kleptokratikus és paternalista hatalma megszilárdítása érdekében. Mindezt súlyosbítja, hogy ezt az egyre romló járványhelyzetet és a legális tiltakozási eszközeitől megfosztott társadalom bénultságát kihasználva teszi. Erről beszélgettünk László Róbert választási szakértővel (Political Capital), Uitz Renátával alkotmányjogásszal (CEU) és Vincze Orsolya jogásszal (K-Monitor).
„Románia nincs és soha nem lesz egy olyan Európa mellett, amelyben lábbal tiporják a népek és nemzetek függetlenségét.” Ismerős? Ezek Nicolae Ceaușescu mondatai voltak röviddel bukása előttről, 1989 novemberéből. Az nem állíthatjuk, hogy az összeomlást nem sejtette, hiszen paranoiás volt. De nem csak félnie kellett volna, meg is kellett volna ijednie.
A 20 hónapon át tartó perben 22 SS-tagot állítottak bíróság elé. Egykor mindannyian Auschwitz-Birkenauban teljesítettek szolgálatot. Gyilkosságban való bűnrészességgel vádolták őket. Sokszor „önként, kéjjel öltek, nem parancsra”.
Az öldöklés nyolc évig tart, amelynek leghíresebb áldozatai maga An Lu-san és a császár ágyasa, Jang Kuj-fej. Ez volt a történelem egyik legvéresebb fegyveres konfliktusa, ha nem egyenesen a legvéresebb.
Ez a világnap arról a legalább 150 milliónyi munkavállalóról szól, aki külföldön él és dolgozik. Ők jelentik az összes nemzetközi migráns kétharmadát. Vannak köztük menekültek és irreguláris vándorok is, de a többség bevándorló. Közéjük értendő honfitársaink százezres nagyságrendű tömege is, akik Európa más országaiban keresik kenyerüket, talán éppen azért, hogy itt élhessenek.
A kivétel nélkül minden embert megillető emberi méltóság sérthetetlensége alapjog a liberális demokráciákban. De nem csak az. Olyan jog felett álló alkotmányos elvnek és értéknek kell tekinteni, amelyből egyéb alapvető jogok következnek.
What have we done with our new freedoms after the transition? Are human rights still important in Eastern Europe? What explains the half-turn towards autocracy in these countries? Is there a social need for freedom, human rights, the rule of law and democracy 30 years after the regime change? András Bozóki, Thomas O. Melia, and Kim Lane Scheppele.
A háborús években a náci rezsim már a cigányokat is el akarta pusztítani. A vészes munkaerőhiányra tekintettel eleinte leginkább „munka általi megsemmisítésig” dolgoztatták őket. 1943 elejétől azonban nem kényszermunkáltatásuk, hanem kiirtásuk lett a fontosabbik cél.
Adolf Eichmann, a náci Harmadik Birodalom zsidóügyi szakértőjeként éveken át szervezte zsidók kifosztását és kényszer-kitelepítését, a koncentrációs és megsemmisítő táborok létrehozását, illetve a megszállt országok zsidóságának deportálását. Személyesen ő irányította a zsidóság összegyűjtését és bevagonírozását Magyarországon is. A Jeruzsálemi Kerületi Bíróság kötél általi halálra ítélte, majd a legfelsőbb bíróság is. Máig az egyetlen Izraelben, akit fel is akasztott a hóhér.
Az amerikai (clintoni) külpolitika nagy sikere volt a daytoni béke, és nagyban volt köszönhető az alkudozást vezető Richard Holbrooke diplomatának. Bár igaz, hogy nem hozott békét a volt Jugoszlávia minden népének, a daytoni alku a fanyalgások ellenére mégiscsak lezárta a délszláv háborúk legvéresebb szakaszát.
Nem csak maga a kínzás vagy hatósági bántalmazás sérti az emberi jogokat, hanem az is, ha az állam nem tesz meg mindent azért, hogy kivizsgálja a lehetséges kínzás- és bántalmazási ügyeket és megtalálja a felelősöket. Kmetty Ágoston zöldségkereskedővel is ez történt. Ő az első ügyfele a Magyar Helsinki Bizottságnak, akinek sikerült pert nyernie a strasbourgi bíróság előtt.
A délután kézbesített parancsok alapján még éjfél előtt megindult az „Azália művelet”. A fegyveres erők elfoglalták a rádiót és tévét, illetve a hírközlést. Egy hónapra elhallgattak a telefonok Lengyelországban. A „Fenyő” fedőnevű akcióban pedig néhány nap alatt ötezer, többségében Szolidaritás-aktivistát és ellenzékit internáltak börtöntáborokba.
Az egykori XVI. Lajos csak egyetlenegyszer szólhatott érdemben bírái előtt. Noha utóbb halálra ítélték, fellebbezési eljárás nem lehetett: másnap ment a vérpadra. Ő és majd a felesége elleni „per” is tartalmát és eredményét tekintve hasonlított a Ceaușescu házaspár ellenihez, csak több szereplővel, több patetikus gesztussal és hosszabb ideig tartott a cirkusz.
A háború keserű tapasztalata, a hidegháború és a nukleáris fenyegetés késztette az ENSZ tagállamait, hogy elfogadják az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. A „nemzetek” deklarálták az alapjogoknak egy olyasfajta katalógusát, amelyet irányadónak tekintenek politikai berendezkedéstől, fejlettségtől, földrajzi helyzettől vagy hagyományoktól függetlenül. A nyilatkozat ösztönzést adott ahhoz is, hogy kiépüljön az emberi jogok nemzetközi garanciarendszere.
A kormány családjogi húzásainak a legnagyobb vesztesei a szakellátásban lévő gyerekek lesznek. Erről is beszélgettünk vendégeinkkel, Kovács Vera szociológussal, az Utcáról Lakásba Egyesület alelnökével, Polgári Eszter jogász, a CEU oktatójával és a Háttér Társaság önkéntesével és Szekeres Zsolttal, a Magyar Helsinki Bizottság munkatársával. Helsinki Hangadó 14.
A XX. század egyik legjelentősebb jogvédőjének, Szergej Adamovics Kovaljovnak (1930) a bűnperét ezen a napon kezdték el tárgyalni 1975-ben, a Helsinki Záróokmány aláírásának évében. Akkor már egy éve le volt tartóztatva és kilenc évig nem szabadulhatott még.
A börtönkártalanítás készülő új szabályozása néhány hibát korrigál a rendszerben, de keletkeztet újakat és jó néhányat továbbra sem old meg. Összességében tovább nehezül a fogvatartotti jogérvényesítés, ami egyben azt is jelenti, hogy kevesebb sértett juthat kártérítéshez a vele szemben elkövetett állami jogsértés miatt.
A német megszállás alatt az sem riasztotta vissza, hogy a Gestapo kémkedés gyanújával lefogta, három hónapon át fogva tartotta és kínozta. Szabadulása után elég volt meglátni a zsidó gyerekek halálmenetét, nem számított terror és félelem, közbeavatkozott és megmentette őket, a lakásán várhatták ki a felszabadulást. Karády Katalint mégis elüldözték.
Hol voltak a nők a rendszerváltás idején? És hol vannak most? Fodor Éva szociológussal és Szelényi Zsuzsa politikus és fejlesztéspolitikai szakértő a nők rendszerváltáskori és azóta megváltozott helyzetéről beszélgetnek Nádasdy Vilmával.
A második világháború után új Németország jött létre az NSZK-val. Ezt sokan sejtették, remélték már a hatvanas években is, de a megrendült Willy Brandt kancellár szimbolikus gesztusa, amikor letérdelt a gettófelkelés varsói emlékműve előtt, egész Európa előtt egyértelművé tette a gyökeres változást.
Szent Miklós figurája itt a Magyar Helsinki Bizottságban is kedvelt, már csak azért is, mert a hagyomány szerint ő nem csak a tanulók, gyerekek, leányok, hajósok, pékek és gyógyszerészek, de a foglyok és jogászok patrónusa is. A mikuláséji jutalmazás szép és máig élő tradíció, mert adni, segíteni tényleg jó.
A sztálini rezsim hivatalosan azért rombolta le a Megváltó Krisztus-székesegyházat, mert helyére akarta megépíteni az új rend szimbólumát, a gigantikus Szovjetek Palotáját – de más, hatalomtechnikai és spirituális céljai is voltak.
„Nem hiszem, hogy fel kellene állnom” – válaszolt csendesen Rosa Parks James Blake-nek. A városi közlekedési vállalt fehér buszsofőrje azt firtatta: a 42 éves nő afroamerikai létére miért nem hajlandó a buszban hátra menni, hogy a fehérek elfoglalhassák az ülőhelyét. A sofőr rendőrt hívott.
Mint rendesen, itt sem tudni, pontosan mennyi áldozata volt a katasztrófának. Az első napon mintegy háromezren fulladtak meg Bhopalban és környékén, többségük gyerek. Két héten belül nyolcezren, egy éven belül újabb nyolcezer ember halt meg a mérgezéstől.
Kortársai lebecsülték, talán azért is okozott nekik annyi meglepetést. Az egyik ilyen volt, amikor sikeres államcsínyt vezényelt le, hogy hatalmát megtarthassa és megerősíthesse. A másik igazi meglepetés uralkodása volt, amely gazdasági és kulturális értelemben Franciaország egyik aranykorának számít. Végzetét azonban nem kerülhette el: hazugságai okozták orbitális bukását. Louis Bonaparte – lúzerből császár – császárból lúzer.
Az amerikai fekete és LMBT irodalom egyik legnagyobb alakjának, valamint a fekete és meleg polgárjogi mozgalom egyik leghatásosabb figurájának számított. James Arthur Baldwin, ez a picurka, gülü szemű, láncdohányos emberke éles írásaival és szárnyaló beszédével nem csak a sziklát tudta meglágyítani, de sokszor a világ legkeményebb anyagát, az emberi szívet is.
Vargha János és Foltányi Zsuzsa környezetvédők beszélnek Nádasdy Vilmának arról, miért számított a környezetvédelem rendszerellenes tevékenységnek a nyolcvanas években. És miért lehet korunk Bős-Nagymarosa a Paks II. beruházás?
A Moszkvai Helsinki Csoport (1976) egyik alapítója egy egykori szovjet katonatábornok volt: Petro/Pjotr Grigorenko. Nem mindennapos történet az övé. Korának leghíresebb kényszergyógykezelt „betege” volt, merthogy, „ugye, normális embernek nem lehet gondja a létező szocializmussal”.
A diákok békés prágai tüntetését szétveri a rendőrség 1989. november 17-én. Még aznap megalakul a Polgári Fórum (OF), amely már többpártrendszert, szabad választásokat és emberi jogokat követel. A hatalom kénytelen tárgyalni vele. 24-én lemond a teljes pártvezetés, 26-án már 750 ezres tömeg tüntet a Vencel téren, 27-én általános sztrájk, 29-én a parlament törli az alkotmányból a párt vezető szerepét.
Cesare Beccaria, aki képzett jogász is volt, elsősorban a filozófia felől közelítette meg a büntettek és büntetések témáját. Hogy meglehetős sikerrel, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy legfontosabb megállapításait, sejtéseit a korszerű kriminológia is visszaigazolja.
Széchenyi Akadémiai beszéde vitán felül „aktuálpolitikai célokat szolgált”, és leginkább Kossuthot és követőit támadta, mégis olyan fontos dologról foglalt állást, amely „holtáig” kulcsproblémája maradt a „történelmi Magyarországnak”, és amelyet végül nem sikerült megoldani.
Az ENSZ közgyűlése nemzetközi egyezményt fogadott el arról 1968-ban, amely kizárja, hogy háborús és emberiesség („emberiség”) ellenes bűncselekmények bármikor elévülhessenek. Ez elvi lehetőséget kínált olyan bűnösök büntetőjogi felelősségre vonására is, akik egy ideig sikeresen bújtak el vagy tetteiket a hatalom nemhogy nem torolta meg, de hosszú időn át díjazta.
Povl Bang-Jensen dán politikust és diplomatát, a háború alatti antifasisztát és 1958-ig az ENSZ munkatársát halva találták Long Island-i otthonához közel. Jobb oldali halántékán golyó ütötte lyuk, zsebében búcsúlevél családjához. A rendőrség szerint öngyilkosság történt. Bang-Jensen balkezes volt, és korábban arról nyilatkozott, hogy nem áll szándékában megölni magát. Ő volt az 1956-os forradalom eltiprását kivizsgáló ENSZ-különbizottság motorja.
Járvány, gazdasági válság, elmélyülő etnikai és politikai ellenségeskedés – leginkább ezekkel a gondokkal kell megküzdenie John Bidennek és csapatának. A megválasztott elnök azt ígéri, megerősíti „Amerika lelkét és gerincét”, a középosztályt, valamint külföldön újra kivívja országa tiszteletét, otthon pedig egységet teremt. Fehér Zoltán politológussal, Meszerics Tamás történésszel és Tábor Áron amerikanistával beszélget Ónody-Molnár Dóra újságíró.
A zseniális magyar képzőművész többször is menekülni és emigrálni kényszerült. A világ iránti érdeklődése nem csak vizuális természetű volt, a politika már fiatalon izgatta, és később is megőrizte kíváncsiságát. Moholy-Nagy László aktívan politizált, a szabadságot választotta és eszményeit követte, de tisztánlátását nem veszítette el.